A világ legszigorúbbjának számító EU-szabályozás szerint minden egyes genetikailag módosított termék élelmiszerként vagy takarmányként való forgalomba hozatalát, illetve termesztését közösségi szinten kell engedélyeztetni. Termeszteni csak a közösségi fajtalistán jelenleg szereplő egyetlen génmódosított kukoricavonal (MON810) 17 fajtáját lehet, amit csak Spanyolországban termesztenek kereskedelmi céllal. 1998 és 2004 között de facto moratórium érvényesült az engedélyezési eljárásban: az EU nem adott ki új engedélyeket. Az Egyesült Államok ezt a szabadkereskedelem korlátozásának minősítette, s eljárást indított a Világkereskedelmi Szervezet, a WTO kereteiben az Unióval szemben, s az Európai Bizottság a politikai nyomásnak engedve engedélyezte néhány kukoricafajta behozatalát, illetve elindította néhány termék fajtalistára való felvételét.
Védzáradék alkalmazható
Védzáradékot alkalmazó tagállamok
Ausztria
Németország
Luxemburg
Franciaország
Görögország
Magyarország
Lengyelország
Védzáradék fenntartása mellett szavazó tagállamok
Írország
Spanyolország
Észtország
Litvánia
Lettország
Portugália
Olaszország
Szlovákia
Cseh Köztársaság
Dánia
Belgium
Málta
Ciprus
Szlovénia
Semleges álláspontú tagállamok
Svédország
Finnország
Védzáradék feloldására szavazó tagállamok
Hollandia
Nagy-Britannia
Kukoricázás
A júniusi tanácsülésen az évek óta élő osztrák, német, francia, luxemburgi és görög tilalmak kerültek napirendre, az idén januárban meghozott magyar védzáradék ügye – ha az európai tudományos tanácsadó testületek nem látják elég megalapozottnak – ősszel kerül szavazásra Brüsszelben. A magyar tilalom a közösségi fajtalistán szereplő – rovaroknak ellenálló – kukoricafajták termesztésére szól. „A legfontosabb érv az, hogy amikor ezeket a kukoricafajtákat engedélyezték, az EU még csak 15 tagállamból állt. Mivel az irányelv előírja, hogy ökológiai hatásvizsgálatot kell végezni az összes olyan területre, ahol a terméket a jövőben ki kívánják bocsátani, Magyarország területére – ami önálló, a többitől különböző biogeográfiai régió – is el kell végezni az ökológiai hatásvizsgálatokat” – tájékoztat Homoki Hajnalka, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium tanácsosa, s hozzáteszi, hogy a tárca elkülönítette a már három éve folyó kutatások folytatására a szükséges összegeket.
Lehetséges környezeti kockázatokra az MTA Növényvédelmi Kutatóintézet vizsgálatai már rámutattak. A szóban forgó génmódosított kukorica tulajdonsága, hogy rovarok ellen ható méreganyagot, úgynevezett Bt toxint termel, ami ellenállóvá teszi a rovarkártevőkkel szemben, virágpora azonban káros hatással van a védett lepkefajok hernyóira, a Bt toxin talajba kerülése pedig egyelőre nem tisztázott reakciókat indíthat el. „Kismértékű kockázat lehetséges, de ez egyszerű megoldással kiküszöbölhető. A táblaszélen néhány sor hagyományos kukoricát vetve megakadályozható, hogy a pollen távolabbra kerüljön” – így tartja kezelhetőnek az elismert kockázatot Czepó Mihály a Monsanto biotechnológiai cég termékengedélyeztetési felelőse, s hozzáfűzi: „Nagyon sok rovarölő szer, ami kimondottan veszélyes, nem néhány méterre száll el, mint a pollen, hanem jóval messzebb, amikor szeles időben történik az alkalmazás. Ha összevetjük a BT kukorica kockázatát egy hagyományos növényvédő szer kockázatával, óriási különbség tapasztalható”. A Monsanto képviselője megalapozatlannak tartja a magyar védzáradékot, mivel a gödöllői Szent István Egyetemen és Bábolnán végzett – az Európai Unió valamint a magyar állam kezdeményezte és támogatta – hazai kutatásban nem mutattak ki negatív hatást, sőt haletetési kísérletekben pozitív eredmények születtek. „A környezeti hatásvizsgálatok zajlanak, s amíg nincsenek lezárva, se pro, se kontra nem lehet állást foglalni a kockázatokról, s kérdés, hogy mennyire felelősen nyilatkoznak az ezeket kizárók” – véli ezzel szemben Móra Veronika, az Ökotárs Alapítvány szakértője.
Sokáig tartó átmeneti tilalom
A magyar kormány álláspontja eddig következetes volt: amíg a hosszú távú hatásokat feltáró vizsgálatok le nem zárultak, és a termesztés feltételeit biztosító megfelelő jogszabályi háttér el nem készül, addig az átmeneti tiltást fenn kívánja tartani. Készül a hazai koegzisztencia-szabályozás, ami a hagyományos és az ökotermékek illetve a génmódosított növények együtt termesztésének feltételeit hivatott rögzíteni: a vetési területek között biztosítandó izolációs távolságot, a kártérítés felelősségének kérdéseit, a kötelező oktatást.
A magyar védzáradék fenntartásának esélyét a tudományos vizsgálatokon túl három politikai tényező befolyásolja. A WTO első – jelenleg teljesen kiszámíthatatlan – döntése őszre várható, de ennek hatása az európai és így a hazai szabályozásra az elhúzódó fellebbezések miatt csak évek múlva jelentkezhet. Az illetékes szakbizottság illetve a környezetvédelmi miniszterek őszi tanácsa valószínűleg megerősíti a már szigorúbb irányelvek alapján meghozott magyar átmeneti tilalmat. A magyar tiltó álláspontot puhíthatja viszont, hogy az elővigyázatosság elvét következetesen hangoztató környezetvédelmi és földművelésügyi tárcával szemben a gazdasági minisztérium – tiltakozó demonstrációkat is kiváltva – prioritásként kezeli a biotechnológiát a versenyképesség megteremtésében. Mindeközben a magyar mezőgazdaság felvevőpiacán, az Unióban a lakossági ellenérzések miatt gyakorlatilag eladhatatlanok a genetikailag módosított termékek.