A napokban volt egy éve annak, hogy elhunyt Lang Györgyi, a Pa-Dö-Dő énekesnője. Az előadóművész lánya, Palugyai Sári most a Story magazinnak adott interjút, melyben megosztotta, hogy szivárványcsaládban nőtt fel, és bár édesapja is részt vesz a nevelésében, ő az édesanyjával és Lang Györgyivel alkotott szűk családot.
Azt szoktam mondani, nekem egy apukám és két anyukám van, illetve sajnos már csak volt. Györgyi meghalt, amit egy év után sem tudok feldolgozni. Nem vagyok jóban a sorssal, az ilyen óriási történéseket, mint betegség, halál, ami befolyásolja egy ember jövőjét, mindig a sorshoz kötöm. Nagyon sok jót kaptam az élettől, de ami velem, velünk történt mégsem tartom igazságosnak.
Az érettségire készülő lány azt is elmesélte, hogy Györgyi és akkori párja annak idején nagyon szerettek volna közös gyereket, ezért kerestek egy apukát, így kezdődött el az ő „szivárvány- és patchworkcsaládjuk története”.
Amikor anyukámnak egy éjjel jöttek a szülési fájásai, éppen kártyaparti volt nálunk, befejezték a kört, és Györgyi rohant vele a kórházba, délben megszülettem, és még aznap délután elsőként ő vett a karjába. Születésemtől együtt éltünk. Ritkán bíztak másra, inkább mindenhova vittek magukkal: csecsemőként ott feküdtem a mózeskosárban a Pa-dö-dő koncerteken, később a tánckarba is bevettek, utaztunk, jártuk a világot.
Családja miatt az iskolában nemcsak a gyerekek, de a felnőttek is bántották Sárit. A szülők nem szavakkal, inkább azzal, hogy eltiltották tőle a gyerekeiket vagy épp nem engedték, hogy átmenjen hozzájuk. Azt mondja, gyerekként kevésbé tudta értelmezni, ez miért történt, ezért falat húzott maga köré, hogy ne érezze rosszul magát, képes legyen védekezni és kiállni magáért.
Ami az énekesnő betegségét, a szklerózis mulitplexet illeti, Sári úgy emlékszik, számára mindez nem volt feldolgozandó dolog, mert még nagyon kicsi volt, amikor Lang Györgyi kerekesszékbe került.
Én így ismertem meg Györgyit, és az égvilágon semmiben nem gátolt minket. Györgyi soha nem panaszkodott, a betegségtudat hiányzott belőle, tele volt humorral, vidámsággal, nagyokat tudott nevetni és nevettetni. Teljes értékű anyaként tekintettem rá. Györgyivel mindig abban hittünk, hogy a szklera elmúlik, és újra járni fog, de megnehezítette ezt, hogy 2021-ben kapott egy sztrókot, attól kezdve rohamosan romlott az állapota. Akkor éreztem először azt, hogy ez hatással lehet rám, ránk, az elkövetkezendő éveinkre.
Hozzátette: bármilyen nehéz is volt az énekesnőnek, ő volt az, aki tartotta bennük a lelket, és aki összetartotta a családot, a csapatot.
Azt, hogy én nagyon családcentrikus lettem, és hogy vágyom rá, hogy nekem is legyen gyerekem, annak köszönhetem, ahogyan Anyával és Györgyivel éltünk. Amilyen a mi családunk volt.
Sári egyébként gyerekkora óta színésznek készül, szabadidejében szívesen látogat előadásokat, hatéves kora óta pedig játszik is színházakban. Amikor Lang Györgyi meghalt, akkor is éppen úton volt, Tatabányára ment színházba.
Sokat voltam itthon Györgyivel, de aznap, amikor meghalt, sajnos éppen nem. Előadáson voltam, majd amikor kijöttem a színházból, hívott az anyukám, és zokogva mondta, meghalt Györgyi. Rohantam vissza Budapestre. A szívemmel reménykedtem, hogy túlél mindent és mindenkit, de az eszemmel tudtam, egyszer vége lesz. Egy éve, hogy meghalt, de nekem most is a mindennapjaim része. Györgyi nagyon hiányzik, szeretem, sokat kaptam tőle, sokat tanultam tőle, az életről, az elfogadásról, sok szempontból példaképem
– fogalmazott a 18 éves lány, aki havonta egyszer összegyűlik Lang Györgyi szeretteivel az énekesnő lakásában, ahol annak idején felnőtt. Ezeken a találkozókon pedig sokat nevetnek, hiszen mint mondja:
