„Azt gondoltam, hogy ezt a filmet nem ezért csináltuk, ez a film nem erről szól” –mondta arról, miért vette át egy szó nélkül a díjat, majd távozott. „Az egész életem nem erről szól, és nem éreztem én ott jól magam. Kész, ennyi.”
Azután többször is részletesen magyarázza, miért nem vállalhatja azt, amit interjúként a szájába adtak: „…ha én annyira szeretnék politikai nyilatkozatot tenni, hát annál jobb alkalom erre sehol másutt nem lett volna, mint épp azon a színpadon. Ott voltak a mikrofonok, kétezer ember ült a nézőtéren, és a világ legfontosabb tévéállomásai és rádióállomásai ott álltak a kameráikkal és mikrofonjaikkal. De azt a díjat mi nem a politikai nézeteinkért, hanem egy filmért kaptuk, amit a föld minden emberének szántunk, sárgáknak, feketéknek, fehéreknek, eszkimóknak, magyaroknak, mindenkinek, ezért nem használhattam fel olcsó, primitív politikai deklarációk közvetítésére, és ezt nem is fogom tenni. Ha én valami mellett vagy valami ellen kiállok, akkor ügyekért teszem, elvekért harcolok.”
És még ezzel a gondolattal egészítette ki: „Még egy dolog, ami miatt nem tehetek politikai nyilatkozatot a film kapcsán, és ez megint nagyon fontos: ez a film és ez a díj nemcsak az enyém. Ebben harminc ember munkája van benne, és nem tudom, közülük ki hogyan gondolkodik a politikáról. Nem ismerem a világnézetüket, nem tudom, hogy kit sértene, kinek a munkáját aláznám meg azzal, ha én ezt a saját politikai álláspontom hirdetésére használnám fel. Az nem lenne fair! Az nagyon nem lenne fair! Nem tehetem meg egy világosítóval, mert ez a díj az övé is, hogy a nevében is nyilatkozzak. És legfőképpen nem tehetem meg a filmmel.
Egyébként arra mindig különösen figyeltem, hogy az úgynevezett közéleti megnyilvánulásaim ne érintsék a filmjeimet. Miközben a filmek és az én közéleti megnyilvánulásaim ugyanarról az emberről szólnak, ugyanaz az ember. Hogyan várhatja el tőlem bárki, hogy amire egész filmes pályám, egész életem során kínosan ügyeltem -, hogy az az egyetlen lehetséges forma, ami ezért magával a tartalommal egyenlő, hiszen egyedül képes kifejezni azt, pontos legyen, elegáns és szívbemarkoló – azt most egy nyilatkozattal magam züllesszem le? Ezt nem tehetem, és másnak sem engedhetem meg, hogy velem ezt tegye.
Én harmincnégy évig csináltam ezt a dolgot, és ezen belül világosan láthatja mindenki, hogy honnan hova tartottam, és ehhez kétség soha nem férhetett.”
(A teljes interjú az ÉS-ben olvasható!)
