A 40. Magyar Filmszemle keretében több szakmai programon is résztvehetünk. Szombaton például magyar filmkritika és a magyar film kapcsolatáról beszélgetett Báron György filmkritikus, Durst György producer, valamint Kamondi Zoltán, Salamon András és Szomjas György rendező.
A Filmszemle sajtóközleménye szerint a résztvevők abban egyetértettek, hogy a filmkritika nehéz műfaj, mert gyakran évek munkájának eredményéről kell néhány óra alatt véleményt alkotni. Báron György felvezetésképpen annyit mondott, éppen ezért meg kell bocsátani a kritikusnak, ha téved: természetes, hogy legalább annyi a rossz kritika, mint a rossz film – mondta.
Összecsapott a filmes szakma a kritikával (Kép a Papírrepülőkből)l
A résztvevők szerint a mai magyar kritikusokkal az a legnagyobb probléma, hogy nem szeretik, sokan egyenesen utálják a filmeket. Szó esett arról, hogy néhány évtizede a filmek körüli műhelymunkában a kritikusok is részt vettek, ma már ez igen ritka. Báron György hangsúlyozta, hogy a kritikaírás tanulandó és tájékozottságot igénylő szakma, nem felelőtlen véleményalkotás. A kritikusok egyre kevésbé részei a filmes szakmának, elszeparálódnak – értettek egyet a rendezők.
Egyre keményebben kell szólni, hogy valami kihallatsszon a hatalmas internetes szövegáradatból, nem csoda tehát, hogy az online kritikák is egyre agresszívebbek – hangzott el. A résztvevők fájlalták, hogy kevés ma a tekintélyes, véleményformáló filmkritika a lapokban. Báron György hozzáfűzte, nyilvánvalóan nem kavarnak akkora port ezek az írások, mint például a hatvanas években, hiszen maga a film sem olyan fontos már a közönségnek, mint akkoriban.
Kamondi Zoltán szerint nincsen nagy probléma a hazai kritika és filmkészítés viszonyával: az online írások kevéssé nívósak ugyan, de ettől még születnek színvonalas vélemények a szakfolyóiratokban és napilapokban. Elmondta viszont, nem szerencsés, hogy sok esetben van negatív szembenállás az alkotó és az ítész között. A felszólaló Bernáth László azt a problémát fogalmazta meg, hogy a szerzők nem csak a művekkel foglalkoznak, túlságosan befolyásolja őket a véleményük az alkotókról.
Dettre Gábor filmrendező, a szemletanács tagja arról beszélt, hogy a magas művészi igénnyel készülő filmek nem kapják meg a megfelelő figyelmet a kritikától, a megszülető cikkek nívótlansága nem méltó az alkotásokhoz. Az újságírók többségéből süt az utálat – mondta Dettre – ez a negatív hozzáállás pedig éppen a ma legfontosabb művészetet, a filmet sújtja. A rendező a filmes újságírók többségét műveletlennek, felkészületlennek és lelkiismeretlennek nevezte.
Sós Mária filmrendező, szemletanács tag elmondta, a kritikusok is felelősek azért, hogy a magyar film rossz helyzetben van. A magyar filmkritikának minden körülmények között az lenne a feladata, hogy ajánlja a nézőknek a hazai filmeket, még ha nem is hallgatja el az esetleges hibákat, mert a magyar film a kritikusok és az alkotók közös ügye – mondta el.
