RFID-helyzet – lapkakergetőben

A RFID (Radio Frequency Identification) lapkákra épülő technológiája sokat ígér: nagyobb átláthatóságot, rendezettséget a gyártósortól a vásárlóig, az ellátási lánc teljes hosszán. Sokan állnak mellette, több bevezetés projektje is elindult, de még nincs áttörés, sem Európában, sem a módszer őshazájában, az Egyesült Államokban. A WalMart kereskedelmi lánc RFID-bevezetése egyre csak nyúlik, mint a rétestészta; a többször módosított véghatárideje 2005 januárja lett volna, de az áruházlánc az „enyhítő körülményeket” figyelembe véve

2005 közepére tolta ki némelyik beszállítója számára a kötelező RFID-sítés határidejét.

„Enyhítő körülményből” jócskán akad; szinte úgy tűnik, hogy az RFID-k és az ellátóláncok kapcsolata csupa ilyenből áll. Vegyünk egy roppant egyszerű példát: a mindennapok egyik fontos, de kevéssé szem előtt levő tényezője a gépjárművek gumiabroncsa. Ahogyan azt a Goodyear Tire & Rubber vezetője, Jonathan Rich világossá tette, könnyű egy raklapot vagy egy dobozt RFID-lapkával ellátni, s leolvasni a jelét; csakhogy a gumiabroncsokat rendszerint nem raklapon tárolják és szállítják. A lapkát tehát magára a rugalmas, kerek gumiköpenyre kellene erősíteni. „Ez nagyon összetett feladat – állapította meg Rich. – Nemcsak a köpeny alakjával van baj, hanem azzal is, hogy az abroncsok anyagának egy része elnyelheti vagy torzíthatja a rádiójeleket. A gumiabroncsokat egyesével is szállíthatják, mindenféle helyzetekben.”

Felmérés Az amerikai ARC Advisory Group megkérdezte 24, RFID-rendszerek kiépítésében vagy használatában érintett cég vezetőjét. Néhány tanulságos eredmény: • A válaszadók 33 százaléka szerint a most elvégzett RFID-befektetésektől 2 éven belül nem várható megtérülés. • A cégek a bevezetés előtt 100 százalékos leolvasási arányt vártak az RFID-től. A valóság azonban másképp fest: bizonyos termékek, anyagok leolvasási aránya csupán 50 százalékos; csak a raklapoké és a nagyobb termékeké haladja meg ezt a hányadot. A felmérés adatai szerint az esetek 70 százalékában sikerült valamennyi RFID-bélyeget leolvasni. A befektető vállalatok azonban úgy tartják, hogy a beruházás csak akkor térül meg, ha a paletták leolvasási aránya 95-99 százalékos. • A válaszadók tapasztalatai szerint az RFID-leolvasó nem tart lépést a futószalag sebességével. Becsléseik szerint még két nemzedéknyi fejlesztés kell a sebességprobléma megoldásához. • Az automatikus leolvasórendszerekben nehéz feladat a nem működő RFID-címkék kezelése is. Ha több ilyen címke érkezik egymás után, akkor megszakadhat az automatikus leolvasás folyamata. • A megkérdezettek egyike sem tervezi nagy mennyiségű RFID-bélyeg beszerzését. Mindannyian a második generációs lapkák piacra kerülésére várnak. Általában inkább a megbízhatóságban és a minőségben remélnek gyökeres változást, mintsem az árban.

Hol a hiba?

A RFID-technológia azonban nem reménytelen: Frank Gens, az IDC elemzője továbbra is makacsul hisz hosszú távú hatásaiban és értékében, de elismeri, hogy a gyakorlatba való átültetése bonyolultabb és lassúbb folyamat lesz, mint azt a hirdetői ígérik.

Illendő azonban szétválasztani az ipari és az ellátóláncban alkalmazandó RFID-rendszereket. Az ipariak már több éve működnek, jóllehet az itt alkalmazott céleszközök (a leolvasók) és az esetenként különleges követelményeknek (például a robbanásbiztonságnak) megfelelő lapkák jóval drágábbak, mint az ellátóláncokban használatos eszközök.

Az olcsóbb eszközök azonban – a pára, a hőmérséklet, a rádióhullámok interferenciája miatt – nehezebbé teszik ezeknek a rendszereknek a működtetését. A lapka megsérülhet a kapun kiáramló árucikkeken, raklapokon, konténereken, az árucsomag kikerülhet a leolvasó hatósugarából, a villás targoncák eltéphetik a leolvasóberendezésekhez tartozó vezetékeket, hidegben engedhet a lapkákat felragasztó anyag stb.

Az AMR Research felmérése szerint az RFID-bélyegek 10-12 százaléka már működésképtelenül érkezik a felhasználó telephelyére, s még az eltávolításuk után is csak 80-90 százalékos lesz a leolvasási arány – nemcsak a fizikai körülmények miatt, hanem például a leolvasó és a bélyeg közötti inkompatibilitás miatt is. Vagy azért, mert olyan terméket is „megbélyegeznek”, amelyiket nem lehet.

Megbízható?

A felhasználók mégis bíznak az RFID-technológia jövőjében. Véleményük szerint annyi előny származhat az RFID-rendszerek alkalmazásából, hogy a mostani nehézségek ellenére is érdemes foglalkozni vele. Még akkor is, ha esetleg 5-10 esztendőt kell is várni a vele járó előnyök felbukkanására. A pontosabb és frissebb eladási adatok azonban csak akkor érik el a „kritikus szintet” – vagyis valóban értékes, elemezhető adattömeg akkor áll elő –, ha nagyságrendben is több RFID-vel ellátott termék kerül az üzletek polcaira.

Ehhez egyebek között működőképes RFID-bélyegek kellenek. A vásárlók jókora része hajlandó többletpénzt áldozni a biztosan működőképes bélyegekért: ennek megfelelően a gyártók várhatóan többféle megbízhatóságú – és persze többféle árú – lapkát készítenek majd. A piaci szereplők szerint először a meghibásodások közötti időszakok részarányát kell leszorítani. A nagyobb értékű eszközöket rendszerint két RFID-bélyeggel jelölik meg, éppen a biztos azonosítás kedvéért. A tömegcikkek körében ez azonban nem ígérkezik járható útnak.

A piac szereplői szerint csökkenhetnek a mostani lapkaárak – bár nem a várt 5 centes értékre –, de ehhez az kell, hogy a nagyobb lapkagyártók is belépjenek a piacra, például a Hitachi Data Systems és a Texas Instruments. Az elemzők szerint a fejlesztők 2006 közepére oldják meg a lapkák megbízhatóságával kapcsolatos problémákat.

Megférnek?

A lapkák megléte mellett a megfelelő informatikai háttérrendszerekről sem szabad megfeledkeznünk. Csak akkor lesz valóban értékes a cégeknek a címkékből nyerhető adattömeg, ha azonnal fel lehet dolgozni. A piaci trendek gyors felismerése lépéselőnyhöz juttat, de ez attól függ, miként bánnak a vállalatok a beérkezett információval. Az RFID-bélyegekből származó adatokat nemcsak a logisztikai, hanem a vállalatirányítási rendszerek, a vezetői döntéstámogató alkalmazások vagy akár a pénzügyi rendszerek is használni tudják.

Hiba volna mindeközben megfeledkezni a vonalkódos rendszerekről: a már jól bevált és szinte mindenhol használatos vonalkód nem tűnik el egy csapásra a piacról, az RFID-bélyeg nem mindenhol válthatja fel – vagy legalábbis nem költséghatékonyan. A megkérdezett hazai és külföldi szakértők, cégvezetők szerint a két piac nem egymás ellen hat majd, hanem megfér egymás mellett. A felhasználók eldönthetik tehát, hogy melyiket használják. A mostani RFID-helyzetet figyelembe véve talán nem is árt, ha van egy már megbízhatóan működő, kipróbált „idősebb” technológia is.