Alig nevezték ki a Kazimierz Marcinkiewicz vezette varsói kormány oktatási tárcájának élére, Roman Giertych máris erkölcsi cenzúra alá vette az ország iskoláinak internetes levelező rendszerét. Az ókonzervatív, ultraklerikális Családok Ligája (LPR) elnöke első miniszteri intézkedésével betiltott minden olyan tartalmat, amely nem méltó a katolikus ifjúsághoz. Nem sokáig hagyott tehát kétséget a felől, hogy jogosan aggódtak azok a tüntetők, akik kinevezése hírére nyomban a varsói egyetem elé gyűltek, így tiltakozva az ellen, hogy szélsőségesen klerikális nevelési elveknek tegyék ki a lengyel fiatalokat.
Tüntetõ Varsói diákok. Az új oktatási miniszter a net cenzúrázásával indított.
A varsói kormánypolitika színpadán ráadásul Giertych nem is az egyetlen új szereplő. A populista tiltakozó akciói során az utakra rendszeresen búzát borogató egykori bokszoló, Andrzej Lepper, az unió- és szabadpiac-ellenes Önvédelem (Samoobrona) vezetője is miniszteri posztot kapott; rá az agrárszektor felügyeletét bízták. S ha ennyi nem lenne elég, mindketten miniszterelnök-helyettessé is előléptek. „Ez nem tragédia, egyszerűen csak demokrácia” – kommentálta lemondóan a Gazeta Wyborcza című napilap a kormányzati fejleményeket.
SZÉLSŐSÉGES NÉZETEK. A történteket akár kedvezően is meg lehetne ítélni, hiszen Lengyelországban végre többségi kormány alakult, amire legalább három éve nem volt példa. Más kérdés, hogy nemzeti radikális Jog és Igazságosság (PiS) pártjának milyen áron sikerült elérnie a belpolitikai stabilizációt. Ha egyáltalán beszélhetünk stabilizációról. Sokan megkérdőjelezik az újsütetű koalíció hosszú távú fennmaradási esélyeit, ugyanis pártjai világnézetükben talán nem is állhatnának távolabb egymástól – szinte egyedül a szélsőséges nézetek megléte az, ami valamennyiről elmondható.
Euróesélyek
Varsó egyre közelebb érezheti magát az euróhoz. Az infláció már évek óta a maastrichti referenciaérték alatt marad: a legfrissebb konvergencia-program az idénre 1,5 százalékos, s jövőre is csak 2,2 százalékos rátával kalkulál. Lengyel-ország egyelőre alatta marad az államadósság esetében felső plafonként rögzített 60 százalékos GDP-arányos szintnek is, más kérdés, hogy az adósságállomány éves növekedési ütemét a gazdasági elemzők aggasztónak tartják. A 2003-ban még 45,3 százalékos mutató tavaly már 47,9 százalékon állt, 2008-ra pedig akár az 53 százalékot is megközelíthet. (Igaz, ha a magán-nyugdíjpénztári befizetések hatását is figyelembe veszik, a az államadósság előreláthatólag még 2008-ban sem haladja meg a 45,4 százalékot.) A legkritikusabb kérdés az államháztartási hiány, amelynek elszaladása miatt az Európai Bizottság az elmúlt években – Magyarországhoz hasonlóan – Lengyelországot is többször elmarasz-talta. A varsói kon-vergencia-program e tekintetben meglehetősen optimista: e mutatót (a nyugdíjpénztári korrekció figyelembe-vételével) ebben az évben 2,6 százalék-ra, 2007-ben pedig 2,2 százalékra várja. Az Európai Bizottság viszont ennél magasabb értékekkel számol, arra hivatkozva, hogy a hiány lefaragásának Varsó által favorizált üteme nem tartható, mivel a 2005-ös csökkentés hátterében egyszeri hatások – az adóbevételek vártnál nagyobb mértéke, illetve a kiadások tervezettnél alacsonyabb alakulása – állnak. Az elkövetkező évek költségvetését ráadásul nagymértékben befolyásolja majd a politikai bizonytalanság. A jelenlegi közeg ugyanis aligha teszi lehetővé az átfogó reformok végrehajtását, nem beszélve a korábbi felelőtlen ígéretekről – például külön nyugdíj a bányászok-nak -, amelyeket a Marcinkiewicz-kormány a jelek szerint be is akar tartani.
Megindult tehát a partnerkeresés. S mivel a „szalonképes” körben az udvarlás már kudarcot vallott, a párt jobb híján a „második ligában” nézett körül. Előbb még megpróbált úgy úrrá lenni a helyzeten, hogy egyfajta „stabilizációs paktumot” kötött a két populista formációval, ez azonban kevésnek bizonyult a működőképes kormányzás biztosításához. Jött tehát a „házassági szerződés”, amelyhez a Samoobrona és az LPR nem adták olcsón a beleegyezésüket: a PiS-nek öt miniszteri tárcát kellett átengednie újdonsült partnereinek.
Ezer szerencse, hogy a gazdaságpolitika általános irányának meghatározásába Lepper nem kíván beleszólni – néhány hónapja még azt emlegette, hogy ha rajta múlik, megduplázzák a költségvetés szociális célú kiadásait -, igaz, ettől jó előre eltanácsolta Zyta Gilowska, a liberálisoktól még januárban a PiS-kormányba átigazolt pénzügyminiszter. Márpedig Gilowska a Kazimierz Marcinkiewicz vezette kormány egyik leghitelesebb alakja, s nem kisebb feladat vár rá, mint az államháztartás mielőbbi rendbetétele – már csak az euró bevezetése érdekében is (lásd a keretes írást). Ráadásul Varsó a „most vagy soha” időszakát éli: egy átfogó reformnak ma mind a nemzetközi, mind a belső kilátások kedveznek, olyannyira, hogy a lengyel gazdaság 2006-ban az első negyedévében egyenesen 5,4 százalékkal bővült, és a szakértők az év második három hónapjára is hasonló eredményt várnak.
FŐMUMUS. Ennél sokkal több kedvező jelet azonban Varsó ma nem nagyon küld a külvilágnak. Számos nézetkülönbségük ellenére a koalíció pártjai például egyvalamiben feltétlenül egyetértenek: mindhármuk szemében a „főmumus” Leszek Balcerowicz liberális gazdaságpolitikus, a lengyel jegybank elnöke. Kormányzati oldalon az Európai Központi Bank (ECB) figyelmeztetése ellenére továbbra sem tettek le arról a törekvésről, hogy a jegybank feladatai közé az árstabilizáció biztosítása mellett a gazdasági növekedés elősegítését is bevegyék. Visszalépés várható a privatizáció terén is, ahol a kincstárügyi miniszter már bejelentette: a korábban 5,5 milliárd zlotyra (375,5 milliárd forint) tervezett idei bevételek legfeljebb 3 milliárd zlotyt tesznek majd ki.
Az új koalíciós felállás a kormány több tagját is elbizonytalanította. Azonnal lemondott például a posztjáról Stefan Meller eddigi külügyminiszter, mintegy jelezve: fölöttébb ködös, hogy az új Marcinkiewicz-kormány milyen külpolitikát kíván megvalósítani az elkövetkezőkben. Ki tudja, ha Lepper és Giertych korábbi kezdeményezését nézzük, amikor is a csatlakozási szerződés újratárgyalását sürgették, ez az új diplomáciai irányvonal akár az EU-ellenesség is lehet. Uniós kérdésekben a legnagyobb kormányzó párt is rendre kétlelkű nyilatkozatokat tesz. Miközben a brüsszeli döntéshozatali gépezet kapcsán minduntalan az ország nemzeti érdekeit hangoztatja – és a nemzetállam maximális szuverenitására helyezi a hangsúlyt -, a strukturális támogatások és az energiapolitika Varsó számára fontos kérdéseiben az államok szolidaritására hívja fel a figyelmet, azaz az integráció elmélyítését szorgalmazná.
A PiS által megvalósított „kézi vezérlés” néhány hónap elteltével máris rohamosan veszíti el a támogatottságát. A Polgári Platform ma már valamennyi közvélemény-kutatásban viszi a prímet, azaz a Jog és Igazságosság ma már aligha végezne az első helyen a parlamenti választások során. A PO nem véletlenül pedzegeti, hogy már az idén ősszel előrehozott választásokat kellene rendezni. Aminek persze nem sok a realitása, hiszen ilyen fenyegetettség hatására a PiS és populista szövetségesei azért bizonyára összezárnák a soraikat.
