Pokoli nehéz Berlinben parkolóhelyet találni a régi-új (2007-re elkészülő) Lehrter Stadtbahnhof és a szövetségi gazdasági-technológiai minisztérium közé ékelt Hamburger Bahnhof közelében. A Hanza-város nevét viselő egykori pályaudvari csarnokból a kortárs művészet izgalmas kiállítóhelyévé varázsolt épületegyüttes ősz eleje óta ad otthont az elmúlt esztendők egyik legvitatottabb Spree-parti tárlatának. Jómagam egy héttel azután tettem tiszteletemet a Friedrich Christian Flick Collection termeiben, hogy Gerhard Schröder kancellár megnyitotta az időszaki kiállítást.
Hm, de hogy kerül a csizma az asztalra? Miért éppen a német kormányfő vezette fel a történelem, a politika és a művészet kapcsolatát érintő beszédével a négyhónapos art-show-t? A szerény körülmények között felcseperedett Schröder – apja a második világháborúban elesett a román fronton – hazafiként és européerként nem kevesebbre vállalkozott, minthogy elvegye a kritikák élét kortársa, a multimilliomos ex-playboy Flick magángyűjteményével kapcsolatban. A gond az NSDAP-ba, a náci pártba 1937-ben belépő nagypapával van, aki a Thyssen, a Krupp, az IG Farben és más nehézipari konszernek irányítóihoz hasonlóan hatalmas vagyonra tett szert a hitleri korszakban. Hermann Göring és Heinrich Himmler különösen jó (üzleti) viszonyt ápoltak a tőzsde világában szimplán Keselyűnek (Geier) becézett birodalmi bizniszmennel. Friedrich Flick (1883-1972) hadiüzemeiben többek közt zsidó, orosz, lengyel és magyar kényszermunkások dolgoztak embertelen körülmények között. A dicstelen milliárdokból azután is maradt bőven a családnak, hogy a Grossvatert 1947-ben hét esztendőnyi szabadságvesztésre ítélték a nürnbergi perben.
Friedrich Christian Flick és kollekciójának darabjai. Vitatott tárlat.
Amnesztia 1950-ben, még idejében ahhoz, hogy a Flick-impérium bekapcsolódhasson a nyugatnémet gazdasági csoda megalapozásába. A felesleges pfennigekből jutott kártérítésre, de főleg a képzőművészet támogatására. Tíz évvel később, 1960-ban már az NSZK leggazdagabb polgáraként jegyzik az öreg Flicket, akinek nyomdokaiba lép fia, Friedrich Karl Flick: az Ausztriában letelepedett mágnás bukszájában a XXI. század elején 5 milliárd euró volt. Három gyermeke közül a német/svájci „Mick” alias Friedrich Christian Flick az, aki 2500 darabosra becsült, kortárs művészeti kollekciójából most ízelítőt ad Berlinben.
A véres bűn a legtisztább szépséggé változik – kommentálta a Die Zeit a tárlat ötletét. A gyűjtő egyebek közt a Der Tagesspiegel hasábjain is leszögezte: „Nem akarom nagyapám bűneit elfeledtetni…” A Die Tageszeitung hangsúlyozta: „Igazságtalanul támadják Flicket…” Ki-ki döntse el, hogy miként vélekedik a 2005. január 23-áig megtekinthető Flick Collectionről. Nekem egyébiránt a mustrára bocsátott fotók, festmények, installációk, videó és neon projektek zöme nem tetszett. Belépődíj 9 euró, hétfőn szünnap.
