| Ki lesz Európa első embere? |
Az Európai Bizottság elnökének személye a tagállamok alkujától függ. Az Európai Tanács minősített többséggel választja meg a bizottsági elnököt, valószínűleg figyelembe véve az EP-választások eredményét is. Brüsszeli források szerint a következő öt jelölt a legesélyesebb:
Jean-Claude Juncker , Luxemburg miniszterelnöke, pénzügyminisztere.
MELLETTE: Nagy tekintélyű politikus, ha az EP jobboldali többségű lesz (az Európai Tanács már most az), „adódik”, hogy őt jelöljék.
ELLENE: Egy miniállam kormányfője; egyszer már nyilvánosan elzárkózott a feladattól.
Antonio Vittorino , az Európai Bizottság bel- és igazságügyért felelős tagja, volt portugál miniszterelnök-helyettes.
MELLETTE: Bizottsági körökben igen népszerű.
ELLENE: Sosem volt kormányfő. Jobboldali EP-győzelem esetén baloldali-liberálisként nehézségekbe ütközhet megválasztása.
Paavo Lipponen , volt finn kormányfő
MELLETTE: Erős északi támogatottsággal rendelkezik.
ELLENE: Kis ország politikusa. Baloldaliként valószínűleg a néppárti többségű Európai Tanács és Parlament mellett kellene dolgoznia.
Wolfgang Schüssel , osztrák kancellár.
MELLETTE: Jobboldali politikus, akinek van tapasztalata a baloldallal való koalíciós együttműködésben is.
ELLENE: Koalícióra lépett a Haider-féle Osztrák Szabadságpárttal. Kis ország politikusa.
Pat Cox , az Európai Parlament ír elnöke.
MELLETTE: Nevető harmadik lehet, ha a liberális frakció lesz a mérleg nyelve az EP-ben.
ELLENE: A néppárt és a szocialisták mellett a liberális frakció eltörpül. Nem volt még kormányfő. |
|
Néhány perccel az Európai Unió tíz új biztosjelöltjének meghallgatása után Pat Cox, az Európai Parlament (EP) ír elnöke még nem érezte magát kompetensnek, hogy véleményt nyilvánítson a csatlakozó országok jelöltjeiről. „Ebben a kérdésben én vagyok a legkevésbé illetékes” – ismerte el némi malíciával egy szűk körű beszélgetésen, majd rögvest hozzátette, hogy tanácsadói hamarosan „képbe hozzák”, mi is történt az új bizottsági tagok meghallgatásán. Az EP elnökének napirendjét az elkövetkező hetek két legfontosabb eseménye uralja: a bővítés és az európai parlamenti választási kampány. A múlt hét közepén Cox Finnországban tárgyalt azzal a nem titkolt szándékkal, hogy jelenlétével is nyomatékosítsa az európai voksolás jelentőségét. Az öt évvel ezelőtti szavazáson éppen az – amúgy a kontinens eminensének tartott – északi országban volt a legalacsonyabb (mindössze 31 százalék) a részvételi arány.
Az Európai Parlament vezető politikusai ezekben a hetekben offenzívát indítottak annak érdekében, hogy a részvételi arány a június 13-i voksoláson a szokásosnál magasabb legyen: az öt évvel ezelőtti 49 százalék túlszárnyalását már komoly eredménynek könyvelnék el. Ez persze legalább akkora feladat, mint egy-egy politikai erő számára a választás megnyerése. Az Európai Parlament ugyanis speciális intézmény: szemben az országos törvényhozó testületekkel, itt nincs kormány és ellenzék, ezért a választók számára is nehezebben megragadhatók az érdek- és értékkülönbségek. Másfelől – mutatnak rá az általunk megkérdezett európai parlamenti képviselők – az együttműködés kultúrája is jóval fejlettebb, mint a nemzeti testvértestületekben.
POLITIKAI ALTERNATÍVÁK. Cox mindemellett nem híve a politikai témák elkenésének, a brosúra-kampányoknak. Mint mondja, egy választási kampányban soha nem lehet és nem is szabad megkerülni a politikát. „Nem attól mennek majd el többen szavazni, ha szórólapokat osztogatunk” – véli a liberális parlamenti elnök. A sokszor föderalista húrokat pengető politikus véleménye szerint a választási kampányban politikai alternatíváknak kell ütközniük, és persze ő azt szeretné, ha ezek közül minél több lenne az egész kontinenst foglalkoztató téma. „Nagy a veszélye annak, hogy a politikusok az EP-választást két országos parlamenti választás közötti tesztszavazásnak tekintik majd” – hívja fel a figyelmet egy, az EP-választásokat rendszerint kísérő jelenségre. A Figyelő kérdésére – Mik lehetnek az idei kampány forró témái? – elsősorban Törökország esetleges uniós csatlakozását említi. Németországban és Franciaországban is az erről szóló vita uralhatja a választások előtti időszakot. Emellett a parlamenti elnök úgy véli: meghatározó téma lehet még a stabilitási és növekedési paktum, a tagállamok hozzájárulása a közösségi költségvetéshez, valamint az unió globális szerepvállalása – persze mindegyik „hazai” hangszerelésben. Az euróövezet működését szabályozó egyezményt Cox betegnek nevezi, amelyen műtétet kell végrehajtani, jóllehet megjegyzi azt is: a tagállamok rosszul teszik, ha a szabályok betartatásáért felelős Európai Bizottságot teszik felelőssé saját hibájukért (azaz a költségvetési túlköltekezésért).
A populizmus nagy veszélyként leselkedik Európára; elég, ha csak a munkaerőpiac időleges lezárására gondolunk a jelenlegi tagállamok részéről. Igaz ugyan, hogy a csatlakozási szerződés értelmében a jelenlegi tagállamoknak ehhez joguk van – egy német szociáldemokrata EP-politikus, Klaus Hänsch kérdésünkre adott válasza szerint a korlátozásban semmi rendkívüli nincs -, ám az már nehezen érthető, hogy miért nem differenciálnak az új kelet-európai tagok között. Cox meglehetősen kritikusan nyilatkozott a jelenlegi tagállamok fogadókészségéről. „A bővítés sok esetben bulvártémává silányul” – mondja.
 |
KÖZÖS ÉRDEKEK. Az Európai Parlamentben azok a politikusok lesznek sikeresek, akik megtalálják a közös pontot az európai és a nemzeti érdekek között. „Ha valaki az EP-ben csak saját országa érdekeit akarja képviselni, az eleve kudarcra van ítélve” – véli Cox. Szerinte túl kell lépni az országos politika keretein.
Hogy e kihívás kikre hárul majd, kiderül júniusban. Az új EP várható összetételéről szóló elemzés szerint enyhe jobboldali győzelem várható. Amennyiben beigazolódik a London School of Economics két kutatójának a múlt héten nyilvánosságra került előrejelzése, akkor a választások nyertese a néppárti frakció lesz, és valamelyest előretörhetnek a liberálisok is (lásd a grafikont). Valószínűnek tűnik az is, hogy a szavazatok felénél többet egyik frakció sem szerez majd. Mint egy német néppárti politikus megjegyezte, a bővítés után problémát okozhat, hogy egyes kelet-európai politikai formációk nehezen találják majd meg a helyüket vélt vagy valós politikai családjukban.
Cox – függetlenül attól, ki nyeri a választásokat – azt szeretné, ha a parlamenti többséghez politikailag közel álló politikus lenne az új bizottsági elnök (a jelölteket lásd külön). A nizzai szerződés értelmében vétójoga senkinek nincs ez ügyben, így valószínű, hogy az Európai Tanács a parlamenti erőviszonyokkal összhangban választja meg a kontinens első emberét.
