Hálójukba olyan csapatok kerültek, mint a Beach Boys, a Kinks, a Shadows, az Animals, vagy éppen a Beatles. A fiúk frissen borotváltak, józanok és innovatívak, de legnagyobb bánatukra olyan helyesek, mint a Back Street Boys, ezért az album borítóján inkább grafikákkal illusztrálták titokzatos szándékaikat. A The Coral zenekart az a rock-hullám vetette partra, mely a The Hives-ot, a The Strokes-ot, a Black Rebel Motorcycle Clubot, vagy a The White Stripes-ot, de zenéjük mégsem rokonítható a felsorolt gitárfenomén csapatok világához.
A Magic and Medicine színtiszta beatzene, de a produktum mégsem írható le ilyen egyszerűen. Afféle pszichedelikus Futrinka utca-zene Hammond orgonával, az akusztikus gitár zsongásával, de az egészet belengi a new wave dekadenciája is. A The Coral csak befejezte azt, amin idejekorán túllépett a 60-as évek ifjúsága, és hozzátette azt, amit az LSD-bélyegektől nem láthattak az első generációs hippik: hogy milyen valójában a fű, a fa és a virág.
Nem áll távol a zenekartól az egykori Velvet Underground gesztusrendje sem, ugyanakkor ezt felülírják a Morricone és a spagetti-westernek filmzenéire emlékeztető zenei tréfák. Nem vagyunk tehát köny-nyű helyzetben, mert nyugodtan idecitálhatjuk az orgonaillatú Trombitás Frédit is (lásd az Eskimo Lament című szerzeményt), ugyanakkor még a vidámkodó dalokból is kiérezzük Ian Skelly és Paul Duffy alapította zenekar diadalmas szomorúságát, finom melankóliáját, és máris megérkeztünk a szépség fogalmához.
|
A The Coral műveleti repertoárja meglepetéssel szolgálhat azok számára is, akik eddig azt gondolták, hogy az egzaltáltságot és a pimaszságot nem lehet rumbatökkel és villanyorgonával kifejezni.