Az Inter a 28. perctől arra kényszerült, amitől a leginkább tarthatott – emberhátrányba került az addig is rohamozó hazaiak ellen.
Bár a mérkőzés előtt Pandev sérülése úgy tűnt, szintén rossz ómen a vendégeknek, a helyén játszó Chivu miatt Jose Mourinho nem kellett megváltoztassa a csapat szerkezetét. A portugál a 67. percig nem is cserélt – s ez igen jól jött a labdanyomozásból adódóan jobban fáradó lombardoknak: több friss erő maradt a létfontosságú hajrára.
Bár a kispadról nem bontotta meg együttesét, Mourinho a kötelezőt meghúzta: az addig sem sokat virgonckodó Milito és Eto’o Motta leballagása után szinte azonnal kihúzódott a szélre, így a rendszerint a széleken vezetett akciókkal veszélyeztető katalánok előtt eggyel több akadály tornyosult (a Barca innentől inkább középen erőltette játékát). A maradék 62 percben az Inter védekezése inkább volt heroikus mint átgondolt, a játékosok tették a dolgukat, s szerencséjükre a hazaiak messze nem játszottak olyan átütően mint ahogy azt sokan elvárták.
A Porto együttesével hat éve a BL-serleget már elhódító Mourinho elégedetten foglalta össze a történteket, hangsúlyozva, hogy karrierje legszebb estéje volt a szerdai.
„Ez karrierem legszebb pillanata. Mind közül” – árulta el a Sky Sport Italiának. „Az Inter 38 éve nem játszott a döntőben, mindannyian erre vártunk. A keret nem fiatal zöldfülűekből áll, akik akár 15 évet is várhatnak egy BL-sikerre. Épp ezért nagyon boldog vagyok, s az, hogy több mint egy óráig tíz emberrel álltuk a rohamokat, csak hab a tortán.”
Ének az esőben. A locsolórendszer áztatta Lúcio egykori csapata, a Bayern München ellen is bizonyíthat (MTI/EPA)
A rövid passzok s pláne a hosszú átadások és az ívelések (Daniel Alves) nem jöttek be, s ennek nyomán a nagy helyzetek is akkor alakultak ki Julio Cesar kapuja előtt, amikor az Inter-játékosokon egyre inkább elhatalmasodott a fáradtság. Ha a Barca ki akarta „véreztetni” ellenfelét, végül csalódnia kellett. A maga által diktált iramba Milánóban a 75. percben belefáradó olaszok a bekkelést jobban bírták, mindig akadt aki belevetődjön egy labdába, vagy az utolsó pillanat előtt odaérve, semlegesítse ellenfelét.
A címvédőnek az egy az egy elleni játék sem ment, Xavi és Messi is ritkán tudta kamatoztatni irányváltásait, a beszűkült területen inkább a labdagyömöszölés folyt, miközben a barcelonaiak gyatra átlövési kísérletei kevés veszéllyel riogatták a milánói kaput – az Inter így köszönte, jól elvolt a tizenhatosa elé emelt “fallal”. A milánói gárda azt játszotta, amire erejéből tellett, de legalább hazai pályán ennél lényegesen többet tett: a párharc a Giuseppe Meazzában dőlt el, ott, ahol a fekete-kékek játékban is felülmúlták a gránátvörös-kékeket, míg húzásával Jose Mourinho kisakkozta Josep Guardiolát.
„Szomorú vagyok, hogy nem jutottunk a madridi döntőbe, de büszke is arra, ahogy megpróbáltuk” – fogalmazott Guardiola. „Csak gratulálni lehet az Internek. Megpróbáltuk megnyitni a védelmüket, de nagyon kevésszer sikerült, s túl sok szabadrúgást, beívelést hagytunk kihasználatlanul. Nem egyszerű egy kilenc emberrel védekező csapat ellen, és támadni mindig nehezebb; a gólunk pedig túl későn érkezett.”
„A kiállítás rányomta bélyegét a játékra, hisz emiatt az Inter visszább húzódott” – folytatta a fiatal szakember. „Milito és Ezo’o kihúzódtak a szélekre, s csatlakoztak a romboló középpályásokhoz. Mi pedig nem voltunk sem fejben, sem fizikailag elég frissek ahhoz, hogy megbontsuk a rendszerüket. Nem csoda, hogy elfáradtunk, legalább 15 mérkőzés óta három-négy naponként pályára léptünk.”
A találkozóval az is eldőlt, hogy a Milan az utolsó duplázó csapat a legrangosabb európai kupában. A vörös-feketék 1989-ben és 1990-ben nyerték meg egymásután a serleget – a Barcelonánál korábban az Ajax (1996), a Juventus (1997) és legutóbb a Manchester United (2009) is közelebb került a bravúrhoz, ám mindannyian elbuktak a döntőben.
emlékeztető
Bajnokok Ligája, elődöntő, visszavágó:
Barcelona (spanyol)-Inter (olasz) 1-0 (0-0)
Barcelona, Camp Nou, 96 214 néző. Vezette: De Bleeckere (belga)
Gól: Piqué (84.)
Kiállítva: Motta (28.)
Sárga lap: Pedro (27.), ill. Motta (9.), Júlio César (35.), Chivu (44.), Muntari (83.)
Barcelona: Victor Valdés – Dani Alves, Touré, Piqué, G. Milito (Maxwell, 46.) – Keita, Xavi, Busquets (Jeffrén, 63.) – Messi, Pedro – Ibrahimovic (Krkic, 63.)
Inter: Júlio César – Maicon, Lúcio, Samuel, Zanetti – Cambiasso, Motta – Eto’o (Mariga, 86.), Sneijder (Muntari, 67.), Chivu – D. Milito (Córdoba, 81.)
Lövések (kapura): 12 (4), ill. 1 (0)
Szögletek: 9, ill. 2
Szabálytalanságok: 20, ill. 15
Labdabirtoklás: 75%, ill. 25%
Továbbjutott: az Inter, 3-2-es összesítéssel.
Keddi eredmény:
Lyon-Bayern München 0-3
Továbbjutott: a Bayern, 4-0-val.
A május 22-i madridi döntőben: Bayern München-Inter
