A tüsszögés gyakorlatilag a szervezet igen hatékony trükkje az orr kitisztítására, és ezzel az egyik első védekezési mechanizmusa a behatoló szennyeződésekkel szemben is. A légúti betegségek kórokozói vagy éppen az allergének jellemzően az orron keresztül jutnak be legnagyobb számban a testünkbe, a tüsszögéssel pedig ezeket tessékeljük ki szinte azonnal a szervezetből – több-kevesebb sikerrel.
Ha valamilyen, a szervezet által felismert kórokozó, vagy az orr nyálkahártyáját ingerlő allergén anyag kerül az orrba, az irritációt okozhat, a testünk pedig erre reagál tüsszentéssel. Ahogy a nyálkahártya vagy az orr belsejében található finom szőrszálak behatolót érzékelnek, üzenetet küldenek az agynak, ami azt jelzi, hogy az orrnak tisztításra lenne szüksége. Az agy jelzi a testnek, hogy eljött a tüsszentés ideje, a test pedig felkészül a válaszreakcióra. A legtöbb esetben a szemek becsukódnak, a nyelv a szájpadlásra feszül, az izmok pedig megfeszülnek, és felkészülnek a tüsszentésre. Mindez néhány másodperc alatt, önkéntelenül, reflexszerűen történik.
A tüsszentés során az allergének, a kórokozók, vagy bármilyen, irritációt okozó anyag nagy sebességgel távozik az orron át kitóduló levegővel együtt. A tüsszögés olyan vírusokat vagy baktériumokat is kiüríthet az orrüregből, amelyek később betegségeket is okozhatnak – például az influenzát vagy magát a koronavírust is.
2012-ben a Pennsylvaniai Egyetem kutatói kimutatták, hogy
Sőt, a kutatók azt is észrevették, hogy a tüsszögésnek nincs ugyanolyan „visszaállítási” hatása azoknál az embereknél, akiknek krónikus orrproblémája, például arcüreggyulladása van.
A tüsszentés egyébként nagyon érdekes folyamat és rengeteg városi legenda lengi körül. Sokan mondják például, hogy nem szabad nyitva tartani közben a szemünket, de valójában nem számít , hogy a szem csukva, vagy nyitva marad-e. Ha belenézünk a fénybe, akkor is tüsszenthetünk, ezt hívják fototikus tüsszentési reflexnek, bár a mögötte álló mechanizmus egyelőre nem ismert. Azt sem tudjuk, hogy miért tüsszentenek egyes emberek egymás után többször, míg mások egy alkalommal csak egyszer. Sőt, van olyan ember is, aki orgazmus közben tüsszent – ennek a folyamatnak a működéséről sem tud egyelőre semmi pontosat a tudomány.
Veszélyes lehet visszatartani
Bár a tüsszögés teljesen természetes dolog, a visszatartása akár veszélyes is lehet. Az ember kísértést érezhet, hogy zsúfolt helyen ne tüsszentsen, vagy kellemetlenül érzi magát, ha tüsszögnie kell, miközben valaki mással beszél, de érdemes kétszer is meggondolni, hogy tényleg vissza akarja-e tartani a természetes ingert. A kutatások azt sugallják, hogy a tüsszentés elfojtása veszélyes lehet az egészségre, és néha súlyos szövődményeket is okozhat.
Az 1950-es években egy Willam Firth Wells nevű biológus foglalkozott azzal, hogy megmérje a tüsszentés sebességét, amely állítása szerint a száz méter per szekundumot is elérheti. Ez a magas sebesség a nyomásnak köszönhető, ami a légzőszervekben keletkezik. A tüsszentés benntartása nagymértékben megnöveli ezt a légzőrendszerben lévő nyomást, körülbelül 5-24-szeresére, mint amekkora a tüsszentésnél kialakul. Szakértők szerint ez potenciálisan sérüléseket okozhat, amelyek akár súlyosak is lehetnek: megrepedhet a dobhártya, a szemben, orrban és dobhártyában elpattanhatnak erek, sérülhet a rekeszizom, extrém esetben pedig agyi aneurizma vagy törött borda is lehet az eredménye a tüsszentés benntartásának.
Kínában azt jelenti: valakinek hiányzunk
Visszatartani tehát nem érdemes a tüsszentést – és egyébként sem illetlen dolog, amennyiben a kezünket a szánk elé tartjuk. Egyes kultúrákban külön jelentése is van a tüsszögésnek: Hawaii-on például megtisztító folyamatnak tartják, de az ókori görögök és rómaiak is úgy gondolták, hogy a tüsszentés az egészség jele. A legtöbb európai országban valószínűleg azért terjedt el nagyjából ugyanaz a válasz a tüsszentésre (a magyar erre pont kivétel, de az angol „bless you”, azaz „Isten áldja” kifejezést több területen átvették), mert I. Gergely pápa a pestis ideje alatt így kívánt szerencsét a tüsszögőknek.
A latin-amerikai országokban sok helyütt az egymás utáni tüsszentéseknek tulajdonítanak jelentőséget: az első egészséget, a második pénzt, a harmadik pedig szerelmet hozhat – legalább is ezeket kívánják a tüsszentő embernek. Afrikákban más a helyzet: az északi területeken a hangos tüsszentést illetlenségnek tartják. Ázsiában sok országban nem is válaszolnak, ha valaki tüsszent egyet: Kínában, Koreában, Tajvanon, Szingapúrban, Malajziában, Bruneiben és Indiában nem elterjedt, hogy bármit is mondjanak a tüsszögő embernek. Kínában egy tüsszentés azt jelenti, hogy valakinek hiányzik a tüsszögő illető, kettő azt, hogy kritizálja valaki a háta mögött, három pedig azt, hogy megfázott. Az egyébként, hogy a tüsszentés arra utal: valaki beszél az illetőről, sok ázsiai kultúrában elterjedt babona. Az iszlám kultúrában pedig a tüsszentés az elme tisztítását is jelenti, így Allahot dicsőítik érte.
Innen is látszik tehát, hogy nem érdemes a tüsszentést visszatartani, hiszen sok kultúrában egyenesen a szerencsével vagy a tisztasággal kötik össze. Az azonban mindenhol fontos, hogy ne csak úgy a levegőbe, hanem a kezünkbe vagy a könyökhajlatunkba tüsszögjünk, ez ugyanis egy esetleges betegség esetén csökkenti a levegőbe tüsszentett kórokozók mennyiségét.
A cikk a Phytotec Hungária támogatásával készült.
