Lankadó libidó

Alfred Kinsey életéről készült filmet vetítenek a magyar mozikban. A híres szexológus munkássága maradandó nyomot hagyott a XX. század arculatán, mert az 1948-ban megjelent, A férfi szexuális viselkedése című műve indította el azt a „szexuális forradalmat”, amely a hatvanas években alapvetően megváltoztatta a szexualitással kapcsolatos gondolkodást, magatartást. Az akkoriban kibontakozó „mozgalmak” közül ez mutatkozott a legígéretesebbnek, mert a libidó felszabadulását, örömtelibb életet ígért a fiataloknak, akik világszerte lelkesen fogtak hozzá a társadalmi korlátok és tabuk ledöntéséhez. Néhány éven belül azonban a „forradalmi eszmék” üzleti kisajátítása e téren is befejeződött, s az elmúlt évtizedekben a legmarkánsabb változásnak a szex piacosítása, tömeges konzumálása, valamint ezen belül is a pornográfia térhódítása bizonyult. Az új évezredben az amerikaiak évente 12-15 milliárd dollárt költenek az úgynevezett felnőtt szórakoztatásra, s ez tavaly meghaladta a sporteseményekre, a zenevásárlásra vagy a mozilátogatásra fordított összegeket.

A Kinsey-jelentések   Alfred Kinsey 1947-ben alapította meg az Indiana University berkein belül a szexológiai kutatóintézetet (ma Kinsey Institute). A munkatársaival együtt felvett több mint 12 ezer interjú összegzése alapján publikálta 1948-ban A férfi szexuális viselkedése, 1953-ban pedig A nő szexuális viselkedése című tanulmányát, amelyek – a téma korábbi tabu jellege miatt – heves támadásokat váltottak ki a konzervatív vallási és politikai körök részéről. Kinsey közlései ugyanis a hálószobatitkok nyilvánosságra kerülésével tabukat döntöttek, félresöpörték a puritán közerkölcsöt, s lehetővé tették, hogy kortársai a továbbiakban szabadabban és őszintébben beszéljenek a szexről. Kinsey legbotrányosabb „felfedezése” az volt, hogy a férfiak 37 százaléka olyan homoszexuális élményről is vallott, amely orgazmussal járt. Kinsey hasonlóan megdöbbentő eredményre jutott a nők orgazmusával kapcsolatban is. Bár egész életében küzdenie kellett kutatási eredményei elismertetéséért, „jelentései” gyökeresen megváltoztatták az amerikai társadalom intimitásról való gondolkodását, és elindították azt a folyamatot, amelyek a szexus felszabadításához vezetett el.

INKÁBB NÉZIK. A szex kommercializálása, fogyasztása tehát valóban tömeges méreteket öltött, ugyanakkor szakértők arra figyelmeztetnek, hogy a totális, passzív konzumálás mellett az intimitás és aktivitás egyre inkább háttérbe szorul. Az Indiana University égisze alatt működő Kinsey Institute munkatársai nemrég tették közzé újabb kutatásaik eredményeit, miszerint a mai párok jóval kevesebbet szeretkeznek, mint a nagyszüleik, s a megkérdezettek csaknem felénél munkájukból, életformájukból adódóan komoly szexuális zavarokat is tapasztalnak a kutatók. John Bancroft, a kutatási projekt vezetője szerint olyan korban élünk, amelyben az emberek túlhajszoltak, kiégettek, napi nyolc óránál sokkal többet dolgoznak, s alig van szabadidejük. Ezt az időt régebben sokan a szexszel töltötték ki. Manapság viszont lankadtak a libidók. A New York-i Family and Work Institute idei felmérése szerint minden harmadik amerikai krónikusan túlterhelt. A megkérdezettek 10-12 órát töltenek a munkahelyükön, 42 százalékuk jóval többet dolgozik, mint öt évvel ezelőtt, mert időközben az 50-60 órás munkahét a céges kultúra elfogadott részévé vált.

A felmérések hasonló összképet mutatnak Nagy-Britanniában is. A rendszeresen túlórázó briteknek is egyre kevésbé marad idejük a családi életre, a testedzésre, a hobbikra, a barátokkal való sörözésre. A Pertemps közvélemény-kutatása szerint napjainkban minden ötödik brit irodai alkalmazott annyira fáradt, hogy esténként nem olvas könyvet és tévét sem néz. A heti 48 óránál többet dolgozó férfiak egyharmada pedig azt nyilatkozta, hogy az állandó stressz a szexuális életére is kedvezőtlenül hat.

Ezeket a tendenciákat az elmúlt években Magyarországon is észlelték a kutatók. A szexpiacon nálunk is nőnek az igények az erotikus termékek iránt. „A vásárlók érdeklődése a tömegfogyasztás, az olcsóbb termékek felé fordult” – nyilatkozta nemrégen az ország legnagyobb erotikusáru- és szextermék-boltjának vezetője. Becslések szerint a hazai sexshopok (számukat közel 100-ra becsülik) éves forgalma tavaly elérte az 1,5 milliárd forintot, de ez az összeg hamarosan akár meg is duplázódhat, mert a közép- és kelet-európai lehetőségek iránt érdeklődő külföldiek szerint „a régióban Magyarország az egyik legígéretesebb piac”. Nálunk csak a szlovének és a csehek költenek többet szexuális kiegészítőkre. Látszólag több okot adhat a nemzeti büszkeségre, hogy egy óvszergyártó cég nemzetközi felmérése szerint a magyaroknak van az egyik legnagyobb szexuális étvágyuk a világon: 2003-ban évi 152 aktussal az első, tavaly 137-tel a harmadik helyen álltak a vizsgált 41 nemzet rangsorában (a világátlag 103). Szexológusok azonban csalókának, s mindenekelőtt önámítónak és hazugnak mondják ezeket a – tapasztalataikkal ellenkező – eredményeket. S azt sem tartják véletlennek, hogy egyre több pótszer, kiegészítő, művi élvezet fogy, s a tömegmédia rászoktat a „kukkolásra”. Egyikük úgy fogalmazott, hogy szexuális forradalom ide vagy oda, továbbra is az ágy életünknek az a területe, ahol – mint a Bermuda-háromszögben – nagy titkok és rejtélyek várnak megfejtésre. Lux Elvira, a Magyar Szexológiai Társaság elnöke még ennél is tovább ment, amikor kijelentette: szerinte napjainkban szexuális kultúra helyett inkább közműveletlenségről beszélhetünk.

Hamburgerszex A párkapcsolatok alakulásával és a szexuális élet kezdetével kapcsolatban ma Magyarországon hasonló folyamatok tapasztalhatók, mint a hatvanas évek Amerikájában – véli Gábor Kálmán ifjúságkutató, aki munkatársaival évek óta végez kutatásokat a Sziget közönsége körében. A szakemberek szerint a magyar fiatalok bizonyos körében az alkohol és a drogok mellett a szex is afféle feszültségoldó kellékké vált. A 17-23 éves korcsoportban az úgynevezett „hamburgerszex” hódít leginkább, azaz mindinkább a gyorséttermi étkezéshez hasonlítható fogyasztási szokások jellemzik a korosztály szexuális életét.

SZÁMOK TÜKRÉBEN. Ezeket a véleményeket az új évezred hazai kutatásai is alátámasztják. Egy 2002-ben végzett felmérés szerint a magyar nők és férfiak csaknem fele szexuális problémákkal küzd, ezen belül 17-17 százalékuk egy, 9-11 százalékuk kettő, 7-7 százalékuk három, 10-7 százalékuk pedig négy vagy több zavar fennállását is említette. A magyar férfiak 10 százalékának (csaknem félmilliónak) például súlyos potencia problémái vannak, további 600 ezren részleges merevedési zavarral küszködnek. A negyven éven felüli férfiak közel felének vannak szexuális gondjai, s közöttük egyre többen vannak magas társadalmi státusú, napi 10-14 órát dolgozó menedzserek, vállalatvezetők, vállalkozók, akiknek stresszes, túlhajszolt életmódja a magánéletükre is kihat. A szexológusok tapasztalatai szerint azonban az érintettek 40 százaléka egyáltalán nem, 51 százaléka pedig csak elvétve tárja fel a gondjait. A magyar férfiak 83 százaléka még partnerével is csak ritkán osztja meg a szexuális problémáit, vagy egyáltalán nem beszél erről.

A bajok okaként a szervi problémák mellett elsősorban a stresszes életmód jön számításba. A Gordio Tanácsadó Csoport tavalyi kutatása szerint a feszített munkatempó, a rendszeres túlmunka miatt a megkérdezettek 24,1 százaléka már kiégést is emlegetett, aminek egyenes következménye a szexuális élet mellőzése, hanyagolása.

Az önbevallásra alapozó statisztikák tehát inkább a vágyakat, mint a mindennapi valóságot tükrözik, utóbbiról azonban jelenleg inkább csak sejtéseink, feltételezéseink vannak. A szakemberek csaknem egyöntetű megállapítása szerint ugyanis a szexualitás – miközben eláraszt bennünket a pornóáradat – többé-kevésbé tabutémának számít a magyar felnőttek széles csoportjainak körében. Ugyanakkor – Szilágyi Vilmos megállapítása szerint – a szexológia sem kap „polgárjogot” a hazai tudományos életben. A Kinsey című film bemutatása kapcsán tehát nálunk is időszerű volna újragondolni a társadalom és a szexualitás viszonyát, s aligha kétséges, hogy el kellene készülnie a magyar Kinsey-jelentésnek, hogy a fecsegő felszín után végre megtudjuk, mit rejt a mély.