Elsőre furcsának tűnt egy világhírű filmes céget a szürke óbudai panelházak tövében keresni, pláne, hogy ott is egy egykori gyártelep egyik épületébe kellett becsengetnem. A volt textilgyár egyik szárnyát bérli és újíttatta fel – az építész szakma figyelmét is felkeltő minőségben (érdekesen keverve a high-tech formákat a gyár eredeti oszlopaival, padlózatával) – a Colorfront közel 20 fős csapata. A filmes utómunkaszoftverek fejlesztésére alapított cég idén februárban Los Angelesben vette át az Amerikai Filmakadémiától a mérnöki-technikai Oscar-díjat.
Jászberényi Márk (fotó: BI)
Amikor belépek az impozáns előtérbe, a díjat egy hónapja átvett három szakember – Jászberényi Márk, Priskin Gyula és Perlaki Tamás – épp kávézik, és a néhány hét múlva esedékes Las Vegas-i útjukat beszélik meg, ahol egy nagy filmes expón mutatkoznak majd be.
A Jászberényi Márk és testvére, Áron által az ezredforduló környékén alapított cég egy olyan szoftverrel vált világhírűvé, amely a filmek utólagos fényelését teszi lehetővé. A Lustre program mára az egész világon elterjedt, Hollywoodtól Indiáig minden nagy filmstúdió használja, irigylésre méltó hírnévnek örvend. A piacvezető DI (digitális fényelés)-rendszert számos filmhez használták, többek között ezzel készült az Apocalypto, A Da Vinci-kód, A Faun Labirintusa vagy A Karib-tenger kalózai. Jászberényi úgy saccolja, hogy mára a világon bemutatott filmek 95 százaléka készül digitális fényeléssel, e piacon a vezető program a Lustre.
A „fényelés”
Az immár Oscarral is jutalmazott technika alkalmazása a gyakorlatban úgy néz ki, hogy lehetősége van a rendezőnek, és az operatőrnek arra, hogy moziteremben, a végső minőségben nézve a filmet, megváltoztassák annak színeit, fényerejét, hangulatát, az élességet és még ezer dolgot. „Azt mondják, hogy itt legyen egy kicsit sötétebb, pirosabb a kép széle, vagy, hogy a szereplőre, vagy csak a szemére több fényt kérek, esetleg a háttér legyen kékebb. Úgy is mondják, hogy a Lustre a film Photoshopja. Leköveti a változtatásokat a mozgóképen. Van úgy, hogy el kell mosni a bőr tónusait, mert a színésznőnek olyan szerződése van, hogy csak így jelenhet meg a vásznon. Ilyen volt például a Sex és New York sorozat vagy a Charlie angyalai, de más filmeknél is hallottam ilyesmiről.”
Nem úszhattam meg – persze nem is terveztem -, hogy be ne ültessenek a colorfrontosok az egyik moziterembe, oda, ahová a rendezők szoktak ülni. Kivetítették a Katedrális egy erdei jelenetét, és rám volt bízva, hogy mit változtatnék. A manipuláció végeredménye az lett, hogy egy tavaszi, nappali erdőből egy komor, sötét őszi rengeteget varázsoltak, ahol a kislány piros kabátjából zöld lett egy pillanat alatt.
Azelőtt mindez elképzelhetetlen volt. A felvételnél szűrőt raktak a kamera elé, vagy egyes jelenetek színét a laborban átszínezhették hidegebbre, melegebbre, világosabbra, de ilyeneket nem tudtak megcsinálni. Ez forradalmasította a filmes utómunkát.
Debrecenből Hollywoodba
A Debrecenből indult magyar fejlesztők forradalmi újítását először 2001-ben, a több Oscart nyert A Gyűrük Ura készítői alkalmazták. „Korábban is dolgoztunk kisebb programokon, de Peter Jackson filmjéhez fejlesztettük ki a Lustre első változatát” – emlékszik vissza a kezdetekre Jászberényi Márk. A fantáziavilágban játszódó film rendezője minden egyes helyszínhez más és más színvilágot képzelt el, ahol ez a színvilág fontos mesélője a történetnek.
Munka közben (fotó: BI)
Felfogadott erre a munkafázisra egy coloristot, Peter Doyle-t, aki elkezdte keresni a használható technológiákat. Korábban mechanikusan a filmlaborokban tudtak hozzányúlni a leforgatott jelenetek színvilágához, de annak csak az egészét lehetett így megváltoztatni. Akkoriban még elképzelhetetlen volt olyan finom korrekciókat megcsinálni a mozgóképen, (esetleg minden egyes jelentnél máshogy), amit állóképeken is csak a legjobb képszerkesztő programokkal lehet megtenni.
„Volt egy-két cég, amelyik különböző félkész szoftvereket nyújtott erre, nekünk is már ott volt a félkész fényelő programunk. Egy ízben találkoztunk Doyle úrral, és mondta, hogy tulajdonképpen jó ez, de abban a formában még nem tudja használni. Kijelentette, hogy ha még ezt és ezt meg tudná a program csinálni, akkor talán szóba jöhetne az utómunkáknál. Mondtuk, hogy jöjjön vissza egy év múlva, addigra továbbfejlesztjük az igényei szerint. Ennyi ideje persze nem volt, úgyhogy hirtelen gőzerővel elkezdtünk dolgozni, és kifejlesztettük azt a prototípust, amit már ő is jónak tartott. Priskin Gyula kollégámmal elrepültünk Új-Zélandra, levittük a rendszer első változatát. Persze hogy nem működött előszörre, de pár hét alatt az ottaniakkal gatyába ráztuk. Volt egy csomó ellenszelünk, mert más cégek is szerettek volna részt venni a filmben. Azt mondták, hogy túl kockázatos egy ilyen kis, ismeretlen magyar cégre bízni ezt a szuperprodukciót. Bereptették Los Angelesből a stúdióvezetőket, akik megnézték, mit tud kezdeni az első jelenetekkel a rendszer. Meg voltak elégedve, és Peter Jackson is mellénk állt. Azt mondta, hogy a film Új-Zélandon készül, ott is lehetőséget adtak egy olyan országnak, ahol még soha nem csináltak ilyen szintű munkát, miért ne adnák meg a Colorfrontnak is a lehetőséget. Kijelentette, ha benne megbíznak, akkor bízzanak meg bennünk is.”
A világ legnagyobb szoftvercégénél
A filmgyártás történetében Peter Jacksonéknak nyílt először lehetőségük egy játékfilm számítógépes fényelésére. A Gyűrük Urában való munkáért egyébként egy dollárt sem kapott a Colorfront, viszont olyan referenciához jutott, hogy a korábban zárt ajtók sorra nyíltak ki előttük. A Lustre továbbfejlesztett változatát 2002-ben dobták piacra. Ezt követően a hollywoodi székhelyű EFILM lett a következő ügyfelük, amely már jókora összeget fizetett a rendszerért. Az első Lustre-ot használó EFILM-produkció a „Katonák voltunk” című Mel Gibson főszereplésével készült film volt. Aztán jött a többi sorra, a rendszer pedig egyre tökéletesedett, és nagyon kelendő lett. 2005-re sztenderd technikává és piacvezetővé vált.
Ekkor a Colorfront eladta tizenöt millió dollárért a Lustre programot a világ egyik legnagyobb szoftvercégének, az Autodesknek, ahová a magyar fejlesztők is átigazoltak. Jászberényi Márk például a filmes részleg igazgatója lett. Mindez azonban nem tartott sokáig. „A kötelező időszak letelte után, meg amikor már nem éreztük kihívásnak az Autodeskben a feladatokat, sorra eljöttünk. Kis innovatív csapat vagyunk, sokkal jobban működünk így, mint egy mamutcég alkalmazottaiként.”
Az Oscar-díj átvétele, Perlaki Tamás, Priskin Gyula és Jászberényi Márk
A kontinens vezető stúdiója Óbudán
2007-ben megalapították Óbudán a korszerű utómunka-stúdiót, ami arra a technikára épül, amelyet ők fejlesztettek ki, és amely addigra az egész világon elterjedt. „Az asztal egyik oldaláról, átültünk a másikra” – mondja Jászberényi, utalva arra, hogy korábban a rendszer értékesítéséből éltek, most annak felhasználásából. Leginkább filmek és televíziós produkciók utómunkálatait vállalják, de a fejlesztést sem hagyták abba. (Nagyon illusztris a referenciamunkáik listája.) Most talán a legfontosabb terület a 3D világa, valamint a forgatásra kihelyezhető utómunka-eszközök tökéletesítése. A stúdió léte attól is függ, készülnek-e Magyarországon filmek. Bár volt némi visszaesés a filmpiacon, amikor a filmtörvényt felfüggesztette a kormány, azért Jászberényiék bizakodóak, ráadásul a filmtörvény azóta újra életben van. „Az országnak jók a lehetőségei, ahol ennyi stúdió épült, ott kell, hogy készüljenek filmek. Mindenesetre amióta elindultunk, minden évben megdupláztuk az árbevételünket. A Colorfrontnak jók a lehetőségei.”
Globális utómunka
Persze ma már az sem feltétlenül szükséges, hogy itt legyenek a forgatások. Volt már olyan, hogy az Amerikában forgatott film utómunkálatait Budapestre, a Colorfronthoz helyezték ki. „Elég sok időt töltünk kint, próbálunk versenyezni a filmekért, kapcsolatot építünk. A film például – a michigani adókedvezmény miatt – kint leforgott olcsón, de aztán el tudtuk hozni az utómunkát. Bereptettük a rendezőt Budapestre, ő itt volt egy hétig, jól érezte magát, és a film ezalatt elkészült.” Olyan is van, hogy egy speciális digitális filmcsomagban, biztonságos formátumban, kiküldik egy kinti moziba az utólag fényelt filmet, ott leül a rendező és a producer egy moziban, és megnézi az anyagot. Elmondják a véleményüket, a változtatási kéréseiket, azt itthon megcsinálják, majd újra kiküldik. Ehhez mindössze egy nagyon szélessávú internetkapcsolatra van szükség.
„A több mint 20 hétig forgatott, több mint 3000 órás nyersanyagra épülő Katedrális (The Pillars of the Earth) sorozat például úgy készült, hogy a Magyarországon forgatott jeleneteket itthon letisztáztuk, beállítottuk a színeit, és naponta kiküldtük a kész részeket Montreálba, ahol végül készre vágták az anyagot. Hasonló munka volt a Nicolas Cage főszereplésével szintén Magyarországon forgatott A boszorkány évada is.”
A sikeres vállalkozás titka
„A megfelelő helyen, a megfelelő időben kell lenni a megfelelő termékkel. Ez szerencse kérdése, de nagyon sok munkát kell belefektetni abba, hogy ott legyen valaki a megfelelő helyen, a megfelelő időben…” – mondja Jászberényi a példaértékű siker titkát firtató kérdésemre. Egyébként ő és a fejlesztők is középiskolás koruktól a programozás, a matematika filmes alkalmazását tanulták, kutatták. „El lehetett volna bukni üzletileg is, például ha kifutunk a pénzünkből, vagy nem jól árazzuk be a termékeinket. Mi abban hiszünk, hogy egy szűk területre koncentrálva a legjobbat kell a világon csinálni. Keményen kell dolgozni, és először oda kell adni a terméket, hogy a potenciális vevők használhassák azt. Ha úgy döntenek, hogy nem tudnak nélküle élni, akkor nagy üzlet van kilátásban. Ez gyakran sikerül, gyakran nem.”
