Az előzetes beharangozónak megfelelően az együttes Ian Gillan énekessel, Steve Morse gitárossal, Roger Glover basszusgitárossal, Ian Paice dobossal és Don Airey billentyűssel érkezett az Aréna színpadára. A kitűnően szerkesztett kétórás koncert a Rapture of a Deep című új album bemutatásával kezdődött.
A publikum nem volt türelmetlen, nem követelte azonnal a régi kedvenceket, hálásan fogadta az új lemez dalait. Ezek a számok hosszú évek óta a legjobban közelítenek a klasszikus Purple-hangzáshoz. Az első felvonás mintegy negyven percig tartott, majd az egyre forrósodó hangulatban egymás után jöttek azok a nóták, amelyekért a szép számú közönség összegyűlt. Tomboló ováció fogadta a Machine Head albumról a Space Truckin, a Smoke on The Water, és a Lazy, a Who Do We Think We Are lemezről a Mary Long című sikerdalokat. A végére maradt a 60-as évek végéről származó, felejthetetlen Hush, majd a Black Nighttal búcsúztak a fiúk a hálás közönségtől, s köszönetképpen a fogadtatásért megszórták a közel állókat gitárpengetőkkel.
Az egész csapat keményen dolgozott az estén. A legjobban természetesen Steve Morse villogott, de fantasztikusan szólózott Don Airey billentyűs is. Ian Gillan is kitűnően énekelt, bár a zenészek ezen az estén talán a „fejére nőttek”. Különösebben nem brillírozott Ian Paice, az egyetlen eredeti Purple-zenész, valamint a szintén őstagnak számító Roger Glover, de mind a ketten igen magas színvonalon „vitték” a ritmusszekciót. Az öreg rockereknek bizonyára hiányzott a két nagyágyú: a hosszú évek óta külön utakon járó Ritchie Blackmore gitárjátéka és Jon Lord mutatványa a billentyűkön, de ez a csapat is minőségi teljesítményt nyújtott. A hangminőségre sem lehetett különösebb panasz ezen az estén: a BS sokat bírált akusztikája ellenére is „jól átjött” a produkció. Talán a színpadkép lehetett volna izgalmasabb, de a látványnál szerencsére most a zene volt a fontosabb.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
