Belföld

„Lényegében kitagadtam az örökségből az anyukámat, hogy halálom esetén elkerülhető legyen a hosszú hagyatéki eljárás”

Varga Jennifer / 24.hu
Varga Jennifer / 24.hu
Életvégi tervezés és digitális platform a vagyonelemeinkről – ezek ma nálunk szinte teljesen ismeretlen fogalmak. Egy nem mindennapi élettörténet és egy Medián-felmérés alapján egy pszichológussal és egy Magyarországon egyedülálló, új vállalkozás alapítójával beszéltünk arról, hogy miért fontos tabusítás nélkül beszélnünk a halálról a szeretteinkkel.

P. Imre most 46 éves, de már 36 évesen elkészítette a végrendeletét. Nem azért, mert óriási vagyona és sok szóba jöhető örököse van, hiszen egyszerű programozóként dolgozik Budapesten. Végrendelete megírására családjának tragédiája ösztönözte: az édesanyja egy súlyos agyvérzés következtében magatehetetlenné vált, és az orvosok az ágyhoz kötött, beszélni képtelen betegről az mondták: legfeljebb egy éve van  hátra.

Összeültünk az édesapámmal, hogy mi legyen édesanyánk halála után az örökséggel. A szüleimnek ugyanis volt egy közös családi háza és egy balatoni nyaralója, az édesanyámnak pedig a szülei után egy szabolcsi almaültetvénye felerészben, amit a testvére művelt

– meséli Imre.

A családtagok elosztották egymás között az édesanya után járó örökséget – csakhogy az asszony hál’istennek még tizennyolc évig élt. P. Imre azt mondja: érzelmileg iszonyatosan nehéz időszak volt ez mindannyiuk számára.

– Apámmal egyrészt boldogok voltunk, hogy anyukám életben van, másrészt sajnos minden pillanatban számítani lehetett a halálára. Ez a pillanat szerencsére egyre inkább kitolódott, de ahogy teltek az évek, s nekem lett lakásom, kocsim, egy ügyvéd barátom felvetette: ha meghalnék, az anyukám örökölne felerészben utánam. Viszont kommunikálni képtelen emberként ő hogyan rendelkezhetett volna az esetleges örökségével? Ezért végrendeletet írtam, amiben mindent apámra hagytam, nekem ugyanis nincs saját családom. Lényegében kitagadtam az örökségből az anyukámat, hogy halálom esetén elkerülhető legyen a hosszú hagyatéki eljárás.

Imre esete nemcsak a bizarr történet miatt egyedi, hanem azért is, mert ő és édesapja azon kevesek közé tartozik, akik tudatosan készültek a tragédia utáni jogi herce-hurcák elkerülésére és volt bátorságuk nyíltan beszélni szeretett hozzátartozójuk haláláról. Magyarországon ez egyelőre messze nem általános – holott Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban az úgynevezett életvégi tervezés egyre nagyobb hangsúlyt kap. Az emberek egyre inkább felismerik a fontosságát annak, hogy fel kell készülni a halálra annak érdekében is, hogy megkönnyítsék szeretteik számára az öröklési folyamatot.

A teljes cikket előfizetőink olvashatják el.
Már csatlakoztál hozzánk? Akkor a folytatáshoz!
Ha még nem vagy a 24 Extra előfizetője, ismerheted meg a csomagokat.

Már előfizető vagyok,

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik