Megdöbbenéssel olvastam Kovács Dénes nagyképű és tudálékos recenzióját, miszerint “a Balkán történelmének tanulmányozása óvhatta volna meg a felelős nyugati politikusokat a költséges és kockázatos kalandoktól” (Figyelő, 2000/14. szám). Kovács úr szerint “a történelem” tanulsága az, hogy utat kell adni a véreskezű diktátoroknak, bele kell nyugodni az etnikai tisztogatásokba, és bölcsnek kell érezni magunkat, ha valamiféle latin frázist itt-ott elsüthetünk. Szerinte a tömeggyilkosság megállítása egy költséges és kockázatos kaland. Kovács úrnak mint “a történelem” oly nagy tudorának bizonyára rokonszenvesebb Chamberlain, mint Churchill.
RÓNA PÉTER
A NATO-beavatkozás megítélése, szerény tudomásom szerint, mindmáig széles körű viták tárgya. Amúgy pedig a citált írás egészéből még nagy merészséggel sem vonható le az a következtetés, hogy szerzőjének rokonszenvesebb lenne Chamberlain, mint Churchill.
KOVÁCS DÉNES
