Kóros felvásárlási láz kapta el a kínai nagyvállalati vezetőket. Június végén a kínai Haier – két amerikai kockázati befektetési társaság, a Blackstone és a Bain Capital támogatásával – 1,28 milliárd dolláros felvásárlási ajánlatot tett a háztartási gépeket gyártó amerikai Maytag vállalatra, amelyet ugyan az Egyesült Államok összes szerelője ismer, ám mostanában erősen szorongatják hatékonyabban működő riválisai, így a Whirlpool, a General Electric és az Electrolux. A Haier akciójával egy időben a China National Offshore Oil Corporation (CNOOC) is bejelentette, hogy 18,5 milliárd dollárt adna az amerikai olajtársaságok sorában a kilencedik helyen álló Unocalért, amivel valószínűleg megtorpedózza a Chevron felvásárlási tervét. S nem sokat kell visszamenni az időben, csak a múlt év végéig, hogy felidézzük: a pekingi székhelyű Lenovo, Kína legnagyobb számítógépgyártója vásárolta fel az IBM PC-üzletágát.
Nagybevásárlás Pekingben. Összebogozódnak a kínai és az amerikai szálak.
VÉSZHARANG. Egyelőre sem a Haier, sem a CNOOC nem szerezte még meg kiszemelt zsákmányát, mi több, az ügyletek előtt számos akadály tornyosul. Több amerikai politikus és elemző már kongatja is a vészharangot a patinás vállalatok elleni kínai roham miatt.
Ám mielőtt a kereskedelmi héják teljes gőzzel nekilendülnének Haier mosógépeket összezúzni a Capitolium lépcsőjén, érdemes elgondolkodni egy kicsit. Való igaz, sok kínai vállalat rendelkezik tetemes készpénztartalékkal – vagy bőséges hitelkerettel a szívesen kölcsönző bankoknál -, a gyártási költségek dolgában pedig lehetetlen versenyezni velük. Egy részük előbb-utóbb bizonyosan globális léptékben is domináns szereplővé válik, felzárkózva olyan nevek mellé, mint a GE, a Toyota vagy a Nokia. Talán a Haier és CNOOC is bekerül ebbe az élmezőnybe. Jelenleg azonban az a helyzet, hogy számos, a globális forgalmazásban és márkamenedzselésben csekély tapasztalattal bíró kínai cég felvásárlások útján próbál mihamarabb a nagyok közé jutni. „Ez pedig veszélyes stratégia, hiszen a világon végrehajtott akvizícióknak mintegy 70 százaléka végződik kudarccal” – mutat rá Jonathan Woetzel, a McKinsey tanácsadócég sanghaji irodájának munkatársa. „Nincs ok arra számítani, hogy a kínai társaságok e tekintetben jobban szerepelnek majd” – teszi hozzá.
Legalább egy esetről máris tudni, ahol gondok vannak. A kínai TCL elektronikai csoport tavaly nyáron felvásárolta a francia Alcatel mobiltelefon-gyártó üzletágát, amelyet aztán leválasztott egy vegyes vállalatba. A cég az idei első negyedévet 45,7 millió dollár veszteséggel zárta. Alig 1,5 millió készüléket adott el, ami egész évre kivetítve 6 milliót vetít előre, holott az alapításkor 20 milliós értékesítést tűztek ki célul. Arról nincs pontos információ, mennyire jött be a TCL másik, hasonló ügylete, amelyet a szintén francia Thomson Electronic televízió-gyártó üzletágával kötött. A mobilgyártásban viszont a cég kemény versenyre kényszerül még a belföldi piacán is, ahol újabban előretörnek a külföldi riválisok, mindenekelőtt a Nokia és a Motorola. Ted Dean, a pekingi BDA China technológiai kutatócég ügyvezető igazgatója egyenesen úgy látja, hogy „a TCL mobil üzletága válságban van”.
A nyolcvanas években amerikai vagyonelemeket felvásárló japán társaságoktól eltérően a most márkákat megszerző kínai vállalatok nincsenek mind kirobbanó formában: meglátszik rajtuk a kínai piacon folyó öldöklő verseny. A Haier profitja tavaly stagnált, és a hűtőszekrény-gyártásban bruttó nyereségrátája 16,5 százalékra szűkült a 2003-as 19,2 százalékról – részben a konkurencia nyomása, részben a nyersanyagköltségek emelkedése miatt. A Lenovo nyeresége az első negyedévben – tehát még az IBM-ügylet lezárása előtt – 12 százalékkal ment vissza éves összehasonlításban a kínai PC-árak esése következtében.
KEMÉNY DIÓ. Csang Zsui-min, a Haier vezérigazgatója méltán örvend nagy megbecsülésnek, hiszen egy lepukkant állami cégből kínai viszonylatban izmos márkát faragott. A Maytag megmentése azonban keményebb diónak bizonyulhat. Az amerikai vállalat nagy lemaradásban van termelésének külföldre telepítésével, s Hoover porszívókat gyártó részlege veszteségesen működik.Talpra állításához a Haiernek egy számára teljesen új területen kellene hozzáértésről tanúbizonyságot tennie, már csak azért is, mert a kínai vállalat eddig tántoríthatatlanul azt a stratégiát követte, hogy egyetlen márkával nyomul szerte a világon. Ha viszont a Haiernak nincs szüksége másra, csak a Maytag értékesítési és szervizcsatornáira, technológiájára és esetleg néhány üzemére – már meglévő saját dél-karolinai gyára mellé -, akkor rá kell vennie amerikaiak millióit, hogy fogadják el a Haier márkanevet a Maytag helyett.
Kína nyilvánvalóan egyre markánsabban jelen van a globális piacon. Azt azonban még nem tudni, hogy a kínai cégek vajon a legkiválóbb felvásárlóknak bizonyulnak-e, vagy csupán utolsó menedéket nyújtanak gyengélkedő vállalatoknak. A két eshetőség között elég nagy a különbség.
