Nagyjából annyira lehetett előre jelezni, mint a Dean hurrikánt, viszont tény, hogy minket is gyorsan elsodort – mindezt nem egy meteorológus nyilatkozta az augusztus 20-i zivatarláncról, hanem egy tőzsdei elemző mondta a magyar piacot is bedöntő globális eladói hullámról. A tél végi, Kínából indult esés BUX-ra gyakorolt hatása szinte megmosolyogni való, ha ma tekintünk az index grafikonjára, a szakértők egy része így inkább a tavaly májusi nagy korrekcióhoz hasonlítja a mostani esést. Ráadásul ők alkotják az optimista tábort, hiszen tudjuk, hogy 2006-ban a piac három hónap alatt magához tért, s újabb meredek emelkedésbe kezdett. A pesszimisták már inkább 1998-at emlegetik – az emlékezetes orosz válság évét. Ez volt a hazai tőzsde életében a legnagyobb krach, s ennek nyomán hagyott fel a tőzsdézéssel – rossz döntést hozva – több tízezer magyar kisbefektető.
„A hitelpiaci válság egyelőre nem járt együtt a globális kockázatvállalási hajlandóság csökkenésével, ami kifejezetten jó hír a magyar piacok szempontjából is.” Ez a mondat a Figyelő két héttel ezelőtt megjelent számából való. Lapunk címlapsztorijának (Figyelő, 2007/32. szám) két fő kérdése az volt, vajon az Egyesült Államok ingatlanpiacáról, s az ahhoz kapcsolódó másodlagos jelzálogpiacról induló válság visszavetheti-e az amerikai fogyasztást, s azon keresztül a növekedést, s hogy a kedvezőtlen hatások megmaradnak-e Amerika határain, illetve a hitelpiacok keretein belül. Mára egyértelművé vált, hogy a második kérdésre a válasz: nem. A befektetői félelem körbejárta a világot, a kockázatvállalási hajlandóság kimutathatóan csökkent, s ennek nyomán a feltörekvő piacok újra megkapták a magukét. Mindezt a magyar piacon az OTP rég nem látott szakadása illusztrálta a legjobban.
Az első kérdésről azonban ma sem tudunk többet, mint két hete. Az elemzők és befektetők csak találgatnak, hogy beindul-e a lefelé tartó spirál az amerikai ingatlan- és jelzálogpiacon. S persze arról is csak hónapok múlva állnak majd rendelkezésre tényadatok, hogy az amerikai, illetve a világgazdaságra hat-e a hitelválság (három hazai elemző véleményét lásd külön). A piacok viszont addig is nyitva vannak, a befektetők egy része pedig a régi elv alapján cselekszik: amíg nem tisztul le a kép, jobb az óvatosság, a pozíciók leépítése, a kockázat csökkentése. Ha pedig ezt túl sokan teszik egyszerre, az esés gyorsul, s kész is a pánik.
A JEN FELTÁMADÁSA. Ennek nyomán az elmúlt hét már inkább szólt az úgynevezett carry pozíciók leépítéséről, mint az amerikai jelzáloggondokról. Márpedig a carry trade működése, vagy nem működése a magyar piacok szempontjából is igen fontos. Ezek az üzletek ugyanis nagyon leegyszerűsítve arról szólnak, hogy a befektető alacsony kamatozású devizában hitelt vesz fel, majd azt befekteti magas kamatra. Hogy mibe, az majdnem mindegy, de az elmúlt évek jellemző tendenciája szerint egyre kockázatosabb termékekbe áramlottak ezek a pénzek. Mivel a jen az a deviza, amelyben a legolcsóbban lehet eladósodni, a japán pénz mozgásából lényegében a világ befektetőinek kockázati étvágyára is következtetni lehet. Nos, az elmúlt hetek leginkább figyelemreméltó fejleménye éppen a jen feltámadása volt: évek lassú gyengülése után a bepánikoló carry-befektetők megkezdték a pozíciók leépítését, erősítve a japán devizát.
A kockázatvállalási kedv hirtelen csökkenése természetesen nem csak a feltörekvő tőzsdéket érintette kedvezőtlenül, de a devizapiacon is megtette hatását. A forint látványos gyengülésében persze szerepe volt a várttól erősen elmaradó GDP-adatnak is, ezzel együtt tény, hogy már megint a magyar pénz esett a legnagyobb mértékben a régiós devizák közül. A forint könnyedén törte át a 260-as szintet, s csak péntek délután volt képes egy visszaugrásra. Ehhez azonban szükség volt az amerikai jegybank váratlan lépésére is. Az egész világ csodálkozással vegyes megkönnyebbüléssel fogadta, hogy a Fed még a piacnyitást megelőzően 50 bázisponttal, 5,75 százalékra mérsékelte a diszkontrátát, azt a kamatlábat, amelyen bankok vehetnek fel tőle hitelt. S noha ez nem azonos az irányadó alapkamattal, a döntés nyomán általánossá vált a vélekedés, hogy a Fed azt is mérsékelni fogja, legkésőbb döntéshozó testülete, a nyíltpiaci bizottság következő, szeptember 18-i ülésén.
Az események ilyetén fordulatára nem sokan számítottak. A BusinessWeek üzleti hetilap kolumnistája egy héttel a kamatcsökkentést megelőzően is azt fejtegette például, hogy Ben Bernanke Fed-elnök miért nem nyúl a kamatcsökkentés eszközéhez. Az eszmefuttatás alapját az adta, hogy Bernanke főleg elméleti szakember, aki – ellentétben elődjével, Alan Greenspannel – nem érdeklődik a piacok minden rezdülése iránt, fontosabbnak tartja a Fed előrejelzéseit a gazdasági folyamatokat illetően. S pontosan ez világlott ki abból a kommentárból is, amit a Fed alig két héttel a diszkontráta mostani vágása előtt adott ki. Amikor augusztus 7-én változatlan szinten hagyták az irányadó kamatot, majdnem ugyanazt az üzenetet küldték a döntés mellé, mint amit a korábbi hónapokban is: miközben a hitelválság eszkalálódott – a Figyelő erről szóló címlapsztorija pedig már a nyomdába került –, még mindig az infláció miatt aggódtak elsősorban, s csak annyit tettek hozzá, hogy valamicskét nagyobb lett a gazdaság lassulásának kockázata is.
BERNANKE MEGLEPETÉSE. Két hét tehát nagy idő; Bernanke az elmúlt napokban már bizonyára figyelte a piacokat, hiszen a múlt héten hétfőtől szerdáig világszerte igen nagyot estek a tőzsdék, majd éppen a megfelelő lélektani pillanatban csökkentette a diszkontrátát (akkor, amikor az első reménysugár feltűnt azzal, hogy csütörtökön egy újabb méretes zakóból nulla közelébe jöttek vissza az amerikai börzék a kereskedés végén). A jó hírre kiéhezett piac persze a lépést kitörő örömmel fogadta, Bernanke és a Fed szavahihetősége viszont hirtelen kérdésessé vált (kommentárunk a 66. oldalon).
Úgy tűnik, a diszkontráta csökkentésére irányuló kérés kívülről érkezett. A nyíltpiaci bizottságban döntő többségben elméleti közgazdászok ülnek, s két regionális Fed-vezető javasolta a manővert. E mellett a Fed más eszközökkel is dollármilliárdokat pumpál már hetek óta a pénzügyi rendszerbe, s hasonlóan cselekszik az Európai Központi Bank és a japán jegybank is. A Fed-lépés tehát egyértelmű beismerése annak a problémának, aminek súlyosságát továbbra is csak becsülni lehet. Az biztos, hogy a jelzáloghitelezőknél beindultak a tömeges elbocsátások, a fiókokat megrohanták az aggódó ügyfelek, s a kockázatos ügyletek finanszírozása továbbra is igen nehéz. Az is egyértelmű, hogy a piac tényként kezeli a szeptemberi kamatcsökkentést, olyannyira, hogy e hét hétfőn zárásra a határidős árak alapján már 50 százalékos valószínűséggel kezelték a befektetők azt, hogy a Fed nem 25, hanem mindjárt 50 bázispontos vágást jelent majd be. Ennek várható hatásaival kapcsolatban azonban továbbra is ellentmondásos előrejelzések érkeznek.
Egyelőre tehát marad a bizonytalanság. S miután a folyamatok globalizálódtak, a magyar piacok is kénytelenek ennek szellemében működni, a hazai befektetők pedig döntéseket hozni. A magyar piac a hosszú hétvége miatt zárva tartott, ezalatt a külpiacok beárazták azt, hogy a Fed kamatcsökkentéssel is segít a helyzet rendezésében. Miközben azonban a forint helyzete stabilizálódott a Fed-döntés nyomán, a BUX lapzártánkig nem tudott erőre kapni. Már pénteken újra mínuszba került a nap végén, s bár – miután hétfőn átaludta a világpiacok jó napját – kedden 2 százalékos pluszban nyitott, ennek nagy része gyorsan el is tűnt. Egyértelművé vált, hogy a BUX korábbi csúcsaiban oroszlánrészt vállaló OTP gyengélkedése a fő probléma, az egy hónapja még 11 ezer forintot ostromló bankrészvényt ugyanis már harmadik napja csak a 8,5 ezer forintos szint tudta megfogni (az OTP és a BUX együttmozgásáról lásd a grafikont).
Az index legsúlyosabb tagja tehát tetemes átértékelődésen esett át, az viszont nehezen számszerűsíthető, hogy ebben melyik tényezőnek pontosan mekkora szerepe volt. Tény, hogy hosszú idő óta a bankrészvény követi a legpontosabban a nemzetközi trendeket, s az is igaz, hogy a világszerte leginkább kereszttűzbe került szegmensbe tartozik. Noha semmi köze az amerikai jelzálogpiachoz, önmagában az a tény, hogy bank, gyengítő tényező. Világszerte a pénzügyi papírok szenvedték el ugyanis a legnagyobb áresést az elmúlt napokban, az OTP pedig a szektorális tendenciák alól sem tudja kihúzni magát. S persze nem szabad elfelejtkezni a cég gyorsjelentéséről sem. Az OTP igen impozáns terveket vázolt 2007-re, s néhány hete még ez alapján árazták a papírokat a befektetők. A második negyedéves profit ugyanakkor a korábbiakhoz képest csalódást okozott az elemzőknek. Az éves tervnek a 48 százaléka sem teljesült, s néhány leányvállalatnál is akadnak bizonytalansági tényezők. Brókerek szerint a levegőben lóg, hogy egy-két nagy befektetési bank lerontja OTP-re tett ajánlását, s ez is indokolhatja az árfolyam rendkívül heves esését. Akad ugyanakkor olyan üzletkötő is, aki szerint most beszállni már csak azért sem lehet rossz üzlet, mert ha ennél lejjebb esik a kurzus, újra megjelenhet a vételi oldalon Megdet Rahimkulov – az orosz üzletember pedig általában tudja, hogy mit és mikor érdemes vásárolni.
MÁSODIK VONAL. Miközben az OTP – és kisebb részben a Mol – áresése a csúcshoz képest több mint 15 százalékkal vetette vissza a BUX-ot, nem változott az, hogy a második vonal részvényei felülteljesítők maradtak. Elemzők szerint ebben nem is nagyon várható változás, mivel ezeknél az áralakulásban sokkal fontosabb egy-egy sztori, a hazai befektetők aránya pedig itt jóval nagyobb a kereskedésben. Ebből azonban nem feltétlenül következik az, hogy ha a hitelválság elül, akkor felfelé is az OTP fog a legjobban menni, a kicsik pedig lemaradnak. Brókerek szerint a bankpapír akkor sem tud gyorsan újra 10 ezer forint fölé kerülni, ha visszatér a nyugalom, míg a kisebb cégeknél bőven benne van a pakliban az újbóli csúcsrajárás.
Ezzel együtt ma senki sem mer egyértelműen vételre buzdítani, vagy ha igen, hozzáteszi: csak hosszú távra. A prognózisok készítésénél nincs mankó; soha nem volt akkora lividitásbőség, illetve annyi carry pozíció a világban, mint az elmúlt években. Soha nem volt ennyi kockázatos tőkeáttétes üzlet és ennyire felelőtlen hitelezési gyakorlat sem. Menet közben a 2000-es dotcom pukkadás sem volt annyira egyértelmű – emlékezetes, hogy a szakértők felosztották a cégvilágot Régi és Új Gazdaságra –, a hitelválság kimenetele is bizonyára majd utólag szolgál nyilvánvaló tanulságokkal.
Prolongált bizonytalanság
A lapunk által megkérdezett elemzők egybehangzó véleménye szerint hosszú időnek kell még eltelnie ahhoz, hogy pontosan láthassuk a mostani krízis gazdasági következményeit
SARKADI SZABÓ KORNÉL, Cashline Értékpapír Zrt.: „Az elkövetkező hetekben még nagyon érzékenyek maradnak a részvénypiacok, és komolyan ingadozhat a forint árfolyama is. Ma még nem látszik, hogy az amerikai jelzálogpiaci krízishelyzetnek mekkora a reálgazdasági hatása; ez leghamarabb szeptemberben vagy októberben derülhet ki. Akkor dől el, hogy trendfordulóról vagy csak korrekcióról volt-e szó. Addig biztosan marad a bizonytalanság, és ez a pesti tőzsdén forgó papírok közül legjobban az OTP részvényeit sújthatja. Nemcsak azért, mert a mostani bizalmi válság a pénzügyi szektorból indult ki, hanem mert ez volt korábban az abszolút sztárpapír, amelyből a nemzetközi alapok is rendre bevásároltak. Van tehát most miből eladni, ezt az elmúlt napok áresése is szépen érzékeltette. A jelenlegi hangulatban a kisbefektetők jobban teszik, ha kivárnak.”
HERCZENIK ÁKOS, Raiffeisen Bank: „Ma még nem lehet tudni, hogy az amerikai hitelválság megtöri-e az emelkedő trendet, de egy biztos: nagy a gond. Ez mostanra hozzánk is begyűrűzött, és még hosszú hónapokig rányomhatja a bélyegét a befektetői hangulatra. A világ jegybankjainak a beavatkozásai is csak átmenetileg enyhíthetik a gondokat, és nagy kérdés, hogy az amerikai belső fogyasztás visszaesése mennyire lassítja le a fejlett piacok gazdaságát. Mindez csak az amerikai tőzsdei vállalatok harmadik negyedéves gyorsjelentései láttán fog kiderülni, illetve a jövő év első hónapjaiban, amikor is tömegével drágulnak meg a változó kamatozású amerikai jelzáloghitelek. Az alapproblémát ráadásul pszichológiai tényezők is súlyosbíthatják, hiszen a mostani pesszimista hangulat bármikor átcsaphat egy pánikszerű eladási hullámba. Most tehát a magyar tőzsdei befektetőknek is igen volatilis részvény- és devizaárfolyamokra kell felkészülniük, ami az eddigieknél lényegesen dinamikusabb portfólió-kezelést igényel.”
NÉMETH DÁVID, ING Bank: „Van egy optimista és egy pesszimista szcenárióm. Az előbbi szerint sikeresek lesznek a világ jegybankjainak a beavatkozásai, és az amerikai ingatlanlufi nem hatalmas durranással pukkan ki, hanem szép csendesen leereszt. A negatívabb forgatókönyv szerint viszont az amerikai jelzálogpiac problémáinak az orvoslása akár évekig is eltarthat, s a lakossági hitelezési nehézségek a vállalati szektorra is átterjednek, miáltal a részvényárak is visszaeshetnek. Egy biztos: az elkövetkező hónapokban ideges marad a hangulat, lesznek hullámvölgyek a deviza- és a részvénypiacon is, és egyre valószínűtlenebb, hogy visszatérhetünk az egy évvel ezelőtt jellemző igen magas kockázatvállalási és likviditási szintekhez.”
