Törött, bedeszkázott ablakok, vadul burjánzó növényzet, szemét, por, az enyészet szaga. A Clune Park lakónegyed Port Glasgow külvárosában tökéletes díszlet az emberiség kipusztulása utáni világ szemléltetéséhez. A Clyde-folyó partján fekvő, elhagyatott telepet a „skót Csernobilnak” hívják, mert némileg hasonlít a történelem leghírhedtebb nukleáris katasztrófája miatt egyik percről a másikra kiürült Pripjatyra.
A Clune Park közelében azonban nem robbant fel egyetlen nukleáris reaktor sem, a mintegy ötven kilométeres távolságban álló Hunterston atomerőmű blokkjait biztonságosan állították le 1990-ben, illetve 2022-ben. A telep lassú elnéptelenedése majd egy évszázada tart, de máig nem ért véget. Néhány ember a végsőkig ragaszkodik a lakhelyéhez.
Kereskedelmi központ és hajógyár
Port Glasgow a legnagyobb skót várostól, Glasgow-tól mintegy húsz kilométernyire fekszik északnyugati irányban, a Clyde partján. A középkorban, amikor még csak egy kis halászfalu volt, Newarknak hívták. Később, amikor a tengerjáró vitorlások akkorára nőttek, hogy már nem tudtak felhajózni Glasgow-ig a Clyde-folyón, Newark apró településből nyüzsgő kereskedelmi csomóponttá vált, várossá terebélyesedett, majd 1668-ban felvette a Port Glasgow nevet.
Az ipari forradalom robbanását követően a Clyde medrét fokozatosan kimélyítették, új utak, vasutak épültek. A globális kereskedelemnek nem volt többé szüksége Port Glasgow-ra. A város új irányban fejlődött tovább: hamarosan a Brit Birodalom egyik legfontosabb hajóépítő központjává vált.
A Clune Park telep Viktória királynő halála után négy évvel, 1905-ben épült hajógyári munkások számára.
Fénykorában a Clune Park volt Glasgow környékének legsűrűbben lakott negyede, mely saját elemi iskolával és templommal is rendelkezett. Az első világháborút követő években azonban a hajóépítő ipar hanyatlani kezdett, majd az 1929–1933-as nagy gazdasági világválság hatására teljesen eljelentéktelenedett. A hajógyári munkások szedték a sátorfájukat és odébbálltak, a Clune Park apró és egyre korszerűtlenebbé váló lakásainak az értéke zuhanni kezdett.
A telep elnéptelenedése lassú folyamat volt, a templom egészen 1997-ig működött, az iskola 2008-ban zárta be végleg a kapuit.
Az elnéptelenedett ingatlanokból mindent elvittek, amit csak pénzzé lehetett tenni, a legtöbb helyen még a falakból is kivésték a rézvezetékeket. A betört ablakokat senki sem javíttatta meg, néhányat bedeszkáztak közülük, de a többségét egyszerűen úgy hagyták. Az utcákat üvegcserepek és szemét borította be, az épületeket lassan elkezdték benőni a növények.
Holttest a padlódeszka alatt
2014 augusztusának legelején fosztogatók törték fel a Clune Park egyik földszinti lakását, hogy ellopjanak, majd fémhulladékként értékesítsenek egy kimustrált kazánt.
A rendőrök egy fiatal nő oszlásnak indult holttestére bukkantak a padlódeszkák alatt. Hamarosan megállapították, hogy a két hete eltűntként nyilvántartott, 21 éves Charlene Lever maradványai kerültek elő. A boncolás során a fiatal nő szervezetében nagy mennyiségű heroin, valamint alkohol, fájdalomcsillapítók és nyugtatók nyomait találták.
Lever eltűnését július 24-én jelentette be a nagyapja. A lányt július 18-án este látták utoljára, Gillian Wilson társaságában, akivel 14 éves koruk óta a legjobb barátnők voltak. Amikor Lever eltűnése miatt kihallgatták,
Miután megtalálták Lever holttestét, Wilson bevallotta, hogy egy szó sem igaz a korábbi vallomásából. Az utolsó estén Charlene felment hozzá a Clune Park-i lakására, ahol mindketten kábítószert használtak. Ő elaludt, és amikor reggel felébredt, a barátnője holtan feküdt az ágyában. Megpróbálkozott az újraélesztéssel, de akkor már túl késő volt.
Wilsonnak bűntudata volt. Bár korábban is előfordult már, hogy Charlene túladagolta magát, ő mindig ott volt, hogy időben mentőt hívjon hozzá, azon az éjszakán azonban elaludt, így nem vigyázhatott a barátnőjére.
Biztos volt benne, hogy mindenki őt hibáztatja majd a barátnője haláláért, hiszen Lever családja már azt is az ő számlájára írta, hogy a lány elkezdett drogozni. Gillian Wilson beleszületett a függőségbe, gyerekkorában elhanyagolták, nagyon fiatalon kezdett el kábítószereket használni, többször gyűlt meg a baja a hatóságokkal. Magára maradt, az anyjával hosszú ideje nem tartotta a kapcsolatot.
A holttestet egy rég elhagyatott földszinti lakásba cipelte, majd elrejtette a padlódeszka alatt. Ki tudja, mi történt volna, ha nincs abban a lakásban az kazánroncs, ami miatt még érdemes volt feltörni?
Bár a bíróság megállapította, hogy Gillian Wilson nem tehető felelőssé Charlene Lever haláláért, és védője amellett érvelt, hogy a lánynak nem büntetésre, hanem rehabilitációra van szüksége, hiszen a születése pillanatától kezdve a leghalványabb esélye sem volt a normális életre – a bíró nem kegyelmezett. Mivel a rendőrség a hamis vallomás miatt több mint háromezer munkaórát ölt bele Charlene keresésébe, Wilson tizenkét hónap letöltendő börtönbüntetést kapott.
Az utolsó lakók
Port Glasgow önkormányzata régóta szeretné rehabilitálni a Clune Park környékét. A hivatal szerint a régi házakat nem érdemes felújítani, a templom kivételével az egész telepet le akarják rombolni, majd új épületeket felhúzni, melyekben szociális bérlakásokat alakítanának ki.
A hatóságok folyamatosan nyilvánítják a lakhatatlanná vált Clune Park lakásait, és jelölik ki bontásra a telep épületeit, az önkormányzat pedig elkezdte felvásárolni az üresen álló ingatlanokat. Az ingatlanárak a környék lepusztultsága miatt elég alacsonyak: 2020-ban egy árverésen alig 6000 fontért (mintegy 2,7 millió forintért) kelt el egy Clune Park-i lakás.
Van azonban néhány ingatlantulajdonos és bérlő, akik a rehabilitáció útjában állnak. Előbbiek arra várnak, hogy idővel majd irreálisan magas árat kaphassanak a lakásaikért. Utóbbiak között pedig vannak, akik megszokásból, mások az alacsony lakbérek miatt nem kötöznek el a Clune Parkból.
Négy évvel ezelőtt a telepnek még nagyjából húsz lakója volt. Az akkor 56 éves Julie Kane két és fél éve lakott az egyik egyszobás lakásban. Azt mondta, amikor beköltözött, a környék valóban durva volt: nyíltan zajlott a prostitúció és a drogkereskedelem, az utcákon fiatalokból álló bandák grasszáltak, 2019-re azonban elcsendesedett, kifejezetten békéssé vált a környék.
Kane a festői szépségű Skye-szigetről költözött be a szárazföldre, rokonai élnek Glasgow-ban, de amikor meglátta az ottani albérletárakat, kétségbeesett. Azt tanácsolták neki, nézzen szét a közeli Port Glasgow-ban, így talált rá a Clune Parkra, ahol nevetségesen alacsony összeget, 250 fontot (nagyjából 115 ezer forintot) kértek egy hónapra egy egyszobás lakásért.
Kane azt mondta, amikor először ment el megnézni a kiadó lakást, kis híján inába szállt a bátorsága. Úgy érezte, mintha egy „mini-Bejrútban” lenne. A lakás azonban a környékkel ellentétben meglepően jó állapotban volt, ráadásul közösségi közlekedéssel bárhová könnyen és gyorsan eljuthatott, ezért úgy döntött, szerencsét próbál. Kezdetben hat hónapra tervezett, de évekig maradt.
Tavaly tavaszra a Clune Parknak már csak négy lakója maradt. Az egyikük, a 66 éves Marshal Greig azt mondta, akkor is marad, ha ő lesz az utolsó lakó, és szerinte vétek lenne lerombolni az épületeket. Greig már húsz éve él a telepen, két éve az aktuális lakásában. A környékről azt mondta, csendes, nyugodt, az otthonáról pedig, hogy úgy érzi, mintha egy kastélyban élne.
A lakásomból csodálatos kilátás nyílik a folyóra, az épület falai olyan vastagok, mintha várfalak lennének, nem hatol át rajtuk semmiféle zaj. Néha felbukkannak a környéken vandálok, de engem nem zavarnak. Nem lenne szabad eldózerolni ezeket az épületeket. Hallottam, hogy a hivatal azt tervezi, kilakoltat innen bennünket, hogy nekikezdhessenek a bontásnak, de a főbérlőm megnyugtatott, hogy ezek csak rémhírek. Nem akarok elmenni innen. Itt megvan minden, amire szükségem van.
