Rossz tapasztalataink vannak az előző Clióval. Mély nyomott hagyott a pocsék üléshelyzet és a törpékre tervezett hátsó üléssor. Ha magas emberhez állítjuk a vezetőülést, akkor a kormány reménytelen távolságba kerül. Amikor a kormányhoz igazítjuk az ülést, akkor kizárólag törökülésben férünk el.
Mindezek miatt fokozott kíváncsiság élt bennem az új Clio iránt. A képek láttán semmiféle érzelmet sem váltott ki belőlem az autó. Ellenben az élőkép megmozgatta a fantáziámat. Első blikkre kicsinyített Scénicet véltem felfedezni az új Clióban, a 6 centis magasságnövekedés és a 17,4 centis nyúlás átszellemíti a Cliót. Ráismertem a Mégane púpos fenekére, de Patrick Le Quément ezúttal – gondolva a fiatalabb célközönségre – kisebb fart tervezett a Clióra, nem az ő korosztályának megfelelő termetes darabot.
Tágas és kényelmes
Az előző Clióhoz képest bődületes teret ad elöl az új Clio. Nincs probléma a kormány vagy vezetőülés beállításával, akármekkora termettel vagyunk megáldva. Az olcsóbb Cliókban kizárólag le- vagy felállítható a kormány, ki-be mozgatni csak a jobban felszereltekben lehet. Tesztautónkban lehetett. Hosszabb távon nem ültem hátul, de tény, hogy befértem. Fejemet hangyányit előre kellett biccenteni. Egy kisautóban ez teljesen elfogadható. 
Indítsuk az 1,5-ös dízelt!
Pár méter után kiderül, hogy a szervokormány valahogy nem az igazi. Hiába válogat az elektronika 16 különféle rásegítésből, folyton az az érzése van az embernek, mintha birkóznia kéne a kormánnyal. Kár érte, mert menet közben a Clio ezzel a dízellel egyszerűen bámulatos járgány.
Ismerjük ezt a motort, az elődben még 100 lóerőt adott ki magából, most az elektronika csiholásával kemény 6 plusz lóerő tör elő belőle. A nyomaték is vastagodott, 240 Nm-re. 1800-as fordulat alatt lesni kell az alkalmat a gyorsulásra, de felette miénk a világ. 3500-ig olyan kirobbanó erőben van a dízel Clio, mintha egy megfékezhetetlen bivalycsorda tolná hátulról.
Szenzációs érzés, amikor magával ragad a nyomaték. 11,1 másodperc alatt futja meg az autó a 100-at, kevesebbet is elhinnénk neki. 190 kilométeres óránkénti végsebesség – ezt nem, de azt igazolni tudjuk, hogy 160-170-ig gond nélkül hasítja a szelet a Clio. És mindezt úgy teszi, hogy a fordulatszám 3000 környékén alig megy túl a hosszú áttételezésű kézi váltónak köszönhetően. Ennyire passzentos kézi váltóval még egyetlen Renault-ban sem találkoztunk. A kar pici erővel pattan a helyére, nem akad meg, nem kóvályog.
Azt ígérte a gyári adattábla, hogy 4,6 liter gázolajat visz el 100 kilométerenként ez a komoly dízelmotoros Clio. Lehet, hogy a gyári tesztpilótáknál keményebbek vagyunk, de nekünk az istennek se sikerült hat liter alá vinni az átlagot. Az viszont böcsületes teljesítmény az autó részéről, hogy városban sem kért többet 6,4 liternél.
Előtérben a kényelem
Alapvetően a kényelempártiak találják meg számításukat az új Clióban, ez egy főként városi célokra szánt kisautónál rendben is van. Ha elszántan érkezünk meg egy kanyarba, és gázelvétellel vagy hirtelen fékezéssel kapunk észbe, akkor az autó meglendülő fara gyorsan tudtunkra adja, Clio Sportot kell rendelni, ha gyakran adjuk vakmerő száguldásra fejünket.
2004 márciusában az akkori 100 lóerős dízel Cliónak sokalltuk a 3 740 000 forintos árát. Ez a Clio most 2005 őszén 4 430 000 forintba kerül. Az a különbség, hogy az akkori autó kényelemben és helykínálatban a kategória végén kullogott, a mostani már az élmezőnybe tartozik. Az ár sajnos magas, ezt viszont a felszereltség és a jó motor részben ellensúlyozni tudja.
