Az InStyle a Pride-hónap zárásaképp Járai Máté színész-műsorvezetővel készített interjút, melyben az LMBTQ-közösség tagjait érintő legfontosabb témákat érintették.
Társadalmi és politikai támogatásra is szükség lenne, hogy ne bélyegezzük meg azokat, akik – és ezt most nagyon idézőjelben mondom: »nem a normális minta szerint« élik az életüket. Én hiszem, hogy létezik egy olyan világ, és én abban szeretnék élni, ahol nincs Pride-hónap, hanem minden hónap Pride hónap
– kezdte a beszélgetést Járai Máté.
Ne legyen kiváltság, hogy az emberek felvonulhatnak a szabadságukért, az életigenlésükért vagy bármiért, amiért harcolnak. Az, hogy még 2023-ban egyáltalán valamiért harcolni kell Magyarországon, az Európai Unióban, nagyon elkeserítő. Sajnos a politikai nyomás nagyon befolyásol mindent, mert egy ideális világban ma már nem lennének bizonyos társadalmi elvárások, például hogy egy nőnek szülnie kell, vagy hogy csak és kizárólag a monogámiában hiszünk, vagy hogy nem ismerjük el az azonos neműek házasságát
– vélekedik a színész, aki szerint, ha nem lenne ilyen erős a nyomás, akkor valójában nem is kellene egyáltalán ezekről a témákról beszélgetni, mert senki nem is foglalkozna velük.
Ma pedig miben élünk? Félünk, nehogy a szomszéd meglássa, hogy elmentem a Pride-ra, vagy hogy egy olyan könyv van a kezemben, ami le van fóliázva. Tudod, mi ezzel a legnagyobb baj? Hogy ezekkel a döntésekkel rengeteg emberi élet megy ám tönkre.
Járai Máté saját példáján keresztül osztotta meg, milyen nehéz az az út, amíg valaki felvállalja a boldogságát. „Én a saját tapasztalatomból tudom, hogy ez egy elképesztő harc önmagunkkal. Ez nem úgy van, hogy bemegyek egy könyvesboltba, belenézek egy LMBTQ témájú könyvbe és azt mondom, hogy igen, én meleg leszek” – mondta a műsorvezető, majd arra is kitért, mi jelentene valódi segítséget az érintettek számára.
Olyan emberekkel kellene többet foglalkozni, akik intelligensen és átfogóan tudnak nyilatkozni a témáról. Nem pedig provokációnak tekinteni, hogy egy férfi félmeztelenül jól érzi magát, miközben táncol egy platón. És az is nagyon fontos lenne, hogy mindez ne legyen a gyerekek védelme mögé bújtatva.
Szerinte a gyerekeket nagyon is meg kell védeni, hiszen az ő lelkük a legsérülékenyebb, ezért is fontos a felvilágosítás.
Az egészben a legfontosabb, hogy ez nem választás kérdése, és számomra ez volt a legnagyobb felismerés, hogy a másság soha nem választás kérdése. Nevezhetjük másnak azt, ha valaki úgy dönt, hogy leborotválja a haját, az választás kérdése. De az identitás, az hogy ő hogy érzi magát szabadnak, az nem egy választás. Számomra az életben egy alapszabály van, az, hogy ameddig mást nem bántok, addig a világnak el kell fogadnia, hogy én így szeretek élni.
Járai Máté azt mondta, neki nagy szerencséje volt, mert nyitottan gondolkodó szülei voltak, akik elfogadóan néztek a világra, amiben felnőtt. „Van egy mély gyerekkori emlékem: a házunk kertjében ült két fiú, akik fogták egymás kezét, én pedig megkérdeztem anyukámtól, hogy ők szerelmesek? Azt felelte, hogy igen, tudod kisfiam, nagyon sok féle szerelem létezik” – emlékezett vissza a színész, aki szerint nagyban hozzájárult a boldogságához, hogy ilyen elfogadó nyitottságban nőtt fel, és erre a mai napig nagyon büszke.
Soha nem tudhatjuk, hogy az az út, ami odáig vezetett, mivel járt, ezért nem szabad megítélni az emberek döntését. Fogalma sincs senkinek az emberi lélekről, de ítélkezni azt nagyon szeretünk. Épp ezért fogadtam meg, hogy én mindenkinek segítek, aki hozzám fordul, de kéretlenül soha nem adok tanácsot senkinek.
Járai Máté arról is beszélt, milyen vádakkal kellett szembesülnie a médián keresztül.
Nem azért fontos, hogy valaki felvállalja a magánéletét, mert azzal haknizni kell, mint ahogy engem is ezzel vádoltak. Épp ellenkezőleg: ismert emberként kutya kötelességünk példát mutatni, és ha ezzel bárkinek segíthetünk, akkor már megérte őszintén kiállni. Ha meglátják benned az embert, aki beszél a saját nehézségeiről, akkor beindul a téma, és ha ezzel akár csak egy vagy két ember életén segíthetünk, akkor jót cselekedtünk.
A színész szerint minél több olyan közszereplőnek jót tenne, ha megnyílna, aki egy úton eljutott valameddig, és tud is arról úgy beszélni, hogy azzal ne tépjen fel sebeket, és elsősorban ne bántsa meg saját magát.
Nekem egészen véletlenül van egy női szerelmem, azért mert én ebbe a lélekbe szerettem bele, de nagyon rossz lenne, ha például egy fiúba lennék szerelmes, és nem foghatnám meg a kezét nyilvánosan. Az egész mögött ugyanis a legfájóbb pont a gyűlöletkeltés. Egy olyan világban élünk, ahol mindig kell egy bűnbak, hol a migránsok, hol a melegek vannak terítéken. De én hiszem, hogy ez meg fog változni. A konzervatív értékek megóvása ugyanis igenis járhat együtt a toleranciával!
