Tőlem szokatlan módon Deutsch Tamást, a Fidesz európai parlamenti képviselőjét idézem, aki úgy fogalmazott egy élő televíziós műsorban: ő élt 1990 előtt, diktatúrában, biztos volt abban, ha Magyarországon szabadság és demokrácia lesz, akkor megszűnik az, hogy a jog a politika szolgálóleánya. És ami tőlem még szokatlanabb, egyet is értek vele. Legalábbis annyiban, hogyha Magyarországon valóban demokrácia lesz, akkor a jog megszűnik szolgálólánnyá lenni.
Mindez arról a két döntésről jutott eszembe, amelyekkel az Alkotmánybíróság (AB) kimondta: nem lehet népszavazást tartani a Fudan egyetem és az álláskeresési járadék ügyében. Rögtön hozzá kell tennem azonban, hogy bár az AB összességében szolgálóleánnyá tette a jogot, meglepő számban voltak azok az alkotmánybírák, akik nem vállalták ezt a szerepet.
Az AB döntéseit nem lesz egyszerű elmagyarázni, már csak azért sem, mert a többségi döntések meghozatalához a törvények olyan „sajátos” értelmezése kellett, amire csak olyan jogászok képesek, akik – félretéve mind a logikát, mind a szabályokat – a gombhoz igazítják a kabátot. Vagyis a kívánt és elvárt eredményhez szabják a jogértelmezést.
Kezdjük a Fudan Egyetem ügyével. Nagyon fontos, hogy pontosan idézzük a népszavazásra feltett – és mind a Nemzeti Választási Bizottság, mind a Kúria által hitelesített/jóváhagyott – kérdést. Az így szólt:
egyetért-e ön azzal, hogy az Országgyűlés helyezze hatályon kívül a Fudan Hungary Egyetemért Alapítványról, a Fudan Hungary Egyetemért Alapítvány részére történő vagyonjuttatásról szóló 2021. évi LXXXI. törvényt?
Az AB a Kúria határozatát azon a címen semmisítette meg, hogy az Alaptörvény szerint „nem lehet országos népszavazást tartani (…) nemzetközi szerződésből eredő kötelezettségről.”
Tisztázzuk most rögtön, hogy két különböző törvényről van szó. Van egyszer az úgynevezett „Fudan-törvény”, amely Magyarország és a Kínai Népköztársaság között jött létre, és amely a Fudan Egyetem magyarországi támogatásáról szóló megállapodás. (2018. évi CIX. törvény.) Ez a megállapodás valóban rendelkezik mindazon ismérvekkel, amelyek szerint nemzetközi szerződésnek minősül.
A népszavazási kérdés azonban nem ennek a törvénynek a hatályon kívül helyezésére irányul – amint az a törvények számozásából is kiderül –, hanem egy, a feltett kérdésben is leírt, 2021-ben hozott törvényre. Ez utóbbi lényegében semmi mást nem tartalmaz, minthogy
- egy magyarországi alapítvány (a Fudan Hungary Egyetemért Alapítvány) legyen közérdekű alapítvány,
- az állam képviseletében az oktatásért felelős miniszter járjon el,
- továbbá felsorolja azokat az ingatlanokat, amelyeket az állam átad az alapítványnak.
Ez tehát akkor sem tekinthető nemzetközi szerződésnek – miként arra az AB hivatkozik – ha „szoros kapcsolatban van a Fudan-törvény szerinti megállapodás mint nemzetközi szerződés szerinti kötelezettségvállalással”. Az Alaptörvény ugyanis nem ismer olyan előírást, amely szerint ne lehetne népszavazást tartani a nemzetközi szerződéssel „szoros kapcsolatban” álló törvény esetében.
Lényegében ezt fogalmazta meg Juhász Imre alkotmánybíró a különvéleményében. Van azonban ezzel az AB-döntéssel más baj is, amire az egykori KDNP-s képviselő, Salamon László különvéleménye utal. Az Alkotmánybírósághoz forduló panaszos arra is hivatkozott, hogy megsértették a tisztességes eljáráshoz való jogát. Salamon szó szerint idézi az Alaptörvényből az ide vonatkozó szabályt:
mindenkinek joga van ahhoz, hogy (…) valamely perben a jogait és kötelezettségeit (a) bíróság tisztességes (…) tárgyaláson (…) bírálja el.
Ez az eljárás azonban – írja Salamon – nem peres eljárás, vagyis nincs tárgyalás. Az AB tehát kiterjesztően értelmezte az Alaptörvényt, amire nem lenne joga.
Schanda Balázs és Szalay Péter alkotmánybírák emellett még arra is utalnak különvéleményükben, hogy a népszavazás kezdeményezéséről szóló törvény célja az, hogy ha hitelesítették a népszavazáson feltehető kérdést, akkor azt utólag ne lehessen már vitatni. E két bíró szerint az Alkotmánybíróságnak eleve vissza kellett volna utasítania már magát az indítványt is.
Szabó Marcel szerint az eljárást meg kellett volna szüntetni, mert a kérdés okafogyottá vált. Indokolásában utal egyrészt a hágai Nemzetközi Bíróság egykori, a bős-nagymarosi vízlépcső ügyében hozott döntésére, valamint az alkotmánybírósági törvényre és ügyrendre, amelyek szerint „okafogyottá válik az indítvány, ha (…) az indítvány (…) tárgytalanná vált”.
Ha összevetjük ezeket a különvéleményeket, legalább négy olyan okot találunk, amelyek miatt az AB-nak nem lett volna szabad megsemmisítenie a népszavazás engedélyezéséről szóló Kúria-döntést:
- nem nemzetközi szerződést támadott a feltett kérdés,
- nem sérti a tisztességes eljáráshoz való alapjogot,
- a népszavazási kérdés hitelesítése után nincs helye további vitának,
- és az indítvány okafogyott volt.
Az AB azonban nem csak a Fudan Egyetem ügyében állította le a népszavazást. Megsemmisítette a Kúria döntését a másik kérdést érintően is, ami így szólt: „egyetért-e ön azzal, hogy az álláskeresési járadék folyósításának leghosszabb időtartama 270 nap legyen?”
Sajnos nem nyilvános az indítványt tevő magánszemély kiléte, pedig igazán kíváncsi lennék arra, ki lehet az, aki szerint ez a kérdés „sérti az emberi méltósághoz, a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához, a tulajdonhoz való jogot, a társadalmi felzárkózás elősegítését és a szociális biztonságot, valamint a tisztességes eljáráshoz való jogot.” Ráadásul sajátos logikájú e rengeteg sérelemhez fűzött magyarázata is. Szerinte ugyanis, ha a feltett kérdésre a választók „igennel” válaszolnának, akkor „egységnyi időre arányosan csökkentett összegű járadék illetné meg az arra jogosultakat”. Majd arra hivatkozik, hogy a kérdés a költségvetést érinti, amit az Alaptörvény tilt. Ez így együtt épp olyan, mint az a logikai paradoxon, hogy
minden krétai hazudik – mondja egy krétai.
Ha ugyanis 270 napra osztanák el a törvényben megjelölt összeget, akkor a változatlan végösszeg ugyan hogyan érinthetné a költségvetést?
Tudom, hogy aki idáig eljutott ebben a cikkben, már rég belefáradt ebbe a sok jogi okoskodásba, de azért nézzük meg az AB indokait is, vajon mi baja volt ezzel a kérdéssel.
Először is az AB megállapította, hogy a panaszt előterjesztő személy álláskeresési járadékban részesülő munkanélküli, ezért érintett az ügyben. (Alkotmányjogi panaszt ugyanis csak az terjeszthet elő, aki személyesen is érintve van.) Majd leírta a döntés, hogy a költségvetési törvénynek az a része, amelybe az álláskeresési járulék is tartozik, úgynevezett „felülről nyitott előirányzat”. Ez azt jelenti, hogyha a népszavazás során az „igen” válaszok lennének többségben, akkor sem kellene formálisan módosítani a költségvetési törvényt.
De – írják – a kérdés ennek ellenére „jelentős kapcsolatban áll a költségvetési törvénnyel”. Vagyis – és ezt most én teszem hozzá – akkor is érinti a költségvetést (amellyel kapcsolatban tilos népszavazást tartani), ha azt összegszerűen nem érinti. Néhai irodalomtanárom az ilyen költői magyarázatokat „művészi salto mortale-nak” hívta.
De hagyjuk az irodalmat, olvassunk bele inkább a döntéssel egyet nem értők különvéleményébe. Czine Ágnes szerint az indítványozót már csak azért sem lehet érintett személynek tekinteni, mert nem vett részt a korábbi – kúriai – eljárásban. Emellett nem jelölt meg olyan indokot, amely miatt a Kúria döntését alkotmányellenesnek kellene tekinteni. Az érintettség hiányára utalt Hörcherné Marosi Ildikó és a hozzá csatlakozó Szalay Péter is. Ők még azt is hozzáfűzik, hogy az sem állapítható meg, hogy a magánszemély bármilyen sérelmet szenvedne, ha meghosszabbítanák az álláskeresési járulék időtartamát.
Salamon László e kérdéssel kapcsolatban ugyanazt kifogásolja, mint a Fudan-ügyben: a peren kívüli eljárás nem tárgyalás, vagyis nem lehet szó a tisztességes tárgyaláshoz fűződő jog sérelméről. Schanda Balázs további indoka az érintettség hiányára, hogy az indítványozó ma már nem is álláskereső, ráadásul az hamis érv, hogy kisebb összeget kapna, hisz a népszavazási kérdés még csak nem is utal a járadék összegére. Vagyis nem érinti a költségvetést. Schanda véleménye mutat rá igazán a döntés abszurditására:
az Alkotmánybíróság döntésével egy hipotetikusan érintett magánszemély «tisztességes eljáráshoz való jogának sérelme» miatt több százezer választópolgár politikai alapjogának a hatása vész el. Ez a végeredmény álláspontom szerint nem egyeztethető össze sem a népszavazás rendeltetésével, sem az alkotmányjogi panasz funkciójával.
Szabó Marcel itt is, mint a Fudan-ügyben az indítvány okafogyottságra hivatkozik.
Összegezzük most is a különvéleményt író hat bíró kifogásait:
- az indítványozó személy nem érintett az ügyben,
- ha érintett lenne, akkor sem szenvedne sérelmet,
- nem lehet hivatkozni a tisztességes eljáráshoz fűződő jogra,
- a kérdés nem érinti a költségvetést
- és az indítvány okafogyott.
Karácsony Gergely szerint „az Alkotmánybíróság tagjainak többsége a két népszavazási kezdeményezést elkaszáló döntésével nyilvánvalóan a Fidesz politikai elvárásait teljesítette.” Olvasva az Alkotmánybíróság két többségi döntéséhez fűzött öt, illetve hat bíró különvéleményét, az azokban leírt négy-, illetve ötféle jogi érvet, döntsék el önök, vajon igaza lehet-e a főpolgármesternek.
