A New York Palota belsõ udvara. Engedékenyek voltak a hatóságok.
Madonna! – hagyta el a felkiáltás a most májusban luxusszállodaként megnyitott New York Palota főépítészének ajkát még 2000-ben, amikor először lépett be a műemlék épületbe. Fájdalmát és elismerését juttatta kifejezésre ezzel az egyetlen szóval Giancarlo Munari, aki Angelo Boscolóval, a Boscolo szállodalánc fejével, egy lehetséges hotel felkutatása végett járt Budapesten. A szmogtól feketéllő, felállványozott palotában, amely a potyogó vakolat miatt hálóval volt bevonva, még üzemelt ugyan, de már végnapjait élte a kávéház, ahol nem léteztek színek. „Azaz nikotinsárga volt minden, beleértve a stukkókat is, amelyeket jótékony homályba burkoltak a puritán gömbcsillárok” – meséli Munari, aki el is tett egy csillárt mementónak, hogy legyen, ami segíti a néhai állapotokon való merengésben.
Ám mivel az épület nemzetközi szinten beazonosítható volt, a koncepcióba illeszkedett a környék infrastruktúrája és miliője, ráadásul a New York Palota hotellé való átépítése sem bizonyult megoldhatatlannak, így 2001 februárjában a műemlékvédelem alatt álló ház az ingatlannal határos Osváth utcai tömbbel együtt – korábban itt működött az Athenaeum Nyomda – a Boscolo lánc tulajdonába került.
A Várkert Bazár Duna felõli oldala. Az Unesco a világ száz legveszélyeztetebb mûemléke közé sorolta.
Az újjáépítés tervei a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) és az Állami Műemlék-helyreállítási és Restaurálási Központ szakembereivel egyeztetve alakultak ki, a kivitelezést a Boscolo Hotels Engineering végezte. A 80 millió eurós beruházást építészetileg irányító Munari állítja, nem voltak késhegyre menő vitáik a felügyeleti szervekkel, aminek oka, hogy maximálisan tiszteletben tartották az eredeti terveket. „Másfelől a hivatalok engedékenységére példa, hogy hagyták az eredetileg körfolyosós ház tetejét üveggel befedni” – mondja a főépítész. Összességében így új funkciót találtak az épületnek, legalább olyan fontosat, mint a régi, kávéházzal kombinált irodaház volt.
Happy end – az évtizedekig aládúcolt, lakatlan palota a város szívében szinte már a siralomházban kapott kegyelmet. Hiszen ha egy épület Magyarországon üresen áll, akkor halálra van ítélve – így lehet összegezni, miért is vannak veszélyben azok a műemlékek, amelyeket pénz hiányában nem lehet helyreállítani, viszont az őket védő jogszabály miatt új funkciót sem kaphatnak. A New York Palotának szerencséje volt.
Elcserélt zsinagóga
Kalandos úton került vissza a közel 50 éve nem működő Rum-bach Sebestyén utcai zsinagóga tavaly szeptemberben a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségéhez (Mazsihisz). A hitközség az egyházi tulajdonokról szóló törvény értelmében ugyanis az ősszel visszakapta volna a Budakeszi úton lévő egyik épületét, amely sokáig a kanadai nagykövetségnek adott otthont. Megállapodtak azonban az ügyletet felügyelő Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt.-vel, hogy inkább lemondanak az egykori követségi épületről, cserébe a használaton kívüli zsinagógáért. (A rendszerváltásig az Alba Regia cég birtokolta a zsinagógát, s azt többé-kevésbé fel is újította. A kilencvenes évek elejétől az ÁPV Rt. kezeli az épületet.)
A lerobbant épülettel lesz még gondja a hitközségnek. A híres bécsi építész, Otto Wagner egyetlen magyarországi műve természetesen műemlék, ráadásul – lévén vallási épület – a tulajdonosnak figyelembe kell vennie eredeti funkcióját is. Ezzel nincs is gond, a Mazsihisz zsinagógaként szeretné üzemeltetni a jelenleg komoly felújításra szoruló épületet, de addig is a nagyközönség számára zárt zsinagógát megnyitotta az érdeklődők előtt. A becslések szerint legalább 800 millió forintot igénylő felújítás nyomán nemcsak új imahely jöhet létre, de egy új múzeum is: a tervek szerint a jelenlegi irodaszárny helyén olyan épületrészt alakítanának ki, ahol elsősorban a magyar-országi zsidóság történetét és életmódját bemutató kiállítás kapna helyet. A Mazsihisz egyelőre pályáza-tokat ír, hogy legyen pénze az épület rendbe tételére.
Jelentkező azonban alig van. A miértre a válasz összetett. „Mivel a jelentkezők elsősorban mihamarabb profitot szeretnének a műemlékekből, a megkötések nagyrészt hátráltatják őket” – ad magyarázatot a KÖH elnökhelyettese arra, miért nem állnak hosszú sorokban a hivatal előtt azok, akik műemléket vennének az államtól. Hasznosításra leginkább a kastélyok kínálják magukat, de sok helyen évek óta kórház, idősek otthona, vagy egyéb szociális intézmény működik a szebb napokat látott épületekben. Mielőtt az új, méltó és hosszú távon is fenntartható rendeltetést biztosító felújítás egyáltalán szóba kerül, az ideiglenes bérlőknek, használóknak kell új helyet találni, amire az önkormányza-
toknak csak ritkán van pénzük. „Nem arról van szó, hogy az állam ráül ezekre az épületekre, és nem adja senkinek. Azt szeretnénk, hogy mindegyiket jó célra használják” – szögezi le Fejérdy Tamás. Ehhez pedig több szempontot figyelembe kell venni: meg kell határozni, mi az, amit az épületből eredeti állapotban kell meghagyni, és mi az az átalakítás, funkció, amit semmiképp nem engedhetnek meg. Mindazonáltal nem lehetetlen nyereségesen működtetni hasonszőrű épületeket, de – Fejérdy szerint – a jelentkezőknek be kell látniuk, hogy ezek hosszú távú befektetések.
Néha azonban hiába látnák be. Jelenleg a legtöbb üzlet a kiszemelt épületben lakó állandó „bérlők” vagy az ingatlan katasztrofális állapota miatt hiúsul meg. Ha pedig ez nem akadály, a törvényi megkötések miatt fut világgá az érdeklődő befektető. A tulajdonosi jogokat gyakorló Kincstári Vagyoni Igazgatóság (KVI) pedig legtöbbször azért kénytelen kikosarazni a kérőket, mert azok megfelelő pénzügyi garanciák nélkül szeretnének kiemelt épületekhez jutni. De a Budavári Önkormányzat kisebbségi és a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma (NKÖM) többségi tulajdonát képző Várkert Bazárról még csak ez sem mondható el: itt a jelenlegi állami tulajdonosok elképzelései térnek el. Ám miközben az illetékesek vitatkoztak, az egykori képcsarnok és ifjúsági szórakozóhely egyre jobban omladozó romhalmazzá vált. Olyannyira, hogy sikerült felkerülnie az UNESCO-által összeírt, a világ száz legveszélyeztetettebb műemléke közé.
Pedig az Ybl Miklós által tervezett épületegyüttes újrahasznosítására lenne magánbefektető. Ezt egy kormányhatározat is lehetővé tenné, amely kimondja: a fokozottan védett műemléket állami költségvetési eszközökből és befektetői tőkéből kell megújítani, úgy, hogy a helyszínen egy többfunkciós rendezvényközpont is helyet kapjon. A feladatra a Foundation Kft. vállalkozna. A KVI és a Budavári Vagyonkezelő és Innovációs Kht. 2002 végén előszerződést is kötött a kanadai-angol befektetők alapította céggel, amely ezt követően kezdte meg a konkrét tervek kidolgozását – tájékoztat Szamkó Katalin, az ingatlan vagyonkezelését végző kht. ügyvezetője. A Várkert Bazár állami tulajdonban maradna, miközben a cég a megépítést követő 60 éven keresztül üzemeltetné azt a haszonélvezeti jog birtokában. A Foundation Kft. 2003 őszén be is nyújtotta a terveit az általa megálmodott, vegyes – kereskedelmi, vendéglátó, szórakoztató és iroda – funkciót ellátó épület engedélyezésére, az abban szereplő beépítési százalék azonban meghaladta az előírtat. Ekkor a kerületi polgármesteri hivatal a tervek átdolgozását kérte.
Amikor ez megtörtént, az önkormányzat további aggályokkal állt elő. Ezzel egy időben lakossági fórumokon is felerősödtek olyan kifogások, amelyek tulajdonképpen az önkormányzat sérelmeinek felhangosításai voltak: „plaza felhúzására készülnek a vállalkozók”, „az új épület látképileg olyan hatású lenne, mintha belecsúszna a Dunába” stb. „Az NKÖM-nek nem voltak effajta kifogásai az épülettel” – hangsúlyozza ugyanakkor Ács Tamás gazdasági helyettes államtitkár, aki a kompromisszum híve. Azt mondja, jó, ha nem születik döntés, amíg az összes kifogást nem orvosolták, ugyanakkor nem érti, miként lehet az, hogy végre van egy komoly pénzügyi háttérrel rendelkező befektető, még sincs előrelépés az ügyben. Az időhúzás Ács álláspontja szerint maradandó károkat okoz az épületben, amelynek üressé tételére, illetve jogi helyzetének tisztázására az állam eddig is 1 milliárd forintot költött. A Foundation Kft. pedig a tervek előkészítésébe 700 millió forintot ölt, a várhatóan 15 milliárdos projekt részeként – közli Farshad Khazei, a cég ügyvezetője.
A Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga. Imahely és múzeum.
BŐVÜLŐ FORRÁSOK. Mindez nem kevés, ha azt vesszük, hogy jelenleg költségvetési forrásból évente átlagosan 2-3 milliárd forint jut az összes műemlék rendbe tételére, értve ez alatt azok felújítását, kutatását vagy a hasznosításukra, illetve az eladásukra kiírt pályázatok előkészítését. Ehhez évente – nagy átlagban – ugyanennyit pályázatokból is meg tud szerezni az állami tulajdonban lévő műemlékek tulajdonosi jogait gyakorló KVI.
A második Nemzeti Fejlesztési Terv keretében – KVI-s álmok szerint – 2007 és 2012 között több lehetőség lesz. Salamin Kálmán, a kincstár vezérigazgatói tanácsadója szerint nem lehetetlen, hogy jövőre egyedül pályázatokból 10 milliárd forintot is sikerül majd műemlékek csinosítására és eladására nyerniük. „Ha a műemlékeket érintő megkötéseken kicsit lazítana az állam, és folyamatosan számíthatnánk a pályázati forrásokra, tíz éven belül eladható állapotba hozhatnánk a kastélyok többségét” – állítja Salamin. A KVI folyamatosan kezdeményezi, hogy minél kevesebb épület tartozzon abba a körbe, amelyeket a törvény értelmében az állam nem adhat el. Egy 2001-es törvény ugyanis külön rendelkezett az állami tulajdonban lévő műemlékekről (ezektől elkülönülnek az önkormányzati tulajdonúak), és közülük 266-ról kimondta: tartósan állami tulajdonban kell tartani, azaz nem értékesíthetők. Gyakran éppen ezekre az épületekre akadna vevő, miközben a többitől szívesen megszabadulna a kincstár, csak a vevőjelöltek hiányoznak a műemlékeket sújtó kikötések és az épületek siralmas állapota miatt.
Mindennek következtében ma egy átlagos műemlék Magyarországon befektetési szempontból kevesebbet ér, mint egy normál épület. Ezzel szemben például Franciaországban fordított a helyzet, és bár ott is vannak megkötések a megóvás érdekében, a vásárló hosszú távon komoly állami támogatásra számíthat. Nálunk a műemlékek tulajdonosai – az egyelőre apadó tendenciát mutató – közvetlen pályázati forrásokra támaszkodhatnak (lásd a keretben). A műemlék-hasznosítások, a helyreállítási támogatások és kedvezmények rendszere még várat magára. Nem beszélve arról, hogy sokszor a műemlékek környezete (például a helyi infrastruktúra) hagy kívánni valót maga után. „Normálisan ezt és az épületszerkezetek megóvásának egy részét a helyi – vagy a tágabb – közösségeknek kellene állniuk, így csak a felújítás és a funkcióba helyezés terhelné az új tulajdonost, ami már reális befektetés” – mutat rá Fejérdy Tamás. A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal elnökhelyettese azonban annyiban optimista, hogy szerinte 2015-re a közösségek büdzséje állni tudja majd a rájuk eső költségeket, így szélesebb körben is megnyílhat az út a befektetők előtt.
Családi birtok
Károlyi György a Fehérvárcsurgói kastély elõtt. A vér kötelez.
Károlyi György irányításával – az ő szépapja volt a reformkori Károlyi György, Széchenyi István gróf egyik legközelebbi barátja, a Magyar Tudományos Akadémia társalapítója – 1999-ben éppen a fehérvárcsurgói Károlyi-kastély felújított kápolnájának átadását készítették elő, amikor a Szépművészeti Múzeum főrestaurátora ellátogatott az épülethez. Midőn a majdnem kész kápolna oltára fölé esett a tekintete, azt mondta, ismerős neki ez a forma. Mint kiderült, az oltár fölötti keretbe illő kép a múzeum raktárában várt jobb sorsára, ki tudja hány éve, a felújítók pedig hiába keresték. A múzeum vezetője azonnal felajánlotta: „örökös kölcsönbe” adja a képet a kastély üzemeltetőinek. Ehhez hasonló szerencsés véletlenek sora övezi a Károlyi-kastély utóbbi két évtizedének történetét, ami úgy kezdődött, hogy a Franciaországban élő leszármazott a nyolcvanas évek közepén a feleségével együtt ellátogatott az egykori családi birtokra. Akkor még semmit nem tudtak tenni az ott talált állapotok orvoslása érdekében, annyiban hagyták a dolgot, de amikor 1990-ben újra ellátogattak Fehérvárcsurgóra, elhatározták, hogy megmentik a család egykori nyári rezidenciáját. Több mint tízéves, akadályokkal teli procedúra kezdődött. „A magyar jogszabályok értelmében a kiemelt műemlékeknek állami tulajdonban kell maradniuk, ezért a legtöbb, amit elérhettünk, hogy a Műemlékek Állami Gondnokságával (MÁG) történt együttműködési megállapodásunk értelmében beszállhattunk a felújítási munkálatokba” – kezdi a Franciaországban nevelkedett, de magyarul tökéletesen beszélő Károlyi György. A nemesi utód által az Európa Tanácstól kijárt hitelhez azonban nem volt elég a laza szövetség az állami céggel. „Legalább vagyonkezelőnek kell lennünk – mondták a szigorú bankárok. Így amikor azt hittük, mindennek vége, a magyar állam gáláns ajánlata révén megkaphattuk az épület vagyonkezelési jogát” – emlékszik vissza Károlyi, aki egy percig sem bosszankodott azon, hogy bár ők csak meg akarnak óvni egy értékes épületet, mégis nekik kell folyamatosan könyörögniük a hatóságoknak, hogy ezt hadd tehessék meg.
A vagyonkezelési jog megszerzéséig – azaz 2001-ig – évi „tízmilliókat” áldozott ősei birtokára a négygyermekes család, azóta ez a kiadás már inkább évi százmilliókban mérhető. Az utóbbi öt évben 800 millió forintot építettek be az ősrégi falakba, ennek hozzávetőleg a fele bankkölcsön, a negyede állami támogatás és pályázati pénzek, negyede pedig saját ráfordítás. Az Európa Tanács fejlesztési bankjától felvett kölcsön 5 év türelmi időt engedélyez, 2008-ig csak a kamatokat kell fizetni, de utána a tőketörlesztést is el kell kezdeni. Károlyi György optimista: szerinte addig a szállodai részleg elindulhat, és a kastély olyan üzemelési módra áll be, amiből tudják fedezni a hitel részleteit.
A kastély jelenleg sincs üresjáratban. Már a hasznosítási történet legelején ki kellett találni, milyen funkciót adnak az egykori lakóépületnek. Károlyi és felesége végül francia mintára kulturális találkozó központot álmodott az épület falai közé. A programok egyetlen téma, Magyarország európai felzárkózása körül forognak. Az ezzel a programmal egy francia műemlék-hálózathoz is csatlakozó Károlyi-kastélyban így rendre kiállítások, konferenciák, zenei események kapnak helyet.
