Az i. e. 1353 és 1336 között uralkodó Ehnaton fáraó feleségének mellszobrát 1912-ben ásták ki Tel-El-Amarnában, amikor felfedezték a híres szobrász, Thotmesz műhelyét. A világhírű büszt jelenleg a berlini Altes Museumban tekinthető meg.
A múzeum igazgatója, Dietrich Wildung munkatársaival együtt azt fontolgatta, hogy változtatni kellene a királynő mellszobrának megvilágításán. Ezt próbálgatva fedezték fel, hogy az ívelt szemöldökű, keskeny orrú, hosszú nyakú, titokzatos mosolyú női arc talán nem az ifjúság dicséretét hordozza: Nofretete nyakán ugyanis világosan kivehető ráncok láthatók, szeme alatt pedig táskák – mint ahogy ez egy bizonyos kor felett sajnos szinte minden nőnél jelentkezik.
A CT-vizsgálat is megerősítette, hogy az alkotó a mészkőre a szem környékén gipszet dolgozott rá, hogy minél élethűbben sikerüljön megmintázni a szépséges, de már nem annyira ifjú királynőt.
Régészek és művészettörténészek egybehangzó véleménye szerint Thotmész több mint 3300 éve élő modell alapján készítette el a szobrot (azaz a királynő modellt ült az alkotáshoz), és a büsztre valószínűleg egy festmény elkészítéséhez volt szükség, amely a „Nagy fáraó feleségét” ábrázolta volna. Így érthető, hogy miért volt fontos a szobrásznak, hogy a lehető legjobban megközelítse a valóságot ábrázolásmódjában.
A múzeumigazgató szerint ez jó lecke volt arra, hogy az egyiptomi szobrokat ne sejtelmes, misztikus fényben állítsák ki, hanem olyan megvilágítással, amely lehetővé teszi, hogy a látogatók az apró részleteket is megfigyelhessék.