Pápábbak akartunk lenni a pápánál – summázza véleiményét Balás Péter, a GM helyettes államtitkára, a kereskedelmi kirendeltségek 1997-es megszűnésének okairól beszélve. A külgazdasági kapcsolatokért felelős köztisztviselő emlékeztet rá, hogy a Horn-kormány az ipari és a külgazdasági tárcát összevonta, s nem sokkal azután, az akkori Ipari és Kereskedelmi Minisztérium (IKM) szempontjait figyelmen kívül hagyva megfogalmazta kritikáját a kereskedelmi kirendeltségekről. Ennek lényege, hogy egyrészt az államnak nem feladata az export segítése, másrészt az állam gazdaságdiplomáciai tevékenységét a követségekbe kell integrálni. A tárca akkor vitatta e helyzetértékelést. A tiltakozás nem használt, s 1996 augusztusában annak ellenére meghozták az idevágó kormányhatározatot, hogy a külkereskedelmi múlttal rendelkező miniszter, Dunai Imre lemondott.
Utódjai, az IKIM-re átkeresztelt intézmény élén csak néhány hétig álló Suchman Tamás, illetve Fazakas Szabolcs nem tudták, vagy nem akarták lényegesen befolyásolni a kormány elképzelését. Suchman még hajlott rá, hogy néhány kiemelten fontos helyen megmaradhatna a diplomáciai szervezetként működő kereskedelmi kirendeltség, ám Fazakas kinevezésének feltétele már az volt, hogy elfogadja a rendszer átalakítását. Ebben a kereskedelmi szolgálat (KSZ) létrehozását is előírták.
Ez utóbbi szervezetet a ITD Hungary Magyar Befektetési és Kereskedelemfejlesztési Rt. felügyelete alá rendelték. A követségeken működő attasék az új leosztás szerint a szigorúan vett gazdaságdiplomáciával foglalkoznak, míg az exportösztönzés a szolgálat feladata.
Le kell számolni az illúziókkal; az állam nem vonulhat ki a kereskedelemfejlesztést és befektetésösztönzést szolgáló külföldi szervezetek finanszírozásából – jelentette ki a Figyelőnek Melega Tibor, az ITD Hungary vezérigazgatója. A szakember szerint nem bizonyult sikeresnek az az elképzelés, amely a kereskedelmi szolgálat működtetésének költségét fokozatosan a magánszférára hárította volna. Az 1997 júliusában kialakult rendszer egyik problémája: a kamarák nincsenek abban a helyzetben, hogy finanszírozzák a kereskedelmi szolgálat tevékenységeit. Másrészt, a vállalatok megütközéssel fogadták, hogy olyan szolgáltatásokért is fizetniük kell, amelyek korábban – a kereskedelmi kirendeltségek működésének időszakában – ingyenesek voltak. További gond, hogy a vezérigazgató szerint a KSZ mintegy 2 milliárd forintra rúgó kiadásainak csupán 20 százaléka finanszírozható a szolgálat bevételeiből, így a mainál jelentősebb állami szerepvállalásra van szükség. Az pedig végképp elfogadhatatlan – mutatott rá a vezérigazgató -, hogy a Pénzügyminisztérium elképzelései szerint az elkövetkező években reálértékben csökkenjen az ITDH-nak nyújtott állami támogatás. Ez ugyanis a már így is felére apadt kereskedelmi szolgálati rendszer további erodálásához vezetne.
A kereskedelmi szolgálatok finanszírozásában mindeddig nem jött létre jelentékeny kamarai szerepvállalás. Jóllehet a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) már 1995-ben bejelentette igényét a kereskedelmi képviseletek – akkori nevükön kirendeltségek – működtetésének átvételére, a nagyra törő tervek azóta sem valósultak meg. Bár 1997-ben az MKIK és a területi kamarák 100 millió forintot áldoztak erre a célra, az elmúlt évben a hálózat fenntartásának költségeinek 10 százalékára rúgó, 200 milliós összeget az ITD Hungaryvel kötött szerződés ellenére nem fizették be. Értesüléseink szerint a – tavaly összesen 3,5 milliárd forintos bevételt elkönyvelt – kamarákon belül ádáz viták dúlnak arról, hogy az érdekképviseleti szervezetnek mennyire tanácsos belefolynia a külgazdasági tevékenység finanszírozásába. Amint Kustos Lajos, az MKIK nemzetközi igazgatója a Figyelőnek elmondta, a feladatokból egyesek szívesen részt vállalnának, a hálózat finanszírozási igénye viszont meghaladja a kamarák teljesítő képességét. A tagok részéről mutatkozó ellenérdekeltség azzal magyarázható – vélekednek kamarai szakértők -, hogy a magyar export nagy részét nem a kis- és középvállalkozások adják.
Vannak persze alternatív módszerek – vélekedik Kustos Lajos. Németország például úgy oldja meg a problémát, hogy a német befektetők bevételeikből bizonyos összeget átengednek a külföldön jelenlévő kamaráknak, elősegítve a promóciós tevékenységet. Sajnálatos, hogy ez magyar viszonylatban aligha lehetséges, tekintettel a hazai cégek egyelőre nem túl jelentős – bár egyre növekvő – külföldi tőkekihelyezésére.
Az új rendszer másik problémája az attasék feladatának nem egyértelmű meghatározása volt, ráadásul a GM semmilyen formában nem tud a működésükre hatni. Az már a kezdetek kezdetén világos volt, hogy – mint Balás Péter mondja – “a gazdaságdiplomácia nem magasztos elvek kiszolgálója”. Időközben kitűntek a döntés hiányosságai. A legnagyobb gond, hogy a diplomáciai státusz elvesztésével a KSZ a legtöbb országban nehezen boldogul – Iránból például teljesen ki kellett vonulni, de Németországban is nehézségeket okoz a bürokratikus akadályok leküzdése. A működési költségek is megnövekedtek, mivel a szolgálatnak nincs módja a hozzáadottérték-adó visszaigénylésére. Emellett az alkalmazottak jövedelme is csökkent, mert külföldi munkavállalóként több adót kell fizetniük. Ez jól látható a váltásoknál. A január 20-ig tartó pályázatra – mondja Balás Péter – várhatóan kevés tapasztalt szakember adja be pályázatát.
A rendszeren belül nehézséget jelent továbbá, hogy torzak az arányok: 48 attaséi poszt mellett csak 33 helyen működik szolgálat. Latin-Amerikában, Ázsiában és Fekete-Afrikában egyetlen helyen sem működik KSZ, míg Vietnamban például két attasét is állomásoztatnak. Balás szerint vagy senki, vagy túlságosan sok attasé képviseli a magyar gazdaság érdekeit; nem utolsósorban ez az oka annak, hogy rohamosan csökken a fejlődő országokkal lebonyolított magyar kereskedelmi forgalom értéke.
A két illetékes miniszter, Martonyi János és Chikán Attila már megállapodtak, hogy felülvizsgálják a jelenlegi helyzetet. Egyetértés van arról is, hogy a KSZ-nek újra diplomáciai státuszt kell adni, s a KüM hajlik rá, hogy egyes posztokról lemondjon. Herman János államtitkár és Balás Péter helyettes államtitkár vezetésével tárgyalások is kezdődtek, bár érdemi fordulóra január végéig várni kell. A GM abban reménykedik, hogy a témát most nem szövi át a korábban közismert rivalizálás.
Tény, hogy a jelenlegi felállás nem minden elemében vált be, ezért némi kiigazításra szükség van, de nincs napirenden a külképviseleti rendszer gyökeres átalakítása – sietett vázolni a KüM álláspontját Herman János közigazgatási államtitkár. Ennek ellenére. A tárca álláspontja szerint a külgazdasági attaséknak továbbra is a nagykövetség berkein belül kell működniük, nem indokolt tehát megkérdőjelezni az egységes külképviseleti rendszert. Ebben egyébként olyannyira nincs vita a gazdasági és a külügyi tárca között, hogy ez a kérdés nem is lesz témája a közöttük zajló egyeztetéseknek. Az államtitkár szerint az attasék munkáját eddig is a GM felügyelte, tehát itt sem várható változás.
Kérdéses, s így a várható tárgyalások témája lesz az egyes állomáshelyeken dolgozó külgazdasági attasék és külkereskedelmi szakemberek közti hatékonyabb együttműködés, valamint egy-egy állomáshely bezárása, illetve megnyitása is. Herman János egyúttal cáfolta, hogy tárcája “gazdagodott” volna azáltal, hogy az újabb feladatokhoz pluszforrásokat kapott. Valószínűleg ez lesz a tárgyalások legkényesebb pontja. Az tudniillik, hogy az 1997-ben – a GM szerint a KüM előnyére – megosztott keretet miként lehet a célok elérésének érdekében a leghatékonyabban felhasználni.
