Ma már egyáltalán nem ritkaság a szülei mellett kamaszként élő felnőtt. Felértékelődött a tudás, kitolódott a tanulási időszak, sokan ezért csak késve kezdenek aktívan dolgozni és családot alapítani. Nem mindenkinél áll azonban a tanulás a háttérben: sok az olyan fiatal is, akit az önállóság és a felelősség érzete ijeszt meg, ezért menekül extra egyetemi évekbe, az úgynevezett utóserdülőkorba.
Többségüknél az önbizalomhiány felelős a jelenségért. Inkább megőrzik gyermeki létüket, mert azt ismerik – állítja tanulmányában Túri Zoltán, klinikai szakpszichológus. A szakértő hozzáteszi ezek a fiatalok nem gondolkodnak hosszútávon, kapcsolataik felszínesek és bár vannak világmegváltó terveik, azok megvalósításáért gyakorlatilag semmit sem tesznek.
Akik ilyen fejlődészavarral küzdenek, ritkán kérnek segítséget, legfeljebb csak akkor, ha életvitelük miatt sorozatosan érik őket a konfliktusok. Ha mégis szakember segítségét kérik, akkor a terápia csak akkor lehet sikeres, ha hajlandóak szembenézni a gyermek- és serdülőkorban elraktározott téves meggyőződéseikkel.
AJÁNLOTT LINKEK:
Mi lesz a harmincasokkal? (hvg.hu)
Nyolcvanas vagy? Az elveszett nemzedék tagja (hvg.hu)
Itt elolvashatja Túri Zoltán: Az elhúzódó serdülőkor című tanulmányát (invitelweb.hu)
Pán Péter-szindróma: harmincévesen is kamasz? (medizona.hu)
