Bogyó, Babóca és Angelina Jolie

Salt ügynök

A filmekben a Közel-Kelet lassan a múlt – de mindenképpen kissé már unalmas burnuszos terroristákkal ijesztgetni –, Ázsia (Kína) még csak a jövő, ideje előkapni hát a jó öreg szovjet rémeket, ha Hollywood ügynökökkel akarja a tengerentúli nézők biztonságtudatát megpiszkálni. Nosza, Kurt Wimmer író kanyarintott is egy CIA-ügynökbőrbe bújt beépített szovjetes alvóterminátor-sztorit. Mint hírlik, eredetileg Tom Cruise-ra szabta a főszerepet, ám a sztárnak a produkcióból történő kifarolásával az akciózásban járatos Angelina Jolie-ra faragták át a figurát – az Oscar-díjas forgatókönyves, Brian Helgeland közreműködésével –, Edwin Saltból így lett Evelyn Salt. Más nem nagyon változott, az akcióthriller látványküzdelmei, verekedései és öldöklései a hangsúlyosak, a történet, annak kidolgozottsága jóval kevésbé.

Salt (Jolie) a CIA alkalmazottja, azonban a (fedő-) hivatalába besétáló szovjet-orosz disszidens, Orlov (Daniel Olbrychski) határozottan azt állítja, a nő az orosz KGB kémje, egy „alvó” ügynök, aki évek óta csak arra vár, hogy nagyon-titkos feladatot kapjon az igazi munkaadóitól, és most el is jött az ideje. Ugyanis hamarost az Államokba látogat a nyugatbarát orosz elnök, akit majd meg kell ölnie. (Igen, a paródiára fogékonyakban felötölhet a Csupasz pisztoly: „meg kell ölnöm Frank Drebint, meg kell ölnöm Frank Drebint”…)

Saltra azonnal lecsapna az FBI és a CIA, azonban túl jól képezték ki: az ügynöknő kicsúszik a gyűrűből, és elmenekül. Az egész amerikai nemzetbiztonság a nyomába veti magát, ő pedig a saját és a – pókszakértő – férje életét is kockáztatja, hogy bebizonyítsa, valaki más az áruló. Legalábbis: reméli.

A filmeseknek kapóra jött a közelmúlt oroszügynök-botránya, az ötletük nem bizonyult teljességgel légből kapottnak. A legizgalmasabb részek azok lehettek volna, ahol a babakorukban elrabolt gyerekek spionképzésben részesülnek, a szovjethatalmi nosztalgiától fűtött őrült (világhatalomra törő, ezért gerjesztett atomháborútól sem visszarettenő) vezető keze alatt. Ezt a lehetőséget elszalasztották, még inkább: feláldozták az akciótempó oltárán.

Merthogy ugyan az ügynökférfiből ügynöknő lett, de ettől az akciójelenetek nem csorbultak, Jolie derekasan lövöldöz, rúgja a torkokat, mászik a liftaknában és az ablakpárkányon, s ha úgy hozza, indítja válláról a rakétákat. Vagyis a film a Bond-, Mission: Impossible- és a Bourne-filmszériák nyomdokain halad – ám nélkülözi a jobban sikerült darabok történeti és motivációs kidolgozottságát, és az pedig olykor egészen vicces (nyilván nem ez volt az alkotók szándéka), amikor egy újabb szereplő bevallja, hogy ő is szovjet ügynök, és vígan elvtársozik oroszul.

Phillip Noyce rendező Tom Clancy-s CIA-regényadaptációs rutinjával próbálja kelteni az izgalmat, ami kizárólag a látványvilágban érvényesül. Akciófilmes, thilleres előéletének hasznát veszi, és biztosan A csontember című filmbeli közös munka után Jolie-val is hamar megtalálta a közös hangot, és a női erősember figurája is hoz valamelyest új színt (pláne a parókákat illetően) az ügynöki mozik világába, de az első buszmegállóban csupán arra fogunk emlékezni, hogy Jolie-nak tényleg milyen valószínűtlenül vastag ajkai vannak.

Bogyó és Babóca – 13 mese

A Bartos Erika közkedvelt Bogyó és Babóca-történeteiből született, 26 részesre tervezett animációs sorozatot eredetileg televízióra szánták – ott decemberben lesznek láthatóak a mesék –, ám az eddig elkészült 13 epizód tesztvetítése olyannyira jól sikerült, hogy az alkotók úgy döntötték, a premiert a mozikban tartják. A rajzfilmet Bartos meséi alapján az Oscar-jelölt animációs rendező, a Maestróval ismertté vált M. Tóth Géza (további alkotása az Ergo és a szemledíjas kisjátékfilm, a Mama) és stúdiója jegyzi, a társrendező: Antonin Krizsanics, a zenét az Alma együttes szerezte. A több mint negyven szereplőnek mind Pogány Judit kölcsönözte a hangját.

A rövid történetek elsősorban az óvodás korosztálynak szólnak, egy csigafiú (Bogyó), egy katicalány (Babóca) és erdei barátaik különféle kalandjait beszélik el. A csigafiú és a katicalány a film elején életre szóló barátságot köt. Ennek utána öt-öt percben sorjáznak az apró kalandok. A tanulságos, kerek történetecskék segítőkészségre, együttműködésre, önfeláldozásra, lemondásra, jószívűségre nevelnek, de mesélnek az óvodai életről vagy a karácsonyról is, sőt a főhősök még a tengert is meghódítják. A film elsősorban az óvodáskorúak kedvence lesz (ahogyan a könyvsorozat), az élmény számukra garantált.

Bartos az elmúlt hét évben tizenhárom – százezres nagyságrendben eladott példányszámmal büszkélkedő – képeskönyvben mesélt Bogyóról és Babócáról. Az alapszínekkel festett, egyedi, egyszerű, de határozott vonalú rajzok rövid sztorikat mondanak el kedves, szívből szóló módon. Messzemenőkig alkalmazva a képeskönyvek üdítően kisgyermeki „szellemiségét” és illusztrációs megjelenítését.

A Bogyó és Babóca – 13 mese című produkció vállalását nyugodtan nevezhetjük hiánypótlónak, hiszen kortárs mesekönyv alapján több évtizede nem forgattak magyar animációs filmet.