Zuhéval és széllel indult a Balaton Sound második napja. Mindezt a hajnali 11-re (számolják ki az előző napi 5 órás fekvéshez képest) hirdetett sajtótájékoztatóval kezdtük, ahol a Balaton Soundnak adott át a környezetvédelmi minisztérium zöld fesztivál díjat, amelynek csúcspontján miniszter dobott be PET-palackot a kijelölt tárolóba.
Bezavart az eső és a Kraftwerk
Az egy kicsit ugyan vicces volt, hogy mivel az eső miatt a Heineken színpad melletti VIP Teraszra kényszerültünk, nem sokat lehetett hallani az egész PR-eseményből, mert ekkor már a Kraftwerk állt be az esti koncertre. Az mindenesetre kiderült, hogy a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium „Egy mozdulat” címmel energiatakarékossági programot indított, amelynek részeként szemléletformáló road show-t indított a nyári fesztiválokon. Ez a gyakorlatban úgy fest, hogy már a fesztivál területén elkezdik a hulladékfeldolgozást, így annak szállítása energiatakarékosabb lesz. Az ügyet értékeljük, így elkísértük (egy darabig) a minisztert, hogy az útvonal fontosabb pontjain a fotósok képeket készíthessenek a miniszterről és az őket kísérő celebekről, amint bedobnak egy-egy ásványvizes palackot a szelektív hulladékgyűjtőbe.
Fotó: MTI
Menetközben ugyancsak szürreális élményt nyújtottak a T-Mobile Teraszon grimaszolva táncoló bulizók, akiknek még délután egyre sem sikerült “lejönni a cuccról”. A legmeglepőbb az volt, hogy nem a fesztiválokon már megszokott, dél magasságában zenére szédelgő négy-öt arcot lehetett látni, hanem körülbelül harmincat.
Az időjárásból kiindulva biztosak voltunk benne, hogy nem a péntek lesz a négy nap csúcspontja, ezt a koradélutáni állapotok is bizonyították, hiszen mindenhol punnyadt, szürke hangulat uralkodott. Ezután azonban regenerálódni kellett.
A tömeglátszat néha csal
Estére viszont minden átalakult. Nagyon sokan lettek, és az is feltűnt, hogy rengeteg ember volt bent napijeggyel, amit az előző napról nem lehetett elmondani. A T-Mobile Terasz úgy látszik nem állt le. Az itt összeverődött tömegnek éppen Guru és a Jazzmatazz nyomta az acid jazzt, pörgős ritmusokat tolva a lábuk alá. Úgy tűnt, akiknek ez volt az első napja, be akarta hozni a lemaradást, ugyanis a közönségnek legalább a fele már kilenckor láthatóan nem az első sörét fogyasztotta.
Képgaléria (Fotó: Végh Lázsló)
Mikor a Heineken színpad felé vettük az irányt, láttuk, hogy mekkora a tömeg. Úgy számoltuk, hogy valahol a negyvenedik és a hetvenedik sor magasságában még talán lesz esélyünk helyet szerezni, ám az átjárónál úgy tűnt, már azt sem reális. A színpadhoz közeledve azonban kiderült, hogy a tömeg megtévesztő volt, sokan voltak, de korántsem annyian, mint gondoltuk. Szerencsés módon sikerült viszonylag közelről látnunk a negyven éves jubileumát ünneplő Kraftwerket.
Ritka élmény volt. Bár néha azt éreztük, mintha Blondie retroszámai valahogy beépülnének a koncertbe, egyáltalán nem tűnt utánérzésnek. Az is látszik, hogy nem véletlenül zavarták meg a minisztert, észre lehetett venni, hogy maguknak hangosítottak, meg is lepődtünk, nem is értettük, hogy egy fickó mellettünk hogyan értette, hogy a kocsijában jobban szól a zene. Állati jó hi-fije lehet. Szinte csak a régi számokat hallhattuk, mint a The Robots, a Computer Welt, a Tour de France. Az áthangszereléstől az egész mégis valahogy friss volt.
Ha pedig mégis zeneileg mégsem dobnánk hátast a produkciótól, akkor a show megszervezése előtt mindenképp meg kell emelni a kalapunkat. Az első ijedelem az első óra után ért minket, amikor is az óriási függönyök lementek. Már-már azt hittük, hogy ilyen egyszerűen lehaknizták a balatoni fellépést, de másfél perc után ismét eltűntek a függönyök és a The Robots című dalt négy valódi színpadi robot jelenlétében hallhattuk. Majd nem sokkal később ugyanilyen szünet következett, amikor is fekete és zöld csíkos testhez simuló ruhákban láthattuk viszont a csapatot.
Vizuálélmény és lecsengetés
A Kraftwerk után ismét a látványvilág bűvölt el minket az egyik kisebb színpadon. A CineTripekről is ismerős Fine Cut Bodies zenéjét leginkább a megőrülős puttyogás és a minimál techno jellemezte, amitől nem őrült meg senki. A vizuális élmények azonban nagyot dobtak a produkción. Budapest helyei, a Nyugati Pályaudvar, vagy a Szárnyas fejvadász jelenetei nem hagyták, hogy levegyük a szemünket a kivetítőről. Ha ez a látvány a nagyszínpadon lett volna, lehet, hogy a Kraftwerket is elhomályosítja.
Ezután már csak némi lecsengetés következett. A MSTRKRFT duó szettjének ritmusa nem volt éppen lágy, de kellemesen táncolható volt, a végére azonban nagyon elvadult. Tudtuk, hogy az utolsókat rúgjuk, de Swen Vath-et még hallani akartuk, és ezzel nem voltunk egyedül, bár körülbelül kétszer ennyi érdeklődőre számítottunk. Aki Swen Vath-et választotta David Guetta helyett, nagyon élvezte a zenét, a fiúk a korlátokon lógtak, és először láttuk, hogy a lányok felmehetnek bólogatni a színpadra. Azért nem kellett elájulni tőle, voltak jó számok, de javarészt egyszerű, butácska house szólt.
Szombat délelőtt már kisütött nap (Fotó: Végh László)
Pénteken kétségkívül a Kraftwerk mindent vitt. Méltó ünnep volt ez a technomozgalom megalakulásának negyvenedik évfordulóján. Még az eső sem tudta elrontani, ugyanis az egész napos rossz idő ellenére a naplemente idejére már eltűntek az esőfelhők. A helyszínek táncterein, pultjainál, a székein, babzsákfotelein és a vizes fűben is sokkal több embert lehetett látni, mint a kezdőnapon. Ez pedig még csak a félidő…
