A világ legjobb almás pitéjét anyukám sütötte – ami mellett eddig leginkább az szólt, hogy még a férjem is imádta, pedig neki, ugye, az anyósa volt. Sajnos mamacita egy ideje már az angyalokat bűvöli el sütőtudományával, de most kiderült, egyáltalán nem túloztam, amikor a fenti véleményemet vele is közöltem: az étel, amelyről úgy tudjuk, szerető gondoskodással készült, mindig jobb ízű, erősítették meg tudósok is az álláspontomat.
Egyáltalán, a gondoskodás, a szeretet, a jó szándék valóban csodákra képes: enyhíti a fájdalmat, növeli az élvezeti értéket és az ízét is jobbá teszi mindannak, amiről úgy tudjuk, szeretettel készítették, adták vagy tették. És itt ne csak a családi asztalra gondoljunk, vagy a lázas homlokunkon megpihenő kézre, mindez fokozottan érvényes a kinti hideg világra is, legyen szó egészségügyi ellátásról, üzleti életről. „Az, hogy másoknak milyen szándékot tulajdonítunk, megváltoztatja azt is, ahogyan a világot érzékeljük fizikailag” – nyilatkozta Kurt Gray, egyetemi adjunktus, a kutatás vezetője.
Bár a közmondás szerint a pokolba vezető út jó szándékkal van kikövezve, úgy tűnik ezúttal téved a nép ajka, bizonyította be a Maryland Egyetem kutatása, amely során különböző fizikai vizsgálatokat is elvégeztek. Az első kísérlet során a fájdalomérzékelést, a másodiknál az élvezetet, a harmadiknál pedig egy édesség ízének érzékelését vizsgálták.
Az első vizsgálat során gyorsan kiderült, hogy az egészségügyi dolgozóknak érdemes lenne – akit illet, vegye magára – átgondolniuk, hogyan bánnak a betegekkel. Amikor a kísérletben egy kőarcú nővér vette le például a vért, sokkal nagyobb fájdalmat érzékeltek, mintha egy együtt érző tette ugyanazt. Ugyanez vonatkozott az édességekre is, amelyek mellé kétféle cetlit tettek: az egyik különleges figyelemről, kedvességről árulkodott, a másik nemtörődömségről. Természetesen az előbbi csoportba tartozók bizonyultak jobb ízűnek. Ez egyébként már be is épült a marketingstratégiákba, hiszen az ételeket általában gondos édesanyákkal, aranyszívű nagymamákkal, kedves nagypapákkal reklámozzák.
A tanulmány következtetései azonban nem állnak meg az e világi tapasztalatoknál, a véleményüket, miszerint megéri másokról jót feltételezni, kiterjesztik az égi hatalmakra is: „Ha a fájdalmas eseményeket egy jóindulatú Istennek tulajdonítjuk, akkor úgy tűnik, kevésbé fának, mintha egy bosszúálló Istennek” – vélekedett Gray. Mindenesetre azoknak, akik párkapcsolatban, családban élnek, érdemes lenne azt a tanácsot megfogadni (akár Istennek is, akinek szeretik azt tulajdonítani, hogy az övéit szívesen bünteti…), hogy mutassuk ki szeretteink felé törődésünket: „Nem elég csak jót tenni a párunkkal – állapította meg a kutató -, tudnia kell, hogy azt szeretnék, érezze jól is magát. Most képzeljük el ahogy azt mondjuk: Na, itt a vacak ölelésed! Nem túl jó érzést adó…”
