A múlt hétvégén Brüsszelbe utaztam, hogy néhány hannoveri diáktársammal hét hosszú év után végre újra jól megölelgessük egymást, könnyesre nevessük magunkat, a chatelés helyett pedig – csakúgy, mint régen – hajnalba nyúló beszélgetés alatt váltsuk meg a világot. Persze szigorúan azután, hogy kitáncoltuk magunkat.
Mindenekelőtt engedjétek meg, hogy néhány szó erejéig itt, a blogon is köszönetet mondjak azon európai uniós döntéshozóknak, akik évtizedekkel ezelőtt útjára indították az ERAMSUS programot. Ők tették lehetővé, hogy annak idején csupán Németországig utazzak, hogy egyik napról a másikra az Egyesült Királyságtól Brazílián át Grúziáig szinte az “egész világot” karnyújtásnyira találjam: közel kétszáz fantasztikus, csupaszív társammal osztottuk meg örömünket-bánatunkat ezalatt a mozgalmas egy év alatt.
A nagy társaságon belül a jogászok még összetartóbb csapatot alkottak, már csak azért is, mert a mi “erasmusunk” az átlagostól nagyobb arányban szólt a tanulásról: rendre közösen készültünk a ZH-kra, dolgoztuk ki a prezentációinkat és segítettük, ahol tudtuk a másikat – amire bevallom, itthon kevés példát láttam. Hétvégenként együtt jártuk be Németországot, suli után szintén együtt siettünk a kedvenc bárunkba a happy hour utolsó perceit elcsípni, sok tematikus vacsorát és még több házibulit rendeztünk, de – szó szerint – egymást támogatva éltük túl az első boncolás látványát (éljen a német igazságügyi orvostan képzés!), ahogy az egyetemi bálra betanult keringőnk zajos sikerét is. Mielőtt azonban teljesen elragadnának az emlékképek, ideje magamra parancsolni – már vagy hússzor megfogadtam, hogy rövidebbre szorítom a jövőben a bejegyzéseket… ;-)
Szóval, ami az említett kiruccanást illeti, mivel az egykori jogászcsapatból többen is Brüsszelben élnek, úgy döntöttünk, hogy Hannover helyett – mondhatni szimbolikusan – az EU “központjában” tartunk egy mini osztálytalálkozót. 2008 óta sok minden változott körülöttünk, kapcsolattartásunk központi csatornája viszont évek óta állandó. Lehet szidni a közösségi média felületeket, de a Facebook számunkra abban az időben tényleg köldökzsinórként funkcionált: az első naptól kezdve egyszerűen, gyorsan tudtunk programokat egyeztetni, információkat megosztani. Jóllehet, akkor még leginkább az előző esti sangriaparty felvételei és nem tarkabarka kajafotók árasztották el az üzenőfalat…
Egy érdekes könyvre bukkantam nemrég az ezredfordulós (azaz az 1980 és 2000 között született) generáció ételfotó-megosztásának pszichológiai hátteréről, a gasztroblogok töretlen népszerűségének, illetve a fiatalok tudatos táplálkozással kapcsolatos, egyre fokozottabb érdeklődésének okairól.
Az amerikai Eve Turow 5 évnyi kutatómunkát követően készített tanulmánya (A Taste of Generation Yum: How the Millennial Generation’s Love for Organic Fare, Celebrity Chefs and Microbrews Will Make or Break the Future of Food) napok óta lázban tart. Azontúl, hogy számos érdekes információt tartalmaz, egy-egy, számomra inspiráló gondolatmenete miatt már másodszor olvasom.
A menő gasztronómiai újságíró, generációkutató munkájában arra keresi a választ, hogy
Vajon a mai egyetemisták a zsebpénzükből miért szürcsölgetnek inkább egy különleges zöldteát (amit persze gondosan dokumentálnak a Snapchaten vagy az Instagramon), ahelyett, hogy mosodába vinnék a ruháikat? Való igaz, nem eget rengető felfedezések az övéi, de ilyen stílusosan szerkesztett munkával eddig a témában nem találkoztam, az esetismertetéseket pedig külön szerettem.
Tehát miért is lett ekkora igény a csak az elmúlt öt évben létrehozott mintegy 40 ezer gasztroblogra, és gasztromagazinok, illetve főzőshow-k ezreire?
Eve Turow szerint többek között azért, mert az étel, az étkezés:
a) valamennyi érzékszervünket stimulálja
Az idejük nagy részét agyondigitalizált környezetben töltő mai fiatalok mindössze két érzékszervüket használják igazán a nap során: a klaviatúra és a telefon kijelzőjének kezeléséhez a tapintást, a monitorok elé görnyedve pedig a látást. Online chatelünk a barátainkkal, virtuálisan járunk be múzeumokat és kontrollerrel irányítunk az Xboxon vagy a PS-en.
Ne csodálkozzunk, ha az irodából kiszakadva élményt jelent magunkévá tenni egy kiadós, színes, ízes, illatos, ropogós fogást: az egyes étkezésekkor végre mind az öt érzékszervünk csak úgy lubickol a boldogságban, hogy igénybe vesszük őket! Az érzékszerveinket persze sokféleképp lehet kényeztetni, de az étel talán mindenki számára a legkönnyebben elérhető “kézzelfogható” dolog.
Az sem véletlen, hogy a közösségi média oldalakon töretlen népszerűségnek örvend az ún. “foodporn”, egy-egy sztárséf követőtáborának nagysága pedig lassan a rocksztárokéval vetekszik.
Eve Turow könyvében részletesen kifejti, hogy több vizsgálat is megállapította, a parádésan megkomponált ételfotók beindítják az agy jutalmazásért felelős területeit. Elég csak fellépni valamelyik közösségi média felületre, lépten-nyomon ínycsiklandozó fogásokba ütközünk, ez pedig azáltal, hogy növeli a szervezetben az éhségérzetet fokozó hormon, a ghrelin szintjét, könnyen túlevéshez vezet – a csodaszép képek láttán akkor is megjön az étvágyunk, ha egyébként tele a gyomrunk.
A Princeton University és a Freie Universität Berlin kutatói – írja Eve – azt is kimutatták, hogy az érzékszervek effajta stimulálásához pusztán már az is elég, ha ízekkel kapcsolatos szavakat olvasunk. Az olyan jelzők, mint az “édes” vagy “keserű” átvitt értelemben történő használata (pl. édes mosoly, keserű ember) a vizsgált alanyoknál aktivizálták az agy érzelmekért és ízérzékelésért felelős területeit.
b) egyszerű, érthető
Ti tudjátok, hogyan működik pontosan az okostelefon? Vagy az internetkapcsolat? Az egyes adópolitikai döntések mögött rejlő összefüggéseket is értitek? Annyi bonyolult dolog vesz körbe bennünket manapság, hogy a mindennapi ételeink a maga egyszerűségükben legalább még érthetőek. Persze, az más kérdés, hogy az alapanyagok eredetével tisztában vagyunk-e (a hormonkezelt, gyógyszerezett állatok húsáról vagy az adalékanyagokról, tartósítószerekről nem is beszélve). A mai fiatalok körében egyre nagyobb az igény az őszinteségre, az egyszerűségre, a hitelességre; a tudatos étkezés kultúrája és a Slow Food mozgalom talán épp emiatt is fog még jobban előretörni a jövőben.
c) összeköt
A főzőkurzusok, -klubok és gasztrofesztiválok népszerűségének növekedése sem véletlen, ahogy az sem, hogy minden eddiginél többet költünk az otthonon kívüli étkezésre (hamburgerezők, street food bisztrók, reggelizőhelyek): minden lehetőséget igyekszünk megragadni, hogy ha csak egy ebéd vagy vacsora erejéig, de felébredjünk a komputerek okozta kómából, kapcsolatba lépjünk a való világgal, másokkal, a minőségi alapanyagok által a természettel. Az organikus ételek virágkora csak most kezdődik.
d) megadja a kontroll lehetőségét
Elégedettséggel tölt el tehát bennünket, ha ismerjük a részleteket, és ha úgy érezzük, ebben a folyton változó, kiszámíthatatlan világban legalább arról mi döntünk, hogy a tányérunkra mi kerül. Mostanában kezdik egyre többen igényelni, hogy valóban értsék, milyen alapanyagokból készült az adott fogás, és fel fog értékelődni az ezzel kapcsolatos edukáció jelentősége.
e) identitásunk kifejezője
Amíg az önmagunk (vagy mások társaságában) történő étkezés a kapcsolódásról szól, addig az ún “online étkezés” az egyéniségünk promotálásáról. Régen, a szüleink bakelitlemezeket hordtak a hónuk alatt és az határozta meg, hogy “ki vagy”, hogy milyen zenét hallgatsz, – ma az, hogy mit és hol eszel. Amennyiben a világ szerencsésebb feléhez tartozunk, legalább naponta háromszor döntést hozunk arról, hogy mivel tápláljuk a szervezetünket. Abban a pillanatban, amikor a döntésünkről másokat is informálunk (például azáltal, hogy két kattintással lefotózzuk és feltesszük az Instagramra vagy a Snapchatre), ami csak egy pillanatnyi élmény volt, azonnal az identitásunk jelentőségteljes, megmásíthatatlan részét képezi. Az, hogy megmutatjuk a külvilágnak, mit és hol eszünk, az önkifejezés és imázsépítésünk egy formája.
Mit szeretnél, mi iránt érdeklődjenek a mai fiatalok jelen pillanatban? A celebekről kellene fotókat készíteniük? Vagy profi futballistákról? Fontos sporteseményekről? Autókról? Van jobb egy olyan érdekes, örökké változó és a kultúra, illetve az érzékelés szempontjából központi jelentőségű témánál, mint az étel?”
-kérdezi Anthony Bourdain, amerikai sztárséf és televíziós személyiség.
Visszakanyarodva a múlt hétvégéhez, mivel évekkel ezelőtt egy rövid ideig Brüsszelben éltem, amíg a csapat városnéző túrán járt, én egy-egy órát “lecsíptem” magamnak, hogy felkeressek néhány, az érzékszerveket a javából stimuláló falatot rejtő helyet. Méghozzá bizony ám, ilyen NAPOS időben!!!
1. Aksum Coffee House
Hajnali landolásom után utam azonnal az etióp kávék brüsszeli templomába, a Brüsszel főterétől mindössze néhány sarokra található Aksum kávézóba vezetett.
A kávéik minősége kifogástalan, a legnagyobb gondossággal választják ki őket és késztítik el. A hely különlegessége a házi készítésű passionfruit-krémes torta. Meg sem próbálom jelzőkkel illetni, így, egy hét távlatából is összefut a nyál a számban, ha rá gondolok. Gyümölcsös, egyáltalán nem émelyítően édes krém, a tésztája pedig tökéletesen omlós…
Bővebben: Aksum Coffee House weboldal // Facebook
2. Chyl Cafe and Bio Shop
Tapasztalataim szerint a brüsszeliek nagyon szeretnek bruncholni, ha délelőttönként a nap is előmerészkedik, akkor pedig szinte ellepik a kiülős helyeket. A brüsszeli brunch szcéna koronázatlan királynője, a La Fabrique komoly kihívóra lelt a Chyl bisztró és a hozzá tartozó concept store tavalyi megnyitásával.
Az enteriőr üdítő, a hely kisugárzása, atmoszférája azonnal belopta magát a szívembe, a személyzet pedig különösen segítőkész, mosolygós. A hétvégi csúcsidőben mindenképp szükséges előzetesen asztalt foglalni, elképesztő népszerű a bisztró a helyiek körében.
Én mindössze az alábbi (ám annál laktatóbb) joghurtos-gyümölcsös, magvakkal megszórt superfood-granolát tudtam magamba gyömöszölni, amit egy energetizáló narancs-répa-alma-gyömbér smoothie-val kísértem, de közben nem győztem kapkodni a fejem a gyönyörű és gazdag brunch-tálak láttán. Négyféle tál közül lehet választani, mindegyikhez juice, valamint kávé vagy tea is jár: északi (füstölt lazac, bagel, tükörtojás, spenót, krémsajt, saláta, stb.), angol (tükörtojás, bab, bacon, burgonya stb.), francia (sonka, sajt, röszti, croissant, saláta, gyümölcsök, stb.) és orientális (hummusz, falafel, padlizsánkrém, sajt, stb.), de kínálnak avokádós toastot és különleges bundáskenyeret is.
Bővebben: Chyl weboldal // Facebook
3. Gare du Midi Market
Brüsszelben töltött fél évem menetrendszerű programját jelentette a vasárnapi ráérős piacozás. A Gare du Midi pályaudvarhoz közeli piacon gyönyörű déligyümölcsök, csodaszép zöldségek (és persze árusaik) kiabálnak a vásárló után szinte fillérekért.
Mire a kis gurulós bevásárlótáskámat egy hétre elegendő mangóval, avokádóval, ananásszal és minden földi jóval megtöltöttem, általában kellően megéheztem, úgyhogy gyakran vettem az irányt a piac kétségkívül legnépszerűbb pontja, a marokkói stand felé.
A családi vállalkozás (Miel &Olives) keretében üzemelő stand nemcsak az olívabogyó-kínálatáról híres, speciális lángosuk (m’semen) miatt rendre kígyózó sor fonja körül. A lángos (vagy palacsinta) töltelékét mi állíthatjuk össze, kérhetjük édes-sós verzióban, fügével, mézzel, aszalt gyümölcsökkel, én ezúttal articsókát, sajtot, aszalt paradicsomot, olívabogyót és paprikát kértem bele. Egy pohár gőzölgő, édes marokkói mentatea elengedhetetlen tartozéka a menünek.
Múlt hét vasárnap a srácok is velem tartottak a piacra, mindenki imádta a lángost! Ha valaki hasonló helyet nyitna valamelyik budapesti piacon, biztosan a törzsvásárlói között tudna. ;-)
4. Färm Shop
A hétvégén még egy kitérő is belefért a Sainte-Catherine környéki Färm shopba, amely a város talán legjobb, organikus termékeket kínáló boltja, ahol a cél, hogy minél közelebb hozzák a vidéket a városhoz. Óriási választék, friss gyümölcsök-zöldségek, pékáruk sorakoznak a polcokon, és különös figyelemmel vannak a helyi termelők népszerűsítésére. A Färm szövetkezeti formában üzemel és bárki lehet tag/társtulajdonos, a tagdíjért cserébe pedig külön árkedvezményekben részesül.
Bővebben: Färm weboldal // Facebook
Brüsszel persze tele van jobbnál jobb éttermekkel, kávézókkal, de ebbe a két napba most ezek fértek bele. Ki tudja, mikor visz arra legközelebb az utam, és addig milyen újabb helyek nyílnak, igyekszem résen lenni, de ha nektek is van a témába vágó ajánlásotok, javaslatotok, ne fogjátok vissza magatokat és írjatok a 24.hu@gmail.com e-mail címre.
