Ha valaki kényszeresen mindent és mindenkit meg akar feleltetni a vágyainak, neurotikus viselkedésről beszélhetünk. Ilyen lehet, ha az egyik fél ellenőrzi a partnerét a távollétében, telefonon hívogatja; vagy amikor azt is előírja, kinek mit kell gondolnia bizonyos témákban, és kiborul, ha bárki az ellenkezőjét mondja. És ilyen az anyagiak uralása, a pénzen keresztüli hatalom megszerzése a kapcsolatban. Tulajdonképpen az uralkodás a párkapcsolatban bármilyen területen megjelenhet, akár a gyereknevelésben, zsarolgatásban is. Sokféle szintje lehet: van, amikor nincs fizikai bántalmazás, sem öngyilkossággal való fenyegetés, jellemző viszont az állandó beszólogatás és a negatív viselkedés rendszeres visszajelzése. Ezt nevezhetjük érzelmi dominanciának.
Beszólogatások, gúnyos megjegyzések kezdésnek
Ártatlanul indulnak ezek a törekvések a kapcsolat elején: viccesnek ható beszólásokkal, vagy úgy, hogy az uralomra törő fél kijavítja, amiket hall. Megteszi mások előtt is, például a barátok, szülők, kollégák előtt. Apróbb megjegyzések ezek, amik éppen hogy súrolják a vicces-megszégyenítő határt, és sokáig nem tűnhet fel, hogy mi zajlik. Kisebb cselekvésekkel, mondatokkal elkezd az uralkodni vágyó partner arra törekedni, hogy korlátozza a másik fél hatalmát. Ez az úgynevezett érzelmi dominancia arról szól, hogy a másik fél érzelmi határait merészen átlépje, ezzel elkezdi kontrollálni, hogyan viselkedjen az elnyomott fél – mit gondoljon, mit érezzen, mit döntsön. A hónapok elteltével a kapcsolatban kialakulhat, hogy az elnyomó gyakran a másik felet hibáztatja szinte mindenért. A pozitív magatartás, dicséret és kedvesség helyett a negatív magatartásról beszél, a hibákat jelzi vissza, amivel eléri, hogy jóval kevésbé legyen stabil a párkapcsolat.
Mindezt azért teszi, hogy a saját bizonytalanságát valahogyan tompítsa. Az ellenőrzés és a mások helyetti döntéshozatal nem azt jelenti, hogy az illető törődő vagy hogy „egészségesen” féltékeny, éppen ellenkezőleg: ez egészségtelen és érzelmileg igen bántó. Azért az, mert
A domináns magatartást az emberek többsége nem szereti, hiszen minden autonómia megszűnhet a kapcsolatban. Ezzel együtt pedig a negatív hatások erősödnek fel, a szexuális élet minősége pedig gyorsan romolhat. Az elnyomott fél hamar eléri azt az álláspontot önmagában, hogy nem szabad megfogalmaznia a véleményét, nem mondhat semmit, és azt se mondhatja el, hogy neki ez a helyzet rossz. Ha megpróbálja, válaszul általában azt kapja, hogy „olyan érzékeny vagy”, „nem kell mindenen megsértődni”, esetleg, hogy „nem kell drámázni vagy hisztizni”. Az elnyomó ezekkel is minimalizálni akarja saját egészségtelen működésének következményeit, aminek lényege, hogy a másik fél érezze magát rosszul. Nem vállal felelősséget a saját tetteiért.
Egy ilyen kapcsolatban élni mindenkinek rossz.
A megoldás az lehet, ha az elnyomott fél valamilyen formában kijelöli a saját határait. Ezzel elnyerheti az önbecsülését, ami rendkívül fontos: így lehet elérni azt is, hogy tisztelettel és méltósággal bánjanak vele. Az uralkodó fél pedig kénytelen lesz szembenézni a hibáival. A legtöbben közülük nem is sejtik, hogy mennyire rombolóak, azt hiszik, az övék az egyedüli helyes viselkedés. Az ő esetükben a tudatosság lehet a kiút a mérgező helyzetből.
Az elnyomott fél részéről néha a kapcsolatból való kilépés lehet a legjobb megoldás. Ez azonban legtöbbször nagyon nehéz döntés, éppen ezért a naplóírás támogató lehet ebben a folyamatban. A naplóban szerepeljen a következő két mondat, kiegészítve az igazsággal:
- már régóta csak ilyennek látom a partnerem: (ide jöhet az őszinte válasz kézzel írva),
- úgy vélem, a viselkedése soha nem fog megváltozni ezen a téren: (ide is jöhet az őszinte válasz kézzel írva).
De nemcsak ez az egyetlen módja annak, hogy megszabaduljunk az egészségtelen viselkedéstől, hanem az is, ha a görcsösen irányítani akaró fél szembenéz a saját hibáival.
Az uralkodó félnek meg kell hoznia a döntést, hogy kevésbé irányít
Az uralkodó típusúak számára az első és legfontosabb kérdés, amit muszáj feltenniük maguknak: képesek-e meghozni azt a döntést, hogy kevésbé fognak irányítani, és most ezt tartják a legfőbb feladatuknak? A nyitottság az, amit ezzel a kérdéssel el lehet érni, ráadásul így megtudhatják, milyen ember is valójában a partnerük. Tulajdonképpen elmondható, hogy mindaddig, amíg az irányítani akarók nem képesek figyelni és elengedni az irányítást, addig ők sem tudják megmutatni, milyenek lennének egy egészséges párkapcsolatban. A visszajelzés ilyenkor rendkívül fontos: ha a partner jelzi, hogy számára milyen viselkedés okoz fájdalmat, érdemes belefektetni munkát abba, hogy a rossz szokásoktól megszabaduljunk.
A kontrolláló félnek erre kell tehát figyelnie: az legyen az első lépés a változás felé, hogy megkéri partnerét, meséljen arról, mi zaklatta fel. Közben a saját érzéseket is érdemes figyelni, előjön-e például félelem; illetve azt is, hogy mennyire akar beleszólni, mennyire akar ítélkezni a másik fél felett. Ez a fajta kívülállóság jelenti a tudatosságot ebben a helyzetben, és ha nehéz a gondolatokat a beszélgetésre irányítani, akkor csak nézzünk a partner szemébe, és gondoljunk az alábbiakra: most odafigyelek rád, bármi történjen is, gyengéd leszek hozzád, hagyom, hogy önmagad lehess.
- ne próbálj tagadni, csak hogy mentegesd saját magad (azzal se, hogy a szándékaid jók voltak),
- határozd el magad, hogy a másik mondanivalóját információként kezeled, nem pedig támadásnak veszed,
- ne hagyd szó nélkül, ha a másik vádaskodik, ítélkezik, sérteget vagy gúnyolódik, mondd meg neki, hogy ezzel bánt,
- ha szükséges, tedd jóvá a dolgokat, találd ki, milyen lépéseket tudsz megtenni, kérj támogatást ehhez, ha egyedül nem megy.
Nehéz lehet odafigyelni az igényeinkre, de nem lehetetlen. A belső félelemtől úgy lehet megszabadulni, ha megállunk és feltesszük a kérdést: mit akarnak tőlem mások?
A kontrolláló emberek a párkapcsolatban feltehetően valamilyen bizarr formáját választják a szeretet kifejezésének, pótlásának. Pedig ez nem az, amire vágynak. Az őszinte beszélgetésben bátran kérdezzük meg, mit érez a másik fél szeretetnek, és mondjuk el válaszként azt is, mi mit érzünk annak. Ebben segítséget adhat az, ha előveszünk egy régi gyerekkori emléket arról, amikor igazán úgy éreztük, hogy szeretve voltunk. Felnőttként ez a szeretet mennyiben hasonlít ahhoz a szeretethez, amit keresünk a kapcsolatainkban?
Az egészséges, kiegyensúlyozott párkapcsolatért bármikor tehetünk. A változás és a változtatni akarás a legjobb megoldás minden olyan ember számára, aki észreveszi magán annak a jeleit, hogy elnyomja a partnerét.
Párkapcsolati és szexológiai tanácsadással foglalkozó szerzőnk korábbi cikkeit ide kattintva olvashatod el.
