A teljes filmet a képre, vagy ide kattintva indíthatja el a norvég NRK honlapján:
A legfontosabb részeket persze külön kiemeltük:
Természetesen Osztapenkó szobra felől érkezünk
Még bőven jártak a régi Ikarusok – a képen a 630-as széria egyik darabja
A mai Széchenyi (korábban Roosevelt) téren lévő Spenótház itt még csak épül
Sőt, még a Gresham Palota is szürkén köszönti a Lánchídon át Budáról érkezőket
A második világháborúban megsemmisült, a tér oldalán álló épületek helyén sem készült még el az Átrium Hyatt (Zalaváry Lajos, 1982) és az InterContinental (Finta József, 1981)
A Vigadó téren még a szovjet repülősök emlékműve áll (egészen 1975-ig), a Dunakorzó pedig még autóval is járható
Kovács Kati pedig magyarul (a filmet norvégul feliratozták) mutatja be a várost úgy, mintha az operatőr helyett egy barátjával beszélgetne
Előbb az Ifjúsági Parkba pillantanak át egy Bergendy-koncert erejéig, de még táskarádióval sétálgató fiatal nőket és zöldségesnél várakozó embereket is látunk – a város máig sem változott sokat, csak 2016-ban rádió helyett okostelefont tartunk a kezünkben
És néhány pillanat erejéig megismerkedünk a feltúrt Blaha Lujza térrel
Kétségkívül óriási kitérővel – a Vigadóból a Blaha Lujza téren át – végül megérkezünk az Ifjúsági Parkba, amit jelenleg inkább Várkert Bazárként ismerünk, és belepillantunk a Hadd főzzek ma magamnak és az Egy tisztességes család előadásába.
Demjén Ferenc ruhája felejthetetlen!
Kovács Kati autójában, a mai Bem rakpart terebélyes fái alatt haladva elindulunk a Várnegyed felé, ahol megnézzük a Mátyás-templomot
“Nézd meg ezeket a szép régi házakat… ha ezek a házak mesélni tudnának, biztos sok örömet és bánatot mesélnének el. Na, hülyeséget beszélek, a házak nem beszélnek.”
A film feléhez érve Kovács Kati még dalra is fakad, megszólal az A régi ház körül
A Vár többi részét azonban nem nézzük meg, hiszen hirtelen beesteledett, és ilyenkor bizony létfontosságú egy presszó meglátogatása, hiszen az Budapest fontos látványossága
Aztán rejtélyes módon újra nappal lesz, és a Margitsziget felé indulunk – a Nagykörúton át
Ahol persze apropó nyílik egy újabb dal előadásához
Ami annyira hosszúra nyúlik, hogy a Városligetben, Anonymus csúszós ölében sem ér véget
És egészen egy késő esti, nagykörúti villamosozásig tart
A mára eltűnt belvárosi neonok egy részét is megcsodálhatjuk
Aztán elmerülünk az éjszakában, ahol hiányos öltözetű hölgyek olasz autónak öltözve táncolnak, mielőtt Gábor Ila meghódítja a színpadot
És augusztus 20-i jazzbalettet is megnézhetünk – stílszerűen egy Dunán úszó hajón. Kérdés persze, hogy mi köze ennek az ünnephez, illetve miért is volt fontos ezt bemutatni.
