Gazdaság

SZÁMÍTÓGÉPES HÁLÓZATOK ÉPÍTŐI – Az összekapaszkodás kényszere

A számítógépek robbanásszerű elterjedésével azok egyik legnagyobb és nélkülözhetetlen árnyékipara, a hálózatépítés is milliárdos ágazattá vált Magyarországon. A nyolcvanas évek "muszáj-herkulesei" által létrehozott vállalkozások most találják szembe magukat a növekedés kényszerével és veszélyeivel. Aki ugyanis nem akar a nagyobb üzleteknél örök alvállalkozóvá válni, annak előre kell menekülnie.

A hálózatépítés magyar hőskorának úttörője az X-Byte. A nyolcvanas évek legelején ezzel a tevékenységgel még senki sem foglalkozott. A Pénzügyminisztérium adatátviteli osztályának munkatársai így szinte kényszerből fogtak bele ebbe a munkába, amikor bekábelezték a nagyszámú gép köré telepített terminálokat. 1983-ban aztán meg-alakították a gmk-jukat, majd 1985-ben létrehozták az X-Byte-ot.

Az egész piac tízmilliós volt, ebből mi hetet jelentettünk – jellemzi az akkori helyzetet Nagy Ákos igazgató. A kisszövetkezetként induló, később kft.-vé alakuló és törzstőkéjét egymillióról mára húszra növelő, és ISO 9001-es minősítést szerző X-Byte sokáig meredeken tudta növelni a forgalmát. Ez a folyamat lényegében az utóbbi években – a 200 milliós árbevétel után – lassult le, jelezvén a versenykörülmények megváltozását.

A piac mára jelentősen átalakult – nagyobbak a tétek, nagyobbak a hálózatok. A megnövekedett forgalom pedig a multinacionális cégeket is arra ösztönzi, hogy részt kérjenek a területből. (Emellett efelé szorította őket a PC-árrés csökkenése is; a hardveres cégek hálózat-építő kedve részben ezzel magyarázható.)

Juhász György, a Lias és a KFKI Networkx fúziójával tavaly létrejött LNX Kft. marketing-igazgatója szerint a kilencvenes években két nagy változás is bekövetkezett a hálózatépítési piacon. Ez a terület ugyan 6-7 éve sem számított “szűz piacnak”, hiszen már kezdetben is jelentős volt a verseny, azonban akkor még egy-egy korszerű technológia alkalmazása önmagában jelentős megrendelést hozhatott egy hálózatépítő cégnek. Ekkor még a hagyományos telefon- és koax-vonalakkal kellett versenyezni, tehát a vevőnek az alacsonyabb ár és a jobb minőség között kellett választania a hálózatépítési megrendelésekor. Az új technológiák azonban 1993-94-re elterjedtek a piacon, így a verseny már kiterjedt a hasonló termékekre és technológiákra is. Pusztán kábelezésből ekkor már egyre kevésbé lehetett megélni. Különösen, hogy az első lépcsőben többnyire csak viszontértékesítési lehetőséget kiépítő multinacionális cégek a piac fejlődését látva bővítették eladási csatornáikat. Megszűnt a technológiák, termékek kizárólagos eladása, s ezzel elveszett a korábbi viszonteladók helyzeti előnye is.

A verseny 1994-95-re kiéleződött, hiszen felnőttek azok a konkurensek, akik nemcsak ugyanazt a technológiát és terméket kínálták, hanem képesek voltak ugyanolyan minőségű hálózatot is létrehozni, mint az addigi piacvezető cégek. A sok szereplő árversenye zuhanó reálárakat eredményezett a piacon. Ez csökkentette a hálózatépítők profitját, de a vevők sem örülhettek felhőtlenül, hiszen a szűkülő árrésbe nehezen fért bele a magas szintű szolgáltatás.

Ekkor döntött úgy a KFKI Számítástechnikai Csoport, hogy összevonja két érdekeltségét. Az így létrehozott LNX-től azt várták, hogy az – komplexebb szolgáltatása, nagyobb tőkeereje révén – elháríthatja azokat az akadályokat, amelyek a két cég előtt külön-külön jelentkeztek. Juhász György szerint a fúzió beváltotta a hozzá fűzött reményeket, még akkor is, ha az egyesülés éve nem várt nehézségeket is hozott. Összességében azonban az LNX teljesítette a tervezett 1,2 milliárdos forgalmat. Az egyesítésnek mindenekelőtt azok a profilok lettek a nyertesei, amelyek elsősorban csak az egyik korábbi cégben voltak jelen. Ilyennek tekinthető a hálózatépítés, amely tavaly meredeken ívelt felfelé.

A marketing-igazgató az elkövetkezendő időszakban piacbővülésre számít a hálózatépítésben, méghozzá egy átrendeződés kíséretében. Ennek során a kormányzati szféra, mint nagy informatikai fogyasztó megtartja ugyan jelentőségét, ám más, eddig “alulfogyasztó” ágazatok – köztük az ipar – megrendelései is látványosan bővülhetnek. A növekvő piacra számítva az LNX bővíti a kapacitásait és profilját. Arra számítanak, hogy az árbevételnek jelenleg csupán 15 százalékát adó rendszeralkalmazás részaránya emelkedik, miután a hálózatépítés mellett egyre fontosabb szerepet kapnak a megrendelőknél a kiegészítő szolgáltatások. “Ma már nem az a kérdés, ki épít jó hálózatot. A vevőket egyre inkább a komplex szolgáltatásokkal lehet megnyerni” – állítja a marketing-igazgató. Mára a magyar piac jól kategorizálható szereplőkre oszlott. Az egyik csoportot a multinacionális cégek leányvállalatai alkotják (ezek egy része elsődlegesen rendszerintegrátor, más részük viszont termékértékesítéssel is foglalkozik). Melléjük nőttek fel azok a magyar hálózatépítő és integráló informatikai cégek, amelyek szerényebb tőkeháttérrel is meghatározó jelenlétre tettek szert, komoly honi tapasztalataik vannak, s kapacitásaik gyakran meghaladják a külföldi érdekeltségű társaságokét is. A harmadik csoportba azok a kisebb tőkéjű, kevesebb alkalmazottat foglalkoztató cégek tartoznak, amelyek általában valamilyen területre specializálódtak. Ezek önállóan már nem tudnak nagy munkát vállalni, de például alvállalkozóként szerepet kaphatnak ilyen megrendelésekben is.

A 300 milliós forgalmával a legnagyobbak mögötti “első közepesnek” számító X-Byte igazgatója is úgy látja: a cégnek egy éven belül lépnie kell. Konkurensei – az Optotrans és a Rolitron, illetve a Lias és a Networkx – fuzionáltak. Ez is mutatja, hogy a jelenlegi piaci helyzetben meg kell növelni a cég méretét, amit befektető bevonásával vagy egy hasonló, illetve kiegészítő tevékenységet végző társasággal való egyesüléssel lehet elérni. Mindkét megoldás szóba kerülhet az X-Byte-nál, folynak is ilyen tárgyalások, de a tulajdonosok még nem döntöttek. A fúziós lehetőség kapcsán Nagy Ákos megjegyezte: az eddigi tapasztalatok alapján a legkomolyabb gondot a két cég – az egymástól eltérő vállalati szokások és kultúrák – “összefésülése” okozhatja.

Az X-Byte dilemmája a hálózatépítő ágazat magyar tulajdonban lévő szereplőinek legfontosabb kérdése is egyben: megmaradni szakcégnek, és a kiválasztott területet erősíteni, avagy egyre komplexebb szolgáltatást nyújtani. Nagy Ákos ugyan egyetért azzal, hogy a megrendelők mind komplexebb szolgáltatást várnak, azonban ez szerinte még nem jelenti azt, hogy a szakosodott vállalkozásoknak ne lenne létjogosultsága. Ráadásul a hálózatépítő társaságoknak azzal a veszéllyel kell szembenézniük, hogy szolgáltatásuk kiszélesítésével az eddigi stratégiai területükre kevésbé tudnak koncentrálni: visszaeshet a teljesítményük, míg a szakcégek egy tevékenységbe képesek erejüket összpontosítani.

A piaci átrendeződések végén mindenesetre a mainál is nagyobb lehet a szakadék a milliárdos forgalmú, egy-egy jelentősebb megrendelést önállóan is elvállaló rendszerintegrátorok és a néhány százmilliós, valamely tevékenységében kiemelkedőt nyújtó, komolyabb megbízás elnyerésére azonban önállóan nem képes hálózatépítők között.

Ajánlott videó

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.