Gyurgyák János az esszéit összegyűjtő kötetében (Elvesztett illúziók – megtalált történelem) sokat ír Orbán Viktorról. Egykor barátok voltak, de a HVG360 kérdésére, hogy mikortól vált autokratává, azt válaszolja, ez számára is talány. Szerinte az örökölt személyiségjegyeknél meghatározóbb volt két trauma. 2002-ben egy alapvetően jó kormányás után „a kormányzásra totálisan alkalmatlan” Medgyessy Pétertől,
2006-ban „a nála sokkal jelentéktelenebb” Gyurcsány Ferenctől kapott ki.
Innen indult a két politikus máig tartó párharca, amire aztán ráment az ország.
Az ország tradíciói miatt is könnyebben csúszott vissza a populista-autokratikus politizálásba.
Polgárság helyett a tekintélytisztelő paraszti és az urambátyámvilágban otthonos dzsentrimentalitás működik ma is.
A történész szerint a rendszert lehetetlen konszolidálni. Egyrészt ez ismeretlen fogalom Orbán Viktor számára, másrészt felelős az ellenzék is a kibékíthetetlent ellentétekért. Gyurgyák János nem érez rendszerváltó hangulatot, ha nyer is az ellenzék, teljesen nem tudja elsöpörni az Orbán-rendszert, szerinte
a NER-nek vannak még tartalékai.
Úgy látja, az ország elvérzik, ha leragad a megosztottságánál, a politika örökös „mindent újrakezdünk” tradíciójánál és nem a jövő valós kihívásaival kezd el foglalkozni. A mai politikai elit 1989-ben egy soha vissza nem térő, kivételes nagy lehetőséget kapott, de nem tudott felnőni a feladathoz.
A magyar történelem fölzabálta ezt a nemzedéket is.
