A magyar agrárexport – egy GATT-megállapodásban alig húszmilliárd forintban megállapított – támogatási keretének emelése érdekében a kormány gyakorlatilag folyamatosan lobbyzik külföldön. Az akció kimenetele még bizonytalan, ám aligha jó jel, hogy a múlt héten több ország is határozottan követelte a korábbi ígéretek betartását. Megfigyelők szerint félő, hogy – ellentétben a magyar várakozásokkal – példát fognak statuálni a támogatások túllépése miatt.
A költségvetés által elfogadott 32 milliárd forintos agrárexport-támogatási keretnél többet, mintegy ötvenmilliárd forintnyi kiviteli dotációt szeretne az idén az agrártárca. Lakos László miniszter be is jelentette, hogy a keretet 6-8 milliárd forinttal növelni fogják, pedig az idevágó GATT-megállapodás mindössze 19,6 milliárd forintnyi támogatást tenne lehetővé.
A fenti keretet illetően a magyar fél – arra hivatkozva, hogy annak idején az inflálódó nemzeti valutában s nem dollárban adták meg a bázisidőszak támogatási értékét, ráadásul ebből a KGST-n belüli exporttámogatást is kifelejtették – módosítást kezdeményezett. Lakos László – az ipari miniszter múlt havi, az Egyesült Államokban és Brüsszelben tett látogatása után – derűlátóan nyilatkozott: az amerikaiak, hasonlóan egyes európai országokhoz, támogatják a magyar kezdeményezést.
A fenti optimizmus jogosságát némiképp megkérdőjelezi, hogy a múlt héten épp az amerikaiak emlékeztették a magyarokat arra: be kell tartani a GATT-megállapodásban foglaltakat, a csökkenő támogatási mértékeket. (Szakemberek sem tudják, volt-e valamilyen diplomáciai változás a magyar látogatás, illetve az amerikai “ígéret” után, vagy a számonkérés csak annak a következménye, hogy a kongresszus csökkentette az amerikai agrártermékek exporttámogatását.) Ráadásul az USA mellett a GATT-utód Kereskedelmi Világszervezet (WTO) több tagországa – Ausztrália, Új-Zéland, Thaiföld, Kanada – is fellépett a magyar többlettámogatás miatt, és jogi úton kér magyarázatot, miért tér(t) el hazánk a nemzetközi szerződésekben foglalt mértéktől.
A hazai kormányhivatalok tisztségviselői, ha tehetik, inkább hallgatnak arról, hogy nyerésre vagy éppen vesztésre állnak-e a támogatás növelésért kezdett színfalak mögötti nemzetközi “bokszmeccsen”. A nagy hallgatás azonban nem sok jót ígér. Megfigyelők szerint félő, hogy a magyar várakozásokkal szemben példát fognak statuálni a támogatások túllépése miatt. Vajda László, a Földművelésügyi Minisztérium nemzetközi gazdasági kapcsolatok főosztályának vezetője mindenesetre szűkszavúan csak annyit közölt: a tárca az IKM-mel együtt tevékenykedik a GATT-vállalásban elkövetett hibák korrigálásán. Bízik abban, hogy érveik, javaslataik kedvező fogadtatásra találnak. Mint mondta, a tárgyalások még tartanak, így részletekről nem nyilatkozhat, s nem is kommentálja a jelenlegi helyzetet.
Lehetetlen teljesítésre nem lehet kötelezettséget vállalni, a Magyarországra vonatkozó előírásokat tehát meg kell változtatni, ezzel valamennyi kereskedelmi partnerünk tisztában van – állítja Major István, az IKM helyettes államtitkára. Szerinte ezt a kényes kérdést úgy kell rendezni, hogy ne teremtsünk precedenst – ne nyíljon lehetőség arra, hogy az esetleges magyar módosításon felbuzdulva más országok is sorba álljanak szerződésük megváltoztatásáért. A helyettes államtitkár úgy látja, a magyar ügy nem teremt ilyen veszélyt, mert egyik ex-KGST államnak sincs hasonló igénye a WTO-val szemben. (Magyarország a múltra vonatkozó tényadatokat kíván korrigálni, míg más országokban a vállalás és a jelenlegi agrárpolitika között van konfliktus.) A tárgyidőszak leírásakor, 1986-90 között Magyarországon 750 termék kivitelét támogatták, a megállapodásban azonban csak 16 termékre korlátozták a kiviteli támogatást. A helyettes államtitkár szerint emellett tulajdonképpen másodlagos kérdés, hogy a gyorsan inflálódó nemzeti valutában, azaz forintban, vagy például a stabil dollárban vagy német márkában határozták-e meg az exporttámogatás nagyságát.
Ami az Egyesült Államok kereskedelmi képviselőjének hivatala (USTR) által kezdeményezett konzultációt illeti, annak üzenete Major István szerint az: az USA is olyan megoldást keres, amely az itteni igényekre is tekintettel van, de nem gyengíti a nemzetközi “agrárfegyelmet”. Magyarország ugyanilyen tartalmú és formájú rendezésben érdekelt.
