Egy júliusi szombat reggelen vagy 3 ezer orosz fiatal kászálódik ki álmosan a nyírfák alatt felvert sátrakból a festői Szeliger-tó partján, hogy a gyülekező után a nemzeti himnusz hangjaira hozzákezdjen a reggeli tornához. A Moszkvától mintegy 360 kilométerre északnyugatra, Tver megyében található Szeliger-táborban a tizenévesek úszással, evezéssel, csapatsportokkal és főzéssel töltik napjaikat. Pontosabban vannak még további programok is, ez a tábor ugyanis más, mint a többi. A fenntartója egy új ifjúsági mozgalom, a Nasi (Mieink), célja pedig a nyári kikapcsolódáson túl az, hogy előadások és szemináriumok segítségével erősítse a táborlakók hazafias érzületét.
Putyin a Szeliger-táborban. Az orosz fiatalok szemében az elnök nyugatos reformer.
ÉBERSÉG. A Nasi az év elején jött létre – a Kreml válaszaként a múlt decemberi ukrajnai narancsszínű forradalomra, amelynek során tízezrek vonultak Kijev és több más ukrán nagyváros utcáira, hogy győzelemre, azaz az elnöki székbe segítsék a nyugatbarát Viktor Juscsenkót. Moszkva attól fél, hogy a forradalmi hevület ragályos lehet, ezért nyíltan támogatta a Nasi megalapítását. Amióta a Komszomol, a szovjet éra ifjúsági szervezete megszűnt, az ország vezetői soha nem fordítottak még ennyi figyelmet a fiatalokra. „Az a dolgotok, hogy fizikailag ellenálljatok minden olyan próbálkozásnak, amelyből valamilyen alkotmányellenes csoport születhet” – jelentette ki a táborlakóknak a tiszteletbeli vendégként néhány órát a körükben töltő Gleb Pavlovszkij, Vlagyimir Putyin elnök jól ismert politikai tanácsadója. A fiatalokat arra is felkészítik, hogy legyenek éberek a nyugati manipulációval szemben. A táborban a Nasi aktivistái által készített politikai tartalmú rajzok láthatók, amelyek erősen a szovjet propagandát idézik. Az egyiken öltönyös férfiak utasítást kapnak az amerikai kormánytól, hogy „árusítsák ki Oroszországot”. Arra a kérdésre, hogy az Egyesült Államok fenyegetést jelent-e Oroszországra nézve, a Kalugában pr-szakon tanuló 18 éves Dasa Nyinova így felel: „Az Egyesült Államok olyan ország, amely hatalmat akar más országok fölött.”
Nyinova és társai nem véres szájú nacionalisták. Legtöbbjüket – saját elmondásuk szerint – az a hazafias vágy vezette a Nasiba, hogy segíthessenek saját közösségükön. Bár a mozgalomnak már százezer támogatója van, egyelőre nincs jelen a politikai életben önálló erőként. Egy felmérés szerint a 25 évnél fiatalabbaknak csupán a 15 százaléka hallott róla. Ezzel együtt tény, hogy a Nasi olyan gondolkodásmódot képvisel, amely messzemenően jellemző az orosz ifjúságra. Lázadó szellemű ukrán szomszédjaiktól eltérően az orosz fiatalok még a szüleiknél is lelkesebben támogatják Putyint és kormányát. Egy nemrégiben készült közvélemény-kutatás szerint az emberek 80 százaléka ért egyet az elnök politikájával – de a 35 év alattiak körében ugyanez az arány 87 százalék. „Az orosz fiatalok úgy tekintenek Putyinra, mint aki közülük való. Állandóan látják őt síelni, tankot vagy repülőgépet vezetni és a fiatalokkal beszélgetni” – mondja Konsztantyin Csisztyakov, a moszkvai ITM marketingcég 22 esztendős projektmenedzsere.
Éppen ez az érzület nyilvánult meg a második világháborúban aratott orosz győzelem 60. évfordulójára rendezett nagyszabású ünnepségsorozaton. A Nasi által a győzelem és a háborús veteránok emlékére szervezett május 15-i felvonuláson mintegy 60 ezren vettek részt. Ezzel szemben legtöbbször alig néhány száz fiatal jelenik meg azokon a demonstrációkon, amelyeken a média korlátozása, a csecsen háború vagy a szabadságjogok megnyirbálása ellen tiltakoznak. Andrej Mojszejenko, a Nasi tagja visszasírja a szovjet szuperhatalmi időket. „Akkor még nagy volt a patriotizmus” – mondja a Kurszkban számvitelt tanuló 19 éves fiatalember. Úgy véli, azóta az ifjúság egy része elfajzott az alkoholizmus és a kábítószer-fogyasztás hatására.
BIRODALMI NOSZTALGIA. Ez a gondolkodásmód éles ellentétben áll más volt szocialista országokéval, ahol a fiatalok lelkesen fogadták a szovjet blokk szétesését – mint lehetőséget elnyomott nemzeti és európai identitásuk érvényesítésére -, és támogatták a Nyugattal való integrációt. „Az orosz fiatalok fogékonyak a birodalmi és nagyhatalmi értékekre. A pozitív nemzeti identitás keresésében természetes módon adódik a nosztalgia” – állapítja meg Natalia Zorkaja, a vezető közvélemény-kutató intézetek egyike, a moszkvai Levada Központ szociológusa.
Mindazonáltal a múltba való visszavágyás itt véget is ér. Eltérően az idősebb generáció tagjaitól, akik közül sokan úgy vélik, hogy a szocializmusban jobban éltek, a fiatalok zöme azt vallja: a kilencvenes években végbement demokratikus és piaci reformok szükségesek voltak (lásd a táblázatot). Putyinnal, akit nyugaton széles körben szovjet stílusú autokrata vezetőnek tartanak, ők nagyrészt éppen azért rokonszenveznek, mert nyugati orientációjú reformert látnak benne.
Ebben nyilván közrejátszik, hogy a fiatalok a szüleiknél jobban alkalmazkodtak az új piacgazdaság kívánalmaihoz. Még nyugati társaikhoz képest is erősebb bennük az egyéni siker vágya. Egy tavalyi közvélemény-kutatás arra kereste a választ, hogy kik a 18-24 éves korosztály hősei. Az élre a rocksztárok kerültek, utánuk viszont rögtön a dúsgazdag oligarchák következtek, míg például a baloldali ikon Che Guevarát a megkérdezettek kevesebb mint 1 százaléka említette első helyen. A politikusok sem szerepeltek valami fényesen, Putyin „csak” az ötödik lett. Az érvényesülni akarást jól mutatja, hogy a szocializmus bukása óta megkétszereződött az egyetemre beiratkozók száma, aminek köszönhetően e ráta szempontjából Oroszország ma világviszonylatban a vezető államok közé tartozik. „A szovjet időkben sok gyerek arról álmodott, hogy űrhajós lesz. Aztán gengszterek akartak lenni, ma pedig bankárok és jogászok szeretnének lenni” – mondja a 17 éves Alekszandr Zsludnyev, aki Kurszkból érkezett a Szeliger-táborba.
Mindez biztatóan hangzik azok számára, akik abban reménykednek, hogy amint a mai fiatal generáció felnőtté válik, úgy változnak majd Oroszországban jó irányba a dolgok. Csakhogy miközben a fiatalok élvezik a szabadságot, hogy karriert építhetnek a magánszektorban, vagy éppen kedvükre utazhatnak a világban, keveseket érdekel közülük saját hazájuk politikai irányvonalának befolyásolása. A választásokon a fiatalok körében a legalacsonyabb a részvételi arány, és a 25 év alattiaknak csupán egynegyede hajlandó részt venni felvonulásokon és tüntetéseken. Zorkaja attól fél, hogy ha a fiatal elit közömbös marad a politika iránt, az ország fő intézményeit továbbra is a régi bürokrácia képviselői fogják irányítani.
Putyin, akinek retorikája a szovjet múlt iránti nosztalgiát ötvözi a politikai és gazdasági modernizáció szükségességének hangoztatásával, eddig jól ki tudta használni a fiatalok ellentmondásos mentalitását. Liberális bírálói azonban abban bíznak, hogy a Nasi és más csoportok által képviselt, újjáéledő nacionalizmus múló jelenségnek bizonyul az érettebb politikai jövő felé vezető úton.
