Ez első hallásra meglepőnek tűnhet, hiszen már-már “természe-tes adottságnak” tűnt a hónapok óta a dollár fölött jó 10 cent-tel lebegő euró, amely utoljára tavaly december elején járt a dollárparitás alatt. Bár a paritás még nincs közel, a múlt hét elején még 1,12 dollárt érő euró a pénteki záráskor 1,0836 dolláron állt, kedden, lapzártakor pedig már csupán 1,0819 dolláron.
Az euró leértékelődésének kézenfek-vő magyarázata lenne, hogy a dollár javul, hiszen az Egyesült Államokból egyre biztatóbb hírek érkeznek a gazdasági növekedésről. Ezt azonban hiba lenne túlértékelni, hiszen a dollár a japán jennel vagy a dél-koreai vonnal szemben töretlenül süllyed. Csakhogy Európa nagy része éppen az ellenkező irányba tart. Az év első felében Németor-szág, Olaszország és Hollandia egyaránt recessziótól szenve-dett. Sőt, már Franciaországban is kifulladt a növekedés, a legújabb hír szerint a második negyedévi francia GDP 0,3 százalékkal visszaesett a megelőző három hónaphoz képest. Így a statisztikusok minden bizonnyal módosítani lesznek kénytele-nek a teljes eurózóna második negyedévi GDP-jére vonatkozó előzetes adatot, amelyet a francia adatok ismerete nélkül hoztak ki stagnálásnak. Elemzők szerint valójában 0,1 százalék-kal visszaesett a közös pénz országainak gazdasága az év első hónapjaihoz képest.
Mindezek alapján az év második felére is legfeljebb stagnálást vetítenek előre, ráadásul többek szerint ez még 2004-ben sem lesz másként. Nem véletlen, hogy a közös valuta a dollár mellett az angol fonttal és a japán jennel szemben is folyamatosan gyengül. Az eurózóna ipari termelése május után júniusban is visszaesett (havi összevetésben, a beruházási javak kibocsátá-sának jelentős csökkenése miatt), miközben a teljes Európai Unió a brit iparnak köszönhetően gyarapodást mutatott fel.
