A névnap szokása számos közép-európai országban, a franciáknál, a németeknél és Skandinávia egyes területein is ismert. Magyarországon pedig kifejezetten nagy divatja van, nemcsak az iskolákban és családi körben, hanem a közösségi oldalakon is előszeretettel köszöntik egymást az ismerősök. Arról viszont valószínűleg csak kevesen tudnak, hogy miként alakultak ki a névnapok, és mi a helyzet például azokkal az új utónevekkel, amiket tavaly fogadtak el.
Dr. Raátz Judit, a Nyelvtudományi Kutatóközpont tudományos főmunkatársa a 24.hu megkeresésére közölte, a névnap ünnepének kialakulását több esemény, több változás határozta meg, és hosszú folyamat volt, amíg kialakult a ma ismert formája.
A legfontosabb, hogy Magyarországon a névadásban a kereszténység felvétele után kialakult, hogy a pogány név mellett, aztán már helyette egyházi nevet is kellett adni. Az 1279-es budai zsinat egyértelműen meghatározta, hogy nevet csak a pap adhat. Ettől kezdve mindenki keresztény nevet kapott, amelyet a Bibliából, illetve az úgynevezett Martirológiumokból (görögül: vértanúk jegyzéke) választottak. Az itt szereplő szenteknek az egyes fontos életeseményét dátum szerint jelölték. Ezek az adott szent ünnepnapjai voltak, amelyek később az adott névhez tartozó névnapok lettek
– fogalmazott.
Mint mondta, a névnap ünnepe fokozatosan alakult ki. Maga a névnap kifejezésünk nyelvújítás kori szó. Korábban ezt a napot szentek napjának nevezték. A névnapolás először az urak körében volt divatos, az egyszerűbb népréteg körében csak később terjedt el. Annak ellenére, hogy a névnap katolikus hagyomány, a protestánsok is tartották, jegyezte meg.
Raátz Judit hozzátette, mivel a kalendáriumokból, azaz a Martiológiumokból választottak nevet, ezért régen gyakori volt az úgynevezett naptári névadás, vagyis a gyerek azt a nevet kapta, amelyik napon született, illetve a nemének megfelelően, amelyik névnap a születéséhez a legközelebb volt. Úgy is mondták, hogy
A szakember azt is tisztázta: minél több életesemény jellemzi egy-egy szent, bibliai alak életútját, illetve több ismert szent is viselte azt a nevet, annál több ünnepnap kapcsolódott, kapcsolódik a névhez. Így fordulhat az elő, hogy a Mária névnek 33, a Jánosnak 23 ünnepnapja van.
Arra a kérdésre, hogyha valakinek kettő vagy annál több névnapja is van egy évben, melyiken „ajánlott” inkább az ünneplés, Raátz Judit úgy felelt:
általában a szentek életeseményei közül a fontosabb, illetve, ha van több névviselő szent, akkor az ismertebb ünnepnapja a fő névnap.
A szentek esetében tehát adottak az ünnepnapok, de mi a helyzet azoknál a neveknél, amelyekhez nem köthető szent, vagy teljesen újonnan elfogadott utónevek? Raátz Judit szerint a névnap ezekben az esetekben inkább megegyezés kérdése.
Amikor valaki új nevet kér, és nincs a névnek ismert névnapja, azt szokták javasolni, hogy jelöljön ki egy névnapot, és azt ajánlottként, az első hazai névviselő által javasolt névnapként tüntetik fel.
A Nyelvtudományi Kutatóközpont tudományos főmunkatársa emlékeztetett, immár tíz éve, 2014-ben bevezették az úgynevezett „összevont névnapokat”, ezeken a napokon ünnepelhetnek a naptárban névnappal nem rendelkezők. Az azóta már megszűnt naptári bizottság az első ülésén kijelölt négy napot az évben, amely a különleges nevek névnapja lehet: ez a január, az április, a július és az október 15. volt. Raátz Judit tájékoztatása szerint több száz olyan név van ma is, amelyek viselői saját névnap híján csak az összevont névnapokon tudnak ünnepelni.
Mint mondta, igény lenne rá, hogy külön névnapja legyen mindenkinek, ám fogadókészség nincs rá.
Azok a szülők, akik gyermekének nincs hivatalos névnapjuk, szeretnék ezt, sok jelzést is kapunk, van, aki még fizetne is, de egyetlen naptárkiadó sincs, aki partner lenne olyan naptárak megjelentetésében, amelyben minden névnap benne van
– fogalmazott.
Raátz Juditék 2017-ben tettek egy kísérletet arra, hogy rendet tegyenek a névnapok útvesztőjében, és megjelentették a Műszaki Kiadónál az Örök névnaptárt, amiben minden addig adható név szerepelt, és minden névnek alkottak névnapot. De a kezdeményezés azóta rajtuk kívülálló okok miatt elhalt.
