A szerető pesti asszony, aki már több mint száz éve könyököl egy erkélyen, és várja haza a férjét

A négyszintes sárga bérház 1912-ben, Ybl Lajos (Ybl Miklós unokaöccse) tervei szerint készült el a gazdag varrógépgyáros, Pápai Manó megrendelésére, aki azt lányának, Irénnek és férjének szánta. A környezetéből magasságával és szépségével (egykor) kiemelkedő villa azonban egy apró részlete nélkül csak egy átlagos épület lenne Zugló szebbnél szebb épületei közül.

A tervező fia, Ybl Ervin egyetemi tanulmányait a párizsi Sorbonne-on végezte, az ott töltött évek alatt pedig meglátogatta és tanulmányozta az ország legszebb épületeit. Így jutott el VII. Károly francia király pénzügyminiszterének, Jacques Coeur-nak bourges-i palotájába is, amelynek bejárata felett két könyöklő alak figyeli a főkapu felé haladókat.

Hazatérve a fiú megmutatta a fotóit édesapjának, akinek nagyon megtetszett a két alak, így az éppen építés alatt álló Pápai-villára is helyezni szeretett volna egyet. A leendő házaspár jó ötletnek tartotta ezt, így a feladatra a család barátját, a századforduló egyik legkiemelkedőbb szobrászát, Ligeti Miklóst kérték fel, akinek munkáit többek közt a Gresham-palota, vagy a Parlament homlokzatán láthatjuk, de az ő műve a Vajdahunyadvárban lévő, bronzból készült Anonymus is.

A szobor egyébként nem egy befalazott erkélyen áll, sőt, mindössze derékig készült el. Az RTL Klub Fél Kettő című, mára megszűnt műsorának egyik, 2011-ben készített riportjában ez tökéletesen látszik:

A legendák persze jóval kalandosabb történetet vizionálnak a szobor köré. A legismertebb sztorikat talán az Új Idők vagy a Tolnai Világlapja eresztette szabadon, melyek 1941 márciusában és áprilisában, mindössze néhány hét különbséggel írtak róla, némiképp eltérően:

„A világháború kitörésekor ifjú asszony búcsúzott ifjú férjétől és erről az erkélyről nézett a távozó után. Ezen az erkélyen várta évekig férjét, a postát, amely levelet hoz tőle. Halálos hír érkezett s az erkélyen ölte meg a fiatal asszonyt.”

„Egy építészmérnök feleségét ábrázolja, aki még a világháború idején meghalt abban a pillanatban amikor férje halálhírét megkapta. A halálhír tévesnek bizonyult, és a férj amikor az orosz fogságból hazajött, felállította felesége szobrát az erkélyen és befalaztatta a bejáratot.”

Füst Milán az ötvenes években egy újabb történetet mesélt el:

A férjet, mikor reggelente munkába ment, felesége az ablakból figyelte és integetett neki, ahogy a villamoshoz igyekezett. Az asszony meghalt, férje pedig megőrizte lakása befalazott ablakán az asszony emlékét.

A legkreatívabb sztori azonban egy, a szoborral kapcsolatos femina.hu-cikk alá érkezett, egy kommentelő érdeme:

Nekem a Nagymamám úgy mesélte el ennek az erkélynek a történetét, amikor kicsi voltam és mentünk egyszer a ligetbe, hogy az a ház egy nagyon gazdag gyárosé volt, azt hiszem valami cipőgyára vagy valami ilyesmi. A lánya beleszeretett az egyik munkásba, és az apa, hogy megszabaduljon a kellemetlen udvarlótól, elküldte a fiút külföldre. A lánya attól kezdve búskomorrá vált, és örökké az erkélyen kihajolva várta vissza a szerelmét. Mivel az többé nem jött vissza, a lány belehalt bánatába. Az apja készíttette róla a szobrot.

A szoborról A Thököly úton címmel dal is született, melyet Fábri Péter írt, és felesége, Kováts Kriszta adta elő:

A hatvanas években a mellszobrot kőporral vonták be, így vonásai már nem annyira élesek, de még mindig szép látványt nyújt ősszel és télen, mikor az egyébként azt takaró fák levelei lehullanak. Egy sétát mindenképp megér, de akkor már tegyenek egy sétát a Thököly útról a Városliget felé tartó kis utcákban is, hiszen csodás, de kevésbé ismert épületekkel találkozhatnak, a békebeli hangulat pedig igen kellemes.

Fotók: Spencer Means, valamint a szerző felvételei. A cikk megszületésében nagy segítséget nyújtott Dr. Ybl Ervin vonatkozó írása, mely az Esti Hírlap 1958. február 7-i számában jelent meg, a legendákat pedig a Köztérkép és a Femina vonatkozó írásaiból gyűjtöttük.