Szlovénia üzleteiben március eleje óta a saját pénznem, a tolar mellett már euróban is feltüntetik az árakat. A kettős árcédulázás újabb bizonyítéka annak, hogy az ország rohamléptekkel közeledik az euró bevezetéséhez, amely minden bizonnyal 2007. január elsején következik be. Bár a 2004 májusában EU-taggá vált országok közül hárman is megcélozták az egységes valutára való jövő év eleji átállást, közülük egyelőre csak az egykori jugoszláv tagköztársaság tűnik biztos befutónak. „A mostani adatok alapján Szlovéniát bebocsátanák, de a maastrichti szerződés azt is kimondja, hogy a célszámokat hosszabb távon kell tudni teljesíteni, nem csak néhány hónapig” – figyelmeztetett nemrég Joaquín Almunia, az Európai Unió gazdasági és pénzügyi biztosa arra, hogy azért még nem teljesen lefutott az ügy. Politikusok és brüsszeli elemzők körében mégis az az általános várakozás, hogy Ljubljana május 16-án zöld jelzést kap majd az Európai Bizottságtól és valamikor július tájékán a tagállamoktól is.
Az EU-csatlakozás elõtt. A szlovének immár az euróra készülhetnek.
INFLÁCIÓS FOLT. A másik két jelölt, Litvánia és Észtország gyors csatlakozási esélyeit ugyanakkor rontja a túl magas infláció. Jelenleg mindkét ország rátája meghaladja az uniós szerződésben rögzített referenciaértéket, miszerint a pénzromlás 1,5 százalékponttal haladhatja csak meg a legalacsonyabb inflációval rendelkező három eurózónatag átlagát. Míg a referenciaérték jelenleg 2,6 százalék, Litvániában 2,7, Észtországban pedig 4,1 százalékot mérnek. Tallinn egyelőre nem is kérte hivatalosan felvételét a jelenleg 12 tagú euróklubba. Nem úgy Vilnius, amely az inflációs kritériumról való lemaradás dacára március közepén benyújtotta eurócsatlakozási kérelmét Brüsszelnek. Közben a harmadik balti államot, Lettországot is a rendkívül magas, 7,1 százalékos pénzromlás akadályozhatja meg abban, hogy az általa megcélzott időpontban, 2008. január elsején fizetőeszközévé tegye az egységes valutát. A három balti ország szerint a magasabb inflációs mutató az Európai Unióban páratlanul dinamikus (Litvániában például 7,5 százalékos) gazdasági növekedésük és az ezzel összefüggő gyorsabb felzárkózás logikus következménye.
A már idézett Almunia, valamint Jean-Claude Trichet, az Európai Központi Bank (ECB) elnöke azonban kitartanak amellett, hogy a pályázóknak, a mostani klubtagokhoz hasonlóan, valamennyi feltételt teljesíteniük kell, ha csatlakozni akarnak az euróövezethez.
Népszavazás-veszély
Egyszerre joga és kötelessége az új tagállamoknak, s az uniós csatlakozási szerződésnek is része az euró átvétele – emlékeztetett a Figyelőnek Joaquín Almunia gazdasági és pénzügyi biztos Gyurcsány Ferenc miniszterelnök azon bejelentése kapcsán, hogy Magyarországon véleménynyilvánító (tehát nem kötelező érvényű) referendumot rendeznek majd az euró bevezetése kapcsán.
Almunia egyébként nemrég „politikusi minőségében” nyilatkozva azt mondta, hogy a jelenlegi politikai légkörben senkinek nem tanácsolná bármilyen népszavazás megtartását, mert fennáll a veszélye annak, hogy az egyéb okból kiábrándult választópolgárok „csak azért is” nemmel szavaznak. „Érthető, ha megkérdezik az emberek véleményét, mondjuk, az abortuszról. De mi értelme van ugyanennek az euróról, ha egy kormány teljesen tisztában van az egységes valuta előnyeivel?” – kommentált egy nevének elhallgatását kérő bizottsági illetékes. Az uniós szerződés egyébként nem pontosítja, hogy egy tagállamnak legkésőbb meddig kell bevezetnie az eurót. Svédország, amelyre az új tagállamokkal azonos előírások vonatkoznak, például tíz évvel a csatlakozás után sem lépett be még az eurózónába.
Az Európai Bizottság hivatalos irányvonala is az, hogy egy ország csak akkor csatlakozzon az eurózónához, ha már minden tekintetben érett a belépésre. „Senkit sem siettetünk az euró átvételére” – tolmácsolta a Figyelőnek Almunia álláspontját Amelia Torres, a biztos szóvivője.
NAGY A SZÓRÁS. Az óvatoskodásnak az eurózóna és az egységes valuta bevezetésére pályázó országok féltése egyaránt oka lehet. Ami az előbbit illeti: az euró hét évvel ezelőtti bevezetése óta gazdaságilag nagy különbségek mutatkoznak a tagállamok között, legyen szó a növekedésről, inflációs mutatóról és versenyképességről. Míg Írország például valósággal szárnyal, Olaszország és Portugália eurózónatagságuk ellenére súlyos árat fizet az elmaradt reformokért. Tovább növelheti az euróövezeten belüli eltéréseket az új országok bebocsátása, amennyiben azok nincsenek kellő mértékben felkészülve a kihívásokra. „Az első hét év tapasztalata arra tanít, hogy a tagság előnyökkel jár, de az eurózóna tagjának lenni nagy fegyelmet követel” – írja friss tanulmányában az EU-témákra szakosodott Bruegel kutatóintézet. A
Alain Ahearne és Jean Pisany-Ferry, a tanulmány szerzői rámutatnak, hogy a maastrichti kritériumok nem szükségesek, de nem is elégségesek az újonnan csatlakozók alkalmasságának az elbírálására. Nem szükségesek, mert a felzárkózási erőfeszítések következménye is lehet az infláció, és nem is elégségesek, mert a kritériumok adott időpontban történő teljesítése – mint arra az eurózóna jelenlegi tagjai közt is számos példát találni – még nem garancia arra, hogy a csatlakozás után is ez marad a helyzet. A Bruegel kutatóintézet szerint ehelyett a valódi konvergencia szintjére – azaz az egy főre jutó GDP-re, illetve a növekedési ütemre – kell összpontosítani.
