Bár Mészáros Lőrinc és családja az idén is egy luxusjacht fedélzetéről kémlelhette az Adria hullámait, Felcsút első embere csak kismiska a luxusjachtok igazi célközönségéhez képest. Mit nekik hatfős személyzet, fitneszterem meg bárpult, amikor a családi címer 25 centi tömör arany, helikopterrel hozzák a Prada legújabb kollekcióját, és a félmillió forintos borokat százasával locsolják el egy tisztességes szülinapi partin, és persze van négytagú család, amelyik kizárólag 78 fős személyzet társaságában érzi komfortosan magát. Edinával, Gáborral illetve Szép Sándorral, a Crew Agency ügyvezetőjével beszélgettünk. Hárman összesen 30 évet dolgoztak a tengeren.
- A nagy óceánjárók átlagosan 6000 turistával és 1800 fős személyzettel szállnak vízre.
- Egy kereskedelmi jachton 100 vendégre 95 fős személyzet jut, tehát majdnem 1:1 az arány.
- Egy 50 méteres magánjachton pedig tizenketten sürögnek-forognak egyetlen személy, vagy maximum egy négytagú család körül. De ebben a műfajban a túlzás nem létezik: egy szaúdi olajmágnás privát hajóján 78 főből áll a kiszolgáló brigád.
Mintha a H&M-et és a Versacét próbálnád összehasonlítani
– világít rá Gábor az óceánjárók és a luxusjachtok közötti különbségre.
A privát hajókra, amelyeken a tulajdonos monogramját vésték az arany csaptelepbe, nem nagyon lehet bejutni személyes meghívás nélkül. Ezzel szemben az úgynevezett kereskedelmi luxusjachtok bárki számára elérhetőek, csak éppen csilliárdszor annyi pénzért, mint egy óceánjáró. A matek egyszerű: minél több a férőhely egy hajón, annál rentábilisabb az út, és annál olcsóbbak a jegyek – teszi hozzá kiegészítésként Szép Sándor.
Gazdagnak lenni relatív fogalom, de egy-két hét luxusút a tengeren, esetleg egy saját jacht már másfajta életszínvonalat jelent, mint amit egy átlagember egyáltalán el tud képzelni.
A mi jachtunkon rendszeres vendég volt egy nagyon idős francia úriember, aki egy évben kétszer kibérelte a jachtot, és meghívta 100 barátját, hogy magát ünnepeltesse. A vendégek sorában országra való tekintet nélkül mindenki ott volt a nemzetközi elitből
– meséli Gábor, majd egyből hozzáteszi: náluk az egyhetes túra a Földközi-tengeren 1 millió dollárba, vagyis 264 millió forintba került, szóval el lehet képzelni, milyen körülményeket biztosítottak a vendégeknek. Ennek a francia úrnak mégsem volt megfelelő a jacht borválasztéka, úgyhogy hozta a saját, több százezer dollár értékű készletét. Ebből egyetlen vacsora alatt 100-120 palack 2-3 ezer dolláros bort locsolt el a vendégsereg. Az alábbi összegek számukra aprópénznek számítanak, és ehhez mérten igen bőkezűen is bánnak a milliárdjaikkal.
Szép Sándor is őriz szép emlékeket a korábban említett olajmágnás jachtjáról, amelyen mindennapos eseménynek számít, hogy helikopter érkezik a Prada új kollekciójával. Majd délután, amikor a családnak strandolni támad kedve, a biztonsági személyzet lezár egy egyszer egy kilométeres partszakaszt, ahová természetesen az ételeket és az italokat is kiszállítják, hogy szó szerint mozdulni se kelljen. A hajófaron díszelgő egy méter átmérőjű, 25 centi tömör arany családi címer szintén nem ritka.
Meg kell mászni a ranglétrát
Luxusjachton nyaralni kiváltság, és bár másféleképpen, de kiváltság az is, ha valaki a személyzet csapatát erősítheti. Vezető stewardessként akár 5500 eurós havi fizetéssel is számolhatunk, de a történet nem innen indul.
Az első lépcsőfok mindenképpen egy folyami hajó vagy egy nagy óceánjáró, majd egy kisebb jacht, aztán nem árt, ha továbbképzi magát az ember valamilyen irányba, mondjuk sommelier lesz. Milliárdosok privát jachtján pedig tényleg csak a legjobbak dolgozhatnak. De a nyelvtudás mindenhol alap
– hangsúlyozza Szép.
Még egy mosogatófiú sem kommunikálhat kézzel-lábbal, mert a konyhában szó szerint élet-halál kérdés, hogy a kollégák beszélnek-e közös nyelven. Kellemetlenül tud végződni, ha a séf kér egy merőkanalat, mire a másik egy kést akar a kezébe nyomni.
A vendéglátós szakma csínját-bínját szintén nem a vízen kell elsajátítani. Nincs idő megtanítani az újoncoknak összefogni három tányért vagy az udvarias kiszolgálás alapszabályait, a hajón bőven elég csak a különbségeket megtanulni.
Amíg egy szárazföldi egységen maximum 3-4 órát, egy étkezés időtartamán keresztül látod vendégül az embereket, addig a hajón jó esetben is egy hétig tart egy turnus. Nap mint nap ugyanazt az arcot látod, szolgálod ki, teszel a kedvére, mosolyogsz neki. Vagyis, ami egy étteremben igaz a szervizminőségre, az egy hajón hatványozódik. Sokkal több türelemre és tűrőképességre van szükség, mert hiába húztam fel magam előző este valamin, másnap reggel ugyanúgy mosolyogni kell a vendégre
– mondja Gábor.
A 11 évig kereskedelmi luxusjachton dolgozó férfi szerint nagyon jó emberismereti iskola a hajó, mert viszonylag gyorsan meg kell tanulni kategorizálni az embereket. Fontos, hogy a személyzet a kezdetektől felmérje, egyes vendégeket hogyan kell kiszolgálni, hogyan kell hozzászólni, mi az amit szeretni fog, mik lesznek a rigolyái és így tovább.
A sikeres hajós karrier harmadik pillére a személyiség. Aki magának való, nagyon introvertált és nem szeret emberek között lenni, az elviselhetetlennek fogja érezni ezt az összezárt állapotot.
És ha már itt tartunk, Edina gyorsan megjegyzi, hogy a privát jachtokra kívánkozó magyarok inkább acélhuzal-erősségű idegekre gyúrjanak. Ő maga közel húsz évet töltött a tengeren, ebből hosszú évekig vezető stewardess volt versenyló-tulajdonosok és bankárok hajóin, ahol a kapitány melletti második legfontosabb szerepet töltötte be, és az egyik legfontosabb feladata a kiszolgáló személyzet koordinálása volt.
A tizenkét fő általában maximum 100 négyzetméteren van összezárva az alsó decken. De ebben benne van a nappaliként szolgáló közös tér, a konyha és a középről nyíló kabinok. Szó szerint egymás lélegzetvételét is halljuk, titkolózni pedig lehetetlen.
Szóval a fő nehézséget itt nem feltétlenül a vendégek tolerálása és kiismerése jelenti, sokkal embert próbálóbb alkalmazkodni a kollégák rigolyáihoz.
Vér, verejték és sok pénz
Életem első szerződésekor az első egy hétben 16 órát dolgoztam naponta, mert annyira úsztam. Aztán szépen lassan beletanultam, és a rutinommal két hónap alatt 8 óra alá tudtam szorítani a munkát
– emlékszik vissza Sándor.
A hajós élet nem csak a bezártság miatt kemény meló, a pörgés és a nagy munkabírás itt alapkövetelmény. A hajós megtanul egyszerre fütyülni, szappanozni a hátát és reggeli lapot olvasni. A befektetett energiának ugyanakkor kézzel fogható eredménye van, és ez nagyon fontos különbség a hazai vendéglátós viszonyokhoz képest – mondják mindhárman.
Ha az ember ügyesen gazdálkodik, akkor néhány év alatt fel tud halmozni annyi pénzt, hogy vásároljon egy, két, három ingatlant itthon, vagy akár külföldön. Edinának Olaszországban és Franciaországban is van lakása, ezek kiadásából pedig havi szinten fix és elég szép bevételre számíthat.
Gábor szerint a hajós munka egyenesen sorsfordító lehet, de csak akkor, ha valakinek céljai vannak, és azért hajlandó is tenni.
Hány olyan szakma vagy életpálya van, ahol egy esélyek nélküli, kis faluból érkező, alsó középosztályból vagy még lejjebbről induló fiatal át tud kerülni az élete folyamán egy másik rétegbe, a felső középosztályba, vagy akár még feljebb?
Arról nem is beszélve, hogy egy luxusjachtról visszatérő szakembert a vendéglátóhelyek elitje tárt karokkal vár, a Gundel étterem séfje például évekig hajón dolgozott, mielőtt Budapest egyik leghíresebb éttermében kapott állást, és Gáborért is két kézzel kapkodtak itthon. Ő jelenleg a Belgrád rakparton található Trattoria Toscanát vezeti, Edina pedig időközben rájött, hogy a belsőépítészet a nagy szerelem számára, úgyhogy most éppen a szakmát tanulja.
Nincs álom hajó nélkül
Hogy mikor kell abbahagyni? Ez talán az egyik legsúlyosabb kérdés – felelik egybehangzóan. A hajós lét és a szárazföldi világ között ugyanis óriási a kontraszt, főleg akkor, ha valaki Magyarországon szeretne gyökeret ereszteni.
Amikor vége a 4-6 hónapos turnusodnak, hazajössz, és szembesülsz a postán a sorral, meg a sárga csekkel, vagyis a hétköznapi megoldandó feladatokkal, akkor hirtelen forogni kezd a világ, és azt sem tudod, hogy hol vagy. Időnek kell eltelnie, mire az ember átáll itthoni üzemmódra
– meséli Gábor, aki a családja miatt döntötte el, hogy elhagyja a tengert.
Érdekes kettősség, hogy amíg a hajós vendéglátás számtalan képességet fejleszt, például hihetetlen munkabírásra és kitartásra nevel, addig az érem másik oldalán egy végtelenül lebutított életformát látunk. A tengeren dolgozóknak nem kell lakbért és rezsit fizetniük, nem kell gondoskodniuk a napi ellátásukról, mert ez mind adott.
A visszatérés nem is megy mindenkinek. Edina, Gáborral ellentétben nem tudott és nem is akart megbarátkozni a hazai viszonyokkal. A hajókon töltött közel húsz év után turistának érezte magát Magyarországon. Számára az otthon fogalma újraértelmeződött, igazi világpolgár lett, aki bárhol jól érzi magát, itthon csak bérelt lakása van, mert amikor teheti, utazik.
Ami a hajón történik, az a hajón is marad
A másfél órás beszélgetés szinte utolsó mondata talán az egyik legfontosabb szabály, ami a luxusjachton dolgozókra vonatkozik. Egy privát hajón titoktartás nélkül nincs szerződés, de egy nagyobb jachton szintén elvárás a diszkréció. Szakértelem ide, szakértelem oda, hamar a szárazföldön találja magát az ember, ha nem tanul meg lakatot tenni a szájára.
