Minden jótett elnyeri méltó büntetését – így a cinikusok. És sokszor igazuk is van. Ha ez esetben büntetést nem is, de csalódást annál inkább sikerült okozni egyik olvasónknak, aki jóhiszeműen úgy gondolta, megpróbálja kicsit elviselhetőbbé tenni az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézet (IMEI) szerencsétlen lakóinak napjait.
Miután hivatalból járt bent egy ügyben az IMEI-ben, utóbb magánszemélyként emailben kereste meg az intézetet azzal, hogy „néhány könyvet és DVD-t ajándékozna nekik, illetve, ha nincs DVD lejátszójuk, esetleg azt is tudna szerezni.” Levelében – kellő előrelátással – azt is jelezte, hogy vígjátékokat és romantikus filmeket szeretne adományozni, melyeknek címjegyzékét előzetes jóváhagyásra megírja, és csak az után postázná.
Idézem az IMEI válaszát:
Tisztelt …! Felajánlását tisztelettel köszönöm, de tekintettel a belügyminiszter irányítása, felügyelete alatt álló szervek és intézmények részére felajánlott adományok elfogadásának rendjéről szóló szabályzat kiadásáról szóló 16/2023. (VI. 9.) BM-utasítás előírásaira magánszemélytől történő felajánlás, adomány elfogadására nincsen lehetőség.
Nem csak olvasónk, de az én kíváncsiságomat is felkeltette ez az udvarias, ám józan ésszel érthetetlen válasz. Így hát gyorsan megnéztem „a felajánlott adományok elfogadásának rendjéről” szóló belügyminiszteri utasítást. A szabályzat természetesen a fogalmak meghatározásával kezdődik, azzal nincs is semmi gond, majd azzal folytatódik, milyen esetekben nem lehet elfogadni egy adományt. Azt remélem, hogy ebben az esetben talán senkiben sem merült fel az, hogy az említett könyvek és DVD-k
az adományt elfogadó szerv jogszabályban meghatározott feladatai ellátásának befolyásolására irányulna.
Gondos mérlegelés után arra a megállapításra jutottam, hogy egyéb, az utasításban felsorolt tilalom sem lehetne akadálya az ajándék elfogadásának.
Nézzük hát akkor meg, mi mindent kell még vizsgálnia az „adomány elfogadására jogosult személynek”. Sorolom:
- teljesíthetők-e az adományozó által megjelölt célok, és mik a következményei (ez utóbbitól talán jelen esetben nem kell tartani),
- gazdaságos-e,
- megvannak-e a működtetés feltételei (ha kapnak DVD lejátszót, nyilván meglesznek),
- de az sem mindegy, hogy a lejátszó műszaki állapota „megfelelő-e, alkalmas-e rendeltetésszerű használatra, valamint fennáll-e az adományozó rendelkezési joga.”
Fordítom: olvasónk vajon nem valami gagyi, lopott DVD-t és könyvtári könyveket akar-e rásózni a betegekre? De hát szabály, az szabály.
Ezek ott a BM-ben nem viccelnek. Feltételezzük, hogy a felajánlott 30 könyv és 30 film minden eddigi kritériumnak megfelel. De most jön csak a java! A kedvezményezett szerv – ez esetben az IMEI, amelyiknek úgysincs egyéb dolga – „adományozók szerinti bontásban az adományok bruttó értékét és felhasználásuk módját naprakészen dokumentálja és gondoskodik a (…) költségvetési-számviteli elszámolásáról.” Majd „az adományozóval írásbeli megállapodást köt, melyet a gazdasági vezető ellenjegyez.”
Ám az az „írásbeli megállapodás” sem akármilyen. Nem ám csak úgy, ahogy az egyszeri ember gondolná: adok 30 könyvet meg filmet, te meg köszönettel átveszed, dátum, aláírás, pecsét. Ugyan!
Kedves amúgy is ráérő IMEI, neked ebbe a megállapodásba bele kell írnod
az adomány azonosítására alkalmas adatokat, a bruttó és nettó értéküket, a felhasználási, hasznosítási célját, módját és a felhasználás feltételeit.
Az nem számít, hogy ez utóbbit már egyszer megvizsgálta, hiszen el sem fogadhatta volna, ha a feltételek hiányoznak. És vajon mégis mit gondolnak, mi lehet a könyvek és filmek felhasználásának „módja”? Ki nem találnám, ha nem lenne erről részletes leírás.
Van azonban még egy pont, ami miatt ezt az egész irományt nem is lehetne „megállapodásnak” nevezni. Tartalmaznia kell ugyanis „az adományozó nyilatkozatát arról, hogy hozzájárul nevének, címének, adószámának és adóazonosító jelének kezeléséhez.”
Mégis hogyan gondolja a magasságos Belügyminisztérium, hogy egy miniszteri utasításban kötelezhet egy civil magánszemélyt arra, hogy járuljon hozzá a személyes adatainak kezeléséhez? Azt már az egyetemen meg kellett volna tanulni, hogy egy utasítás valójában nem is jogszabály, hiszen az
kizárólag egy adott szerv alá rendelt szervek működésének szabályozására szolgál.
Az „adott szerv” ez esetben a Belügyminisztérium, az „alá rendelt szerv” pedig az IMEI. De ha az utasítás írójának a jogi karon nem sikerült ezt az ismeretet elsajátítania, elegendő lett volna a Nemzeti Közszolgálati Egyetem lexikonját megnézni: „a normatív aktusok az államszervezeten belülre irányulnak”.
Ebből következik: a belügyminiszter az adomány elfogadóját (IMEI) utasíthatja, az adományozót azonban nem. Ez pedig azt jelenti, hogyha a mi levélírónk nem szeretné, hogy a neve és a lakcíme az IMEI adatai között szerepeljen, no meg, ha az ajándéka meghaladja az 50 ezer forintot, mindezt még a honlapjukra is kitegyék és 3 évig mutogassák, akkor inkább ne is próbálkozzon efféle jótéteménnyel!
Értem, mi több, megértem, hogy a korrupció ellen és az integritás védelmében ádáz küzdelmet kell folytatni, hiszen e harc jegyében még egy 13 szervezeti egységből álló Integritás Hatóságot is felállított a Fidesz-parlament. Működésük eredménye a Holdról is látszik. Hiszen ki tudja azt biztonsággal kizárni, hogy ez a sok könyv és film nem üthet-e rést az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézet integritásának szilárd falán?
De lépjünk tovább! Ennek a BM-utasításnak van ám melléklete is. Az arról rendelkezik, hogy egy-egy szervnél ki az, aki jogosult elfogadni egy adományt – az adomány értékétől, illetve az adományozó jellegétől függően. Az rögtön az elején kiderül, hogy az intézmény (IMEI) vezetője csak 2 millió forint alatti adományt fogadhat el, „kivéve, ha az adományozó természetes (magán)személy.” Van egyéb kivétel is, de azzal most nem kell foglalkoznunk. Ha viszont az adomány értéke meghaladja a 2 millió forintot, „továbbá, ha az adományozó természetes személy”, akkor csak a büntetés-végrehajtás országos parancsnoka dönthet annak elfogadásáról (vagy elutasításáról).
És itt álljunk meg egy percre. Bizonyára emlékeznek arra az ügyre, amikor a fővárosi kormányhivatal 12 millió forintra büntette a Líra könyvkereskedőt a homofób, gyermekvédelminek nevezett törvényre hivatkozva, amely szerint a homoszexualitást megjelenítő, gyermekeknek szóló termékek csak elkülönítve fóliacsomagolással árulhatók. A pert a kormányhivatal egy vesszőhiba miatt veszítette el, a Lírának nem kellett kifizetnie a büntetést. A perben nyelvész szakértőket hallgattak meg, így vált egyértelművé, hogy a jogszabály szövege teljesen mást jelent, ha az inkriminált mondatban van vagy nincs vessző.
Ennek fényében próbáljuk eldönteni, vajon szó szerint mit jelent ez a mondat a BM-utasítás mellékletében:
az adomány elfogadására jogosult személy a bruttó 2 millió forintot meghaladó értékű adomány esetén, továbbá, ha az adományozó természetes személy, az országos parancsnok dönthet az elfogadásról.
Mire vonatkozik ebben a mondatban a „továbbá”? Érthetem úgy, hogyha a természetes személy 2 millió forint felett akar adományozni, akkor csak az országos parancsnok dönthet. De érthetem úgy is, hogy bármilyen összegű az adomány, akár 2 millió alatti, akár a fölötti, ha azt természetes személy adja, csak az országos parancsnok fogadhatja el. Kéretik ide egy nyelvész szakértő!
Vajon melyik értelmezés indította arra az IMEI vezetőjét, hogy megírja az ajándék visszautasításáról szóló levelét? Ha jóindulatú vagyok, arra gondolok, ő úgy értelmezte a mondatot, hogy mivel az adomány 2 millió forint alatt van, és azt természetes (magán)személy ajánlotta fel, így azt nem szabad elfogadnia sem neki, sem az országos parancsnoknak. Megjegyzem, ez a legkevésbé logikus értelmezés. De már önmagában baj, ha egy pongyolán megfogalmazott mondat miatt van szükség egy szabály értelmezésére!
Mondhatta volna szebben, kis lovag.
A másik lehetőség, hogy a vezető pusztán arra gondolt, mekkora macerával járna, ha fel kellene terjesztenie az országos parancsnokhoz a 30 könyv és DVD „ügyét”, hogy döntsön annak elfogadásáról. Még egy jó nagy fejmosást is kapna miatta. Akár így, akár úgy, sokkal egyszerűbb megírni azt a néhány sort a „felelőtlenül” ajándékozni akaró olvasónknak: nem fogadhatja el és punktum.
Arra azért kíváncsi lennék, vajon mit szólna mindehhez a büntetés-végrehajtás szervezetének védőszentje, a keresztény hite miatt vértanúságot szenvedett Szent Adorján.
