Nagyüzembe kapcsolt az idén a Budapesti Értéktőzsde (BÉT) és a Budapesti Árutőzsde (BÁT) mellett egyaránt működő választott bíróság: míg tavaly egész évben 28 jogerős ítéletet hoztak, addig az idén már április végéig 16 ügyben jártak el és 6 esetben végleges döntésig jutottak. Ez azt jelzi, hogy tovább folytatódik az utóbbi időszakra jellemző folyamat, vagyis, hogy évről évre több peres ügy kerül eléjük. Még ilyen növekedési ütemmel is csak évi néhány tucat eset kerül persze a választott bírák elé, akiknek ráadásul volt idejük rápihenni a mostani “melósabb” időszakra. Az intézmény 1990-es megalakulása óta ugyanis hat éven át lényegében Csipkerózsika-álmát aludta: az első hús-vér esettel csak 1996-ban találkoztak. Az igazi áttörést pedig a két évvel ezelőtti tőzsdekrach hozta, amikor néhány hét leforgása alatt egyszerre vagy 10 keresetlevél is érkezett a grémiumhoz – főleg kisbefektetők határidős ügyeleteivel kapcsolatban.
KRACHKORSZAK UTÁN. A válság óta az intézmény – az ügyvezető alelnök, Kraudi Adrienne szerint – normál üzletmenetre állt be, a perek számának emelkedése pedig egyáltalán nem az árfolyamok hullámzásával van összefüggésben. Azt az innen-onnan hallható magyarázatot sem tartja megalapozottnak a testület alelnöke, hogy azért lenne egyre több ügy, mert nem javult a kereskedői morál. Kraudi Adrienne úgy látja: ebből a szempontból az értékpapírpiacon sem rosszabb a helyzet, mint a magyar gazdaság más szektoraiban. A növekedés hátterében inkább az áll, hogy a kezdeti évekhez képest a többszörösére emelkedett a börzei forgalom, s ezzel együtt nagyobb az esélye annak, hogy a befektetők és a szolgáltatók, valamint az egyes brókercégek között megszaporodnak a vitás ügyek. Az is közrejátszhat, hogy egyre nagyobb teret nyernek az azonnali ügyleteknél összetettebb, sokkalta nagyobb kockázatot hordozó határidős üzletkötések – nem csoda hát, ha a választott bírák elé kerülő eseteknek ma már túlnyomó többségét az ezekkel kapcsolatos nézeteltérések adják.
Amúgy a gyakorlat immár elfogadott a hazai tőkepiacon: a szolgáltatók szinte automatikusan illesztik üzletszabályzatukba azt a mondatot, hogy vitás esetekben a felek a választott bírósághoz fordulnak, az ügyfelek pedig nem kifogásolják ezt a kitételt, és nem követelik tömegesen, hogy a nézeteltéréseket a “rendes” bíróságok előtt tudják rendezni.
“Egyszerűbben, gyorsabban és olcsóbban zárul le egy-egy vita, ráadásul a bírák nagyobb szakértelemmel hozzák meg a döntésüket, mint a rendes bíróságon” – röviden és velősen így foglalja össze a választott bíróságokról alkotott leplezetlenül kedvező véleményét Gáti Tamás, a Budapest Alapkezelő Rt. vezérigazgatója, akit aligha lehet elfogultsággal vádolni. Cége ugyanis éppen a csődbe ment LaSalle Értékpapír Rt. hírhedt határidős konstrukciói nyomán kibontakozó persorozatban 1,71 milliárd forintot kényszerült kifizetni a brókercégnek a korábbi bizományosi és opciós szerződésekből eredő követelések miatt.
RÖVID HATÁRIDŐK. A vezérigazgató által említett egyszerűség és gyorsaság abból adódik, hogy a választott bíróság még a legbonyolultabb ügyekben is rövid eljárási határidőket tűz ki, majd vasfegyelemmel be is tartatja azokat. A végeredmény: átlagosan 3-4 hónap alatt megszületik az ítélet, méghozzá az esetek háromnegyed részében mindössze egy-két tárgyalás után. Ebbe a rendes bíróságokat megszégyenítő menetrendbe még az alperesek esetenkénti “időhúzása” is belefér, hiszen ők itt sem feltétlenül érdekeltek abban, hogy gyors ítélet szülessen. Nem elhanyagolandó szempont az sem, hogy az eljárások 13 millió forintos értékhatár fölött már egyértelműen olcsóbbak, mint a rendes bíróságokon, nem is beszélve az idő múlásával párhuzamosan jelentkező veszteségekről, tekintettel a gyorsaságra és az egyfokúságra.
MÉLTÁNYOLT DÖNTÉSEK. Az ügyfeleket még az sem zavarja, hogy ennél az intézménynél – éppen a gyorsaság és az egyszerűség jegyében – nem áll rendelkezésükre fellebbviteli fórum. Az elégedettséget jelzi az is, hogy a bíróság tíz évi gyakorlatában mindössze három esetben próbálkozott a vesztes az ítélet érvénytelenítésével, s fordult ez ügyben a hagyományos bírósághoz. Kettőben már jogerős ítélet hagyta helyben a választott bírák döntését, igaz ezekben az esetekben a bíróságok érdemben nem veszik újra elő az ügyet, csak azt vizsgálják, történt-e valamiféle eljárási hiba. Fényes statisztikák bizonyítják azt is, hogy a vitázó felek belenyugszanak a döntésekbe: a vesztesek többsége ugyan szívja a fogát, de fizet, és az eseteknek 9 százalékában fordul elő, hogy a végrehajtás is eredménytelen marad.
Kraudi Adrienne szerint az elért eredmények nem kis részben a válogatott szakértői és bírói karnak köszönhetők. Habár azt elismerte, hogy igenis vannak sztárbíráik, akiket gyakran kérnek a hozzájuk fordulók, s ezek között a sztárok között főleg olyan személyiségek találhatók, akik egyszerre nyújtanak kiemelkedő teljesítményt a gyakorlatban és az elméletben, például mert részt vesznek a szakmai kodifikációs munkákban. Neveket éppen azért nem említett az ügyvezető alelnök, hogy ez “nehogy ártson a testületben már egy évtizede kialakult harmonikus egységnek”. A titkolózás egyáltalán nem meglepő, hiszen a bizalmas ügykezelés általában is jellemzi a választott bíráskodást, az ügyekről csak az érdekeltek kapnak tájékoztatást.
“A jövőben is az ügyek számának folyamatos emelkedésére számítok” – szögezi le Kraudi Adrienne. Mint mondja, részben azért, mert Nyugat- Európától Amerikáig általános trend a világ tőkepiacain, hogy egyre nagyobb arányban rendezik a befektetők és a szolgáltatók a vitás ügyeiket a választott bíróságok segítségével. Másfelől, az egyre globalizálódó piacon van arra esély, hogy a pesti börze mellett működő intézmény nemzetközi vitákat és pereket is befogadhat majd.
Növekvő ügyszámra számít
