Ki is ugranék most az ablakon, ha kizárólag a szélenergiára alapoztuk volna magyarországi működésünket – mondja egy külföldi befektető magyar leányvállalatának névtelenséget kérő vezetője. Cége ugyanis nem kapott engedélyt szélerőmű építésére. A hasonló cipőben járó társaságok vezetőivel együtt ő is úgy véli, rögtönzések helyett világos energiastratégiára volna szükség; ez a legfontosabb tanúsága annak a botránynak, amely a magyarországi szélerőművek építése körül kezd kibontakozni.
Tudható volt, hogy robbanni fog a bomba, amióta csak ismertté vált, hogy legalább 1500 megawattnyi szélerőművi kapacitást terveznek megépíteni Magyarországon, miközben a Magyar Villamosenergia-ipari Rendszerirányító (Mavir) Zrt. vezetői sokszor és sok helyütt közölték: a villamosenergia-rendszer ennek csak töredékét bírja el. A szél ugyanis kiszámíthatatlan energiaforrás, a szélturbinák termelése tervezhetetlen, viszont a rendszer egyensúlyát minden másodpercben fenn kell tartani. Ezért szélcsendben pótolni kell a szélkerekek termelését, ehhez rugalmas tartalékkapacitásokra van szükség, aminek szűkében van a magyar rendszer. A szélenergia-felhasználást illetően is sokszor példaként citált Ausztriában jelentős vízerőművi kapacitás áll a rendszerirányító rendelkezésére, ezek gyors és rugalmas szabályozást tesznek lehetővé, Hegyeshalomtól nyugatra ezért szaporodtak, szaporodhattak gombamód a szélturbinák.
Hazai szélerõmû. Kiszámíthatatlan források.
A befektetőknek tisztában kellett lenniük azzal, hogy mindannyian nem kaphatnak működési engedélyt. Ennek ellenére információink szerint összesen 1700 megawattnyi igényt jelentettek be a Magyar Energia Hivatalnál (MEH), amely egyelőre csak 300 megawattnyi engedélyt adott ki, az előzetesen megállapított, összesen 330 megawattos keret terhére. A „túljelentkezés” oka elsősorban az, hogy a szélerőművek által termelt áramot hatósági áron kötelesek a helyi áramszolgáltatók átvenni, így ez nem rossz üzlet, különösen, hogy az ár komoly, az összes energiafogyasztó által „finanszírozott” támogatást is tartalmaz.
BEINDULT A LOBBI. A hírek szerint a döntéssel elégedetlen cégek közül a Békéswind Kft. már az ügyészséghez fordult az ügyben. A MEH-nél természetesnek tartják, hogy akik nem jutottak engedélyhez, minden lehetőséget igyekeznek megragadni a döntés megváltoztatása érdekében. „A lehetőségek elosztásának két útja volt, a sorban állásos módszer, és a versenyeztetés. Miután a megújuló források árai hatóságiak, ezért maradt a sorban állás módszere egyetlen lehetőségként” – közölte lapunkkal Horváth J. Ferenc, az energiahivatal elnöke. Azt mondja, csak azokat a kérelmeket vették figyelembe, amelyek esetében az összes jogszabályi feltétel teljesült, így az úgynevezett hálózati csatlakozási szerződés is rendelkezésre állt, már tavaly november 15-én. A szélenergia-iparban érdekelt számos befektetők szerint viszont több olyan projekt is zöld utat kapott, amelyek egyáltalán nem, vagy csak hiányosan rendelkeztek a szükséges engedélyekkel, és több, már folyamatban lévő beruházást kizárt a hivatal. Szerencsésebbnek tartották volna, ha a MEH aukciót hirdet a szűkös lehetőségekre, ezzel ugyanis elejét lehetett volna venni az utólagos reklamációknak, és a kibontakozóban lévő botránynak.
A befektetők meglehetősen furcsa érvelése szerint ők azért lovallták bele magukat a fejlesztésekbe, mert abból indultak ki, hogy a Mavir irreálisan alacsony értékeket közölt, és biztosan lehetőség lesz több kapacitás megépítésére is. Tóth Péter, a Magyar Szélenergia Társaság elnöke szerint ez elfogadható módja a nyomásgyakorlásnak. Igaz ugyan, hogy a rendszer lehetőségei ma erősen korlátozottak, de változtatni kellene a feltételeken. Ők például támogatnák egy tározós vízerőmű megépítését a Dunakanyarban, ha ezzel a szélerőművek számára több lehetőség nyílna. A megújuló források közül ugyanis egyedül a széllel vannak ilyen, rendszerszintű problémák, a biomasszára vagy biogázra alapozott kapacitások ebből a szempontból nem aggályosak. Ezért a külföldi kockázati tőketársaságok, illetve a megújuló források fejlesztésében, az energiahatékonyság javításában érdekelt, külföldi tőkével működő cégek igyekeznek a lehető legváltozatosabbá tenni a portfóliójukat, és nem vállalnak ésszerűtlen kockázatokat.
