Hidegháborúnak nevezete nemrégiben a szabaddemokraták elnöke az új kormány állami szervezeteknél végzett nagyarányú tisztogatási akcióját. A kezdőbetű azonban nyugodtan el is hagyható; valójában ugyanis az idegek harca folyik manapság a politikai közéletben.
A választások megnyerését követően a Fidesz röpke 50 nap alatt átalakította a közigazgatást, megszüntette a tb-önkormányzatokat, s erőteljes központosítást hajtott végre az állami vagyont kezelő szervezeteknél. Eközben a fontos posztokra – az előző kormányhoz hasonlóan – saját embereit ültetette.
Mindez akár rendben is volna, hiszen a miénknél régebbi demokráciákban is előfordul, hogy a politikai kurzusváltáskor távoznak az előző garnitúra felső- és középszinten lévő bizalmi emberei. A Fidesz azonban a jelek szerint nem állt meg a politikai hatalomátvételnél, hanem lényegében hadat üzent az elmúlt négy év során részben a Magyar Szocialista Párt kliensrétegéből kinőtt, s éppen ezért viszonylagos nyugalomban élő hazai gazdasági elitnek is. Orbán Viktor miniszterelnök nyilván nem véletlenül üzente televíziós nyilatkozatában, hogy az adóhatóság Simicska Lajos vezetésével „el fogja érni a magukat törvény felettinek gondoló társadalmi csoportokat is.” Hasonlóan nyilatkozott Gansperger Gyula főprivatizátor lapunk hasábjain, amikor a személyével kapcsolatos támadásokat annak tudta be, hogy a vagyonkezelő holding átalakítása komoly gazdasági és politikai érdekeket sért.
Hogy pontosan milyen csoportokra gondolnak az új kormány vezetői, azt persze sejteni lehet. Az állam „hatósugarában” található vállalatoknál kisebb-nagyobb személyi változásokra került vagy kerül sor, ami miatt ebben a körben meglehetősen ideges hangulatban telnek a napok. A privatizált cégek vezetői sem alhatnak azonban nyugodtan. Több jel utalt ugyanis arra, hogy a Fidesz a magyar gazdaságban meghatározó vállalatok – például az OTP, a Mol, a Matáv – esetében még a külföldi tulajdonosoknál is kísérletet tett a felső vezetés lecserélésére. Eközben az adóhivatal – „első csapást mérő fegyverként” – sorra rendeli el a rendkívüli vizsgálatokat a magánszektorban működő vállalkozások ellen.
Mindez egyre inkább azt mutatja, hogy a Fidesz a deklarált politikai generációváltás mellett gazdaságielit-váltásra is készül. Ezzel kapcsolatban a leglényegesebb kérdés: kik kerülnek a régi klientúra helyére. Olyan embereket hoz-e helyzetbe a kormány, akik szakmailag felkészültek, vagy pedig pártemberek ülnek a fontos pénzforrásokra, miközben az adóhivatalt „csőre töltik” és az ellenlábasokra fogják. A kulcsmondatot maga a miniszterelnök is kimondta: „addig lehetnek kiváltságos csoportok Magyarországon akár vagyoni, akár politikai kapcsolatok alapján, amíg azt az adóhatóság megengedi”.
Ez mindenesetre megmagyarázza, miért kellett a hivatal élére a politikailag meglehetősen „kínos”, ámde a legbelsőbb körökhöz tartozó, bizalmi embernek számító Simicska Lajost kinevezni. Ezentúl vélhetően ő határozza majd meg, hogy kinek lesznek, és kinek nem lesznek kiváltságai Magyarországon. Rendkívüli vizsgálatok indulhatnak a szocialistákhoz közel álló vállalkozók ellen, revizorok jelenhetnek meg az egyik kereskedelmi tévében, miközben más cégek hirtelen kikerülnek az érdeklődés középpontjából, és visszaminősülnek „normál” adózóvá.
Ezzel azonban az új kormányzat ugyanarra a veszélyes ösvényre téved, amelyen korábban a Horn-kormány haladt. Olyan szervezetet állít saját politikai céljainak szolgálatába, amelynek – elméletileg – mindenkor a pártoktól független, szakmai szervezetnek kellene lennie. Ha így lenne, senki nem a hátsó szándékokat lesné a kormányzat adóbehajtással kapcsolatos szigorítási tervei, a hivatalnak adott nyomozati jogkör, vagy akár az adótartozással rendelkezők útlevelének bevonása mögött.
Így azonban az embernek olyan érzése támad, hogy nem az alapelvek lettek mások, csak az új végrehajtók politikai elkötelezettsége és lojalitásuk iránya különbözik az elődjeikétől. A bor új, de a tömlők a régiek.
