Lehet, hogy az OTP Banknak sikerül ismét ugyanabba a folyóba lépnie, mint bő három évvel ezelőtt. A múlt héten csaknem egy napon át készpénznek lehetett venni, hogy a román kormány – miként 2002 októberében – ezúttal is visszavonja azt a bankprivatizációs tendert, amelyen a vezető magyar pénzintézet indult. Sebastian Vladescu román pénzügyminiszter ugyanis hétfőn úgy nyilatkozott, lehetséges, hogy a kormány elnapolja az állam tulajdonában lévő komolyabb piaci részesedésű pénzintézetek közül utolsóként eladósorba került CEC tavaly indult privatizációját. Ha ez valóban megtörténne, az OTP Banknak jó időre le kellene mondania akvizíciós célpontjai egyik gyöngyszeméről, a közép- és kelet-európai régió második legnépesebb piacát képviselő Románia 4. legnagyobb bankjáról.
A CEC a közép- és kelet-európai régió második legnépesebb piacát képviselő Románia negyedik legnagyobb pénzintézete.
HIDEGZUHANY. A CEC ügye azért nagyon fontos, mert az OTP régiós terjeszkedési stratégiában célul kitűzött 10 százalékos piaci részesedés és 20 százalékos ROE (return on equity – sajáttőke-arányos megtérülés) eléréséhez kifejezetten jól illeszkedne, s a bankra váró átszervezési feladatok is testhez állóak a magyar nagybank szakemberei számára. Persze mindez kevés, ha a román fél kevesli a kínált árat. A miniszter ugyanis ezt hozta fel indoklásul az eladás esetleges elhalasztására. A hír hidegzuhanyként érte a román piac stabil szereplőjének címére pályázókat, hiszen az eladásra kínált CEC-ért induló bankok első, indikatív árajánlatukat még 2005 októberében megtették, ám az eredetileg novemberre tervezett következő kört eddig nem hirdették meg, így a kötelező érvényű ajánlatok benyújtására sem került sor. A tétek emelésére tehát esély sem volt, miközben a megszellőztetett magyarázat szerint a kormány legalább 600 millió eurót szeretett volna bezsebelni, s ezzel szemben a legmagasabb nem kötelező érvényű árajánlat is csupán a felére rúgott ennek az összegnek (az OTP Bank 270 millió eurót kínált). Aligha vigasztalta a befektetőket, hogy míg három éve politikai okokból fújtak visszavonulót, ezúttal gazdasági érvekkel magyarázta a bizonyítványt a miniszter. (A tendergyőztes OTP Bank azért esett el annak idején a BCR megvásárlásának lehetőségétől, mert „nem volt kívánatos”, hogy a fennhatósága alá kerüljön a második legnagyobb romániai pénzintézet.) Az viszont talán reményre adhat okot a CEC kérőinek körében, hogy a bejelentés élét egy nap elteltével némileg tompította a román kormányfő. A Financial Times hasábjain megjelentek szerint Calin Popescu Tariceanu úgy nyilatkozott, hogy egyelőre nincs végleges döntés a CEC privatizációjának folytatásról, illetve lezárásáról. A kormányfő mondatait értelmezhetjük diplomatikus „nem”-ként, de kellő optimizmussal a realitások felülkerekedésének is tekintjük, amiben alighanem az UBS hétfői és az ING kedden közzétett bejelentései játszhatták a főszerepet. A két nemzetközi bank elemzői ugyanis leminősítették – vétel helyett már csupán tartásra ajánlják – a román bankpiacon nemrégiben meglehetősen drágán bevásárló Erste Bank részvényeit. A bukaresti kormány rendkívül magas árelvárására pedig éppen az Erstével kötött decemberi üzlet, nevezetesen a BCR privatizációja szolgálhatott alapul.
VÁLTOZÓ ÁRVISZONYOK. A BCR magánosításának 2002-es lefújása ugyanis anyagilag igencsak gyümölcsöző volt: az újfent dobra vert bank 61,88 százalékára kiírt pályázatot 2005. december 21-én nem kevesebb mint 3,75 milliárd euróra rúgó ajánlatával vitte el a régiós terjeszkedésben az OTP nagy riválisának számító Erste. E komoly anyagi siker annak köszönhető, hogy mire ismételten áruba bocsátották a BCR-t, az árviszonyok alaposan megváltoztak a román bankszektorban, mégpedig az eladó javára. Amellett, hogy 2004-ben például 48, s tavaly is 30 százalékos növekedés ment végbe e piacon, az elkövetkező tíz esztendőre pedig évi 20 százalékos növekedést sem zárnak ki a szakértők az elmúlt időszakban, ahogy a magánosítás során mind több nagyobb „fókát” vadásztak le, maguk a vadászok srófolták egyre feljebb és feljebb az árakat.
A CEC-et már a BCR igen magas árából kiindulva értékelték, s ez alapján – a kisebb piaci részesedést és a rossz szervezettséget figyelembe véve – jött ki egyes szakértőknek 650 millió euró körüli ár az 1400 (!) fiókkal rendelkező bankra. Vélhetően ebből indult ki az eladó is, a pályázók azonban másként gondolkodtak. Bár nem tudni, milyen összegeket mondtak volna be a második fordulóban, és jelen körülmények között az sem bizonyos, hogy a második körre egyáltalán sor kerül, az viszont tény, hogy a CEC-re tett visszafogott indikatív ajánlatok meglehetős higgadtságról tanúskodnak.
Jóllehet, a tendereken indulók gyakran taktikáznak az egyes fordulóknál benyújtott árajánlataikkal, a keddi események fényében mégis lehetséges, hogy a megtérülési horizontokat is szem előtt tartó vevőjelöltek ezúttal a végső ár kifizetésekor sem akarnak túl mélyen a zsebükbe nyúlni. Bármilyen vonzó is a dinamikusan növekvő román bankpiac egyik meghatározó szereplőjének lenni, már senki sem hajlandó csillagászati árat kínálni. Az Erste igen bátor akvizíciós árpolitikája tehát, úgy tűnik, nem talál követőkre. Noha e merészség az osztrák pénzintézet részvényeinek eddig sem a minősítésére, sem az árfolyamára nem ütött vissza – a decemberi drága bevásárlás napján is csupán néhány órán át gyengült a kurzus, majd pár nap alatt visszakapaszkodott a korábbi szintre -, megalapozottságát már korábban is többen megkérdőjelezték. Andreas Treichlnek, az Erste Bank AG vezérigazgatójának tehát nem sikerült mindenkit egyértelműen meggyőznie arról, hogy a rekordáron (a könyv szerinti érték 5,8-szorosán) megszerzett BCR-rel jó vásárt csináltak, még azok után sem, hogy a BNP Paribas az UkrSibBank többségi pakettjéért a könyv szerinti érték 4,7-szeresét adta tavaly novemberben. (Hol van már 2003, amikor a Postabank megvásárlásakor az Erste a könyvérték 2,4-szeresét fizette, s ez hatalmas felhördülést okozott?) A múlt heti két leminősítés viszont vélhetően kihat az egész bankpiac áraira, és talán elgondolkodtatja a bukaresti kormányt is.
„Idővel közelebb kerülnek egymáshoz az árelképzelések. Ha ma nem is, egy-két év múlva biztosan belecsap egy vevő tenyerébe a kormány képviselője” – mondta a Figyelőnek Simonyi Tamás, a KPMG partnere, a régió szakértője. Az OTP Banknak azonban ebben az országban egyelőre be kell érnie eddigi szerzeményével, a mindössze 0,67 százalékos részesedésű – időközben OTP Bank Romania névre átkeresztelt – Robankkal, és lassú, fáradságos organikus növekedés lehetőségével.
Márpedig az OTP sokak szerint akvizíciós kényszerben van. A befektetők által elvárt növekedés legegyszerűbb útjának a balkáni terjeszkedés tűnne, ám ezt megnehezíti, hogy igen gyorsan mentek fel az árak, sok a rivális, s egyre kevesebb a célpont. Az OTP egyik célországában sincs tehát könnyű helyzetben. A magyar nagybanknak eddig egyedül bolgár szerzeményével, a DSK-val sikerült a gazdaságos működéséhez szükséges alsó határt, az 5-10 százalékos piaci részesedést elérnie, illetve meghaladnia.
Horvátországban viszont még csupán az áhított méret felénél tart a 3,5 százalékos részesedésű Nova Banka megvásárlásával. Csányi Sándor korábban úgy nyilatkozott, hogy a 10 százalékos küszöböt ezen a piacon akár organikus fejlődéssel is elérhetik, de nem zárkóznak el további vásárlásoktól sem. Jelenleg éppen a piac 10 százalékát lefedő Splitska Banka megvételét fontolgatják, e pénzintézet az Unicredito és a HVB egyesülése miatt hamarosan eladósorba kerülhet, bár egyes hírek szerint az OTP-t is kizárhatják a tenderből. Tekintettel az érdeklődők magas számára, nem kizárt, hogy a 210 millió eurós saját tőke 3-szorosán kel majd el a Nova Banka, amivel Horvátország még olcsó piacnak is bizonyulna.
A rendkívül ígéretesnek tűnő ukrán bankpiacon már arra is fel lehet készülni, hogy a romániai átlaghoz hasonlóan a saját tőke 4-szeresén lelnek gazdára a bankok. Az OTP kiszemeltje itt a Ferrotrade Internationale 75 százalékos tulajdonában lévő, a piacból 5,2 százalékot kihasító – a nagyok közé sorolható – Ukrsotsbanka, amelyre indikatív ajánlatot nyújtott be. A pénzintézet 700 ezer ügyfelét 521 fiókban fogadja, s a bankrangsor 4. helyén áll. „Ukrajnában azonban a nagybankok vevőjelöltjei közül a globális társaságokat preferálják az eladók” – ecseteli a helyi viszonyokat Simonyi Tamás. Így, ha nem jön össze ez az üzlet, akkor az OTP várhatóan egy középméretű társaság megszerzésére fókuszál.
TÖRÖK ESÉLYEK. Szerbiában is van még hova nőni, hiszen az OTP egyelőre csak a piac 0,7 százalékát lefedő Niska Bankát tudhatja magáénak. A jövőt sokkal inkább a lista 4. helyén álló Vojvodjanska felvásárlásában látja, ennek megfelelően tavaly novemberben – tíz másik vevőjelölt társaságában – benyújtotta szándéknyilatkozatát a piac 7,2 százalékát ellenőrző bank 99 százalékának megszerzésére. Törökország szintén szerepel a célországok listáján, a helyzet azonban itt csak egy későbbi időpontban válhat élessé, illetve abban az esetben, ha az Európai Unióhoz csatlakozott és hamarosan csatlakozó országokban a piacszerző portyák nem járnak sikerrel. Jóllehet, már ezt a területet is pásztázzák a bank szakértői, évek telhetnek el az első vételi ajánlatig ezen az egyelőre nem túlságosan borsos árú, ám komoly növekedési lehetőségekkel kecsegtető területen.
Az OTP Bank árfolyama 2003 óta csaknem megnégyszereződött, tíz év alatt pedig az ötvenszeresére emelkedett, ami a menedzsment és az elemzők szerint egyaránt a bank dinamikus növekedésének és rendkívül magas – 30 százalék feletti – tőkearányos megtérülésének köszönhető. Az is egyértelmű, hogy a további emelkedéséhez a banknak is tovább kell nőnie. De nem minden áron. „A növekedés nem lehet cél, önmagában semmit sem ér, ha a leányvállalatokért az OTP túlzott árat fizet” – véli Zékány András, az ING elemzője. A szakember szerint az OTP börzei árfolyama számára továbbra is kifizetődő lehet tehát a visszafogott akvizíciós árpolitika alkalmazása. A kurzusba ugyanis egy minőségi menedzsment prémium is beépült, amit éppen a vállalatvezetésben és a felvásárlások során hozott jó döntésekért fizetnek a befektetők. Az elemző attól sem félti az OTP-t, hogy néhány bank megvásárlása után kimerülnek az akvizíciós források. Zékány szerint a hazai pénzintézetek közül az OTP fog elsőként a lassú növekedés szakaszába eljutni, amikor már – hasonlóan a nyugat-európai pénzintézetekhez – a hatékonyság növeléséből igyekszik tőkét kovácsolni a bankvezetés.