Koszticsák Szilárd / MTI
Belföld vélemény

És az megvan, hogy Orbán futballfilozófiájából következhet igazán Petry kirúgása?

Most, hogy a külügy a német ügyvivőt is bekérette Petry Zsolt kirúgásának ügyében, Bayer Zsolt petíciót indított, s a komplett fideszes élmezőny véleményterrort kiáltott, jogállamiságot emlegetett, talán nem árt, ha megismerkedünk vezetőjük gondolataival az isteni játékról. Merthogy leginkább Orbán Viktor gondolataiból következik, hogy a Hertha BSC-nek igenis igaza lehetett, amikor fölmondott kapusedzőjének, noha rádióinterjújában már maga Orbán sem idézte fel, mit is gondol valójában a futballról.

Az első dolog az, hogy el kell döntenie a klubtulajdonosnak, hogy gazdasági vállalkozást akar működtetni vagy futballklubot. A futballklub nem gazdasági vállalkozás. Aki nem így gondolja, félreérti a helyzetet

– mondta Orbán Viktor miniszterelnök a Szöllősi Györgynek adott, Futball mint gulyásleves kalandos címet viselő, a saját maga alapította akadémia honlapján megjelent interjúban az elmúlt évtized elején. Ez a kormányfő futballfilozófiájának alapja, amely nagyon sokat segít megérteni majd abból, miért következik leginkább az ő gondolkodásából az, hogy a Hertha BSC legitim módon rúgta ki Petry Zsoltot, miután a kapusedző a klub értékeivel össze nem egyeztethetően beszélt a bevándorlásról.

Már csak azért sem érdektelen megismerkedni a miniszterelnök mondásaival, mert pénteki rádióinterjújából úgy látszik, ha liberálisozhat egyet, ő is szívesen elfelejti, mit is gondol valójában, ráadásul a komplett fideszes vezérkar neki is ugrott az ügynek: konkrétan szólásszabadság-ügyként tálalják, Szijjártó Péter külügy– és Varga Judit igazságügyi miniszter egyaránt felháborodott, Bayer Zsolt egyenesen petíciót indított és szellemi terrort emlegetett, mi több, a külügy bekérette a német ügyvivőt.

Ez utóbbi legalább arra jó volt, hogy fontossági sorrendbe tette hazánk ügyeit a minisztérium, amennyiben arról nem érkezett hír, hogy a hongkongi diplomatáknak be kellett volna fáradniuk elbeszélgetésre, miután a 2015 óta a kormány stratégiai partnereként működő Johnson Electric nevű cég úgy döntött, bezárja ózdi gyárát, ennélfogva 800 borsodi ember veszíti el az állását. Persze ez az Európai Unió legszegényebb területei közé tartozó észak-magyarországi régióban nyilván kisebb probléma, mint amilyen gondja a nemzetnek Petry távozása.

Na de ha már a komplett Fidesz megindult, hogy kultúrharcot hirdessen, szabadságot követeljen, akkor mutatunk még pár részletet abból, mit is gondol Orbán a futballról. Tehát szerinte a futball nem gazdasági vállalkozás, azaz nem lehet a hagyományos piaci logika alapján értelmezni, így értelemszerűen egyszerűen munkahelyként sem lehet egy sportklubra tekinteni. Azaz nem érti a futballt, aki a Coca-Colához vagy a Telekomhoz hasonló vállalatként, úgymond munkahelyként akar a sportklubokról beszélni.

Orbán egyenesen odáig megy, hogy a sportot egyáltalán nem lett volna szabad gazdasági tevékenységnek minősíteni. Rögzíti:

Tehát úgy kell megoldani a problémát, hogy nem a munkavállalói jog felől kell közelíteni, hanem a klubhoz mint kulturális jelenséghez kell viszonyulni.

Azaz a miniszterelnök totálisan elutasítja a komplett fideszes érvelés lényegét, amely azon nyugszik, hogy egy munkavállalónak a politikai véleménye miatt kellett elhagynia a munkahelyét. Merthogy a sportklubok egyszerűen nem hagyományos gazdasági intézmények, s munkahelyek, hanem kulturális jelenségek. Érvelése szerint a futballisták leginkább művészek, a sport pedig a kultúra része, így nem értelmezhető hagyományos gazdasági szektorként, ahogyan a profi sportban működő, a szórakoztatóipar csúcsán trónoló sportvállalkozások összességét meg szokták határozni.

Orbán – hozzám egyébként nagyon közel álló – érvelése arról szól, hogy ebben a rendszerben a sorrend a következő: 1. a klub, 2. a csapat, 3. a játékos. Azaz a kulturális jelenségként leírható, így szükségszerűen értékhierarchiával működő közösséget rangsorolja a legelőkelőbb helyre. Ha a fideszes elit mégis vitatkozik a miniszterelnökkel, a kormányfő meg magával, és azt állítja, a kulturális jelenségeknek (lásd még: futballkluboknak) nem lehet értékhierarchiájuk, akkor az a sajnálatos hírem van, hogy rengeteg szabad órájuk lesz, mivel a kultúrharcuk eszmei fundamentumát számolják fel. Ezt viszont aligha teszik meg, így kénytelenek elfogadni az orbáni alapvetéseket.

Csakhogy éppen ezzel a gondolatvilággal szemben próbálja a Fidesz-elit úgy keretezni a történetet, hogy politikai véleménye miatt bocsátottak el egy munkavállalót. Mintha a Hertha BSC az IKEA vagy a Mol lenne. Csakhogy a Hertha BSC egy futballklub.

Amiből sokféle van.

BRITTA PEDERSEN / dpa-Zentralbild / dpa Picture-Alliance via AFP

Hallottak már Cristiano Lucarelliről? Egyszer már megírtam történetét: ő a szélsőbaloldali identitását büszkén vállaló olasz Livorno legendája. Abban a stadionban  Che Guevara arcmásával díszített zászlók lengtek, a fanatikusok minden találkozó előtt elénekelték a Bandiera Rossát, az olasz munkásmozgalom kultikus dalát, a meccseken számos alkalommal felcsendült a Bella Ciao című partizándal vagy az Internacionálé, és különleges dalokkal kedveskedtek Silvio Berlusconi jobboldali kormányfőnek.

A kommunista Lucarelli a kikötő közelében született, apja dokkmunkás volt. A fiatal futballista az U21-es nemzeti együttes tagjaként gólt szerzett, majd mezét felhúzta: Che Guevara arcmásával ünnepelt. Nem is szerepelt soha többé az utánpótlás-válogatottban. Aztán már 28 éves volt, amikor a Livorno végre a második ligában szerepelt. Lucarelli akkor a Torinóban futballozott, és arra kérte klubját, engedje haza, szülővárosában akar játszani. Lőtt huszonkilenc gólt, vele repült a Serie A-ba a klub. Telefonja a Bandiera Rossa dallamára csengett, a gólokat összeszorított ököllel ünnepelte. Legendás történet, hogy miután a dúsgazdag Sahtyor Donyeck csapatához igazolt, az aláírási pénzből baloldali lapot finanszírozott. Mármost, el tudjuk képzelni, hogy Livornóban szélsőjobboldali véleményeket hangoztató futballisták játszanak? El tudjuk gondolni, hogy Lucarelli a szélsőjobbos Lazióba vagy a Hansa Rostockba igazol? Ha csak egy munkavállaló lenne, elképzelhetnénk, ám ő egy futballista, a munkaadók pedig futballklubok.

Elgondolható, hogy a zsidó identitását őrző Ajaxban fasiszta nézetekkel futballozzon valaki? Hogy a Lazio közössége a Pride kiemelt támogatója legyen? Hogy a kultikus német baloldali csapat, a St. Pauli homofób vagy bevándorlásellenes edzőket alkalmazzon?

De jöjjünk kicsit közelebb. Meg kellene tartania a DAC-nak szlovák sztárcsatárát vagy pályaedzőjét, ha körbenyilatkozná a sajtót, hogy ha valamiből elege van, az a kisebbségi jogok kiterjesztése? Tényleg azt gondolja a Fidesz, hogy a DAC egy munkahely, mint a Telenor, és senkinek semmi köze hozzá, mit gondolnak a munkavállalói? Hogy a DAC közösségi identitásából nem következhet az érintettek eltávolítása? Kizárt lenne egy román játékos eltanácsolása a csíkszeredai hokicsapatból, ha az erdélyiek jogfosztását hirdetné? Tényleg indokolhatatlan lenne Szerhij Rebrov kirúgása az FTC-nél, ha az ukrán edző egyszer csak arról beszélne, többet kellene zaklatni a kárpátaljai magyarokat?

Ezek szerencsére csak fantáziajátékok, ám jól mutatják, mennyivel mélyebb és közösségbe markolóbb egy sportklub ügye, mint például a párhuzamként emlegetett, minden érintett részéről az igazságot valójában elhallgató, éppen ezért hasonló esetként konkrétan tárgyalhatatlan Hrutka János-Spíler TV konfliktus, amelynél valóban egy gazdasági társaság és alkalmazottja közötti vitáról volt szó.

A sport viszont más, és ezt nem én mondom, hanem Orbán Viktor mondatai üzenik. Az ő gondolkodásából következik, hogy a Hertha legitim módon rúghatta ki Petry Zsoltot.

Ami azt illeti, én ezzel az eljárással mindennek ellenére sem értek egyet. Részint azért, mert nem migrációs modellek ismertetésére vették fel, hanem kapusedzőnek, miközben véleménye messze nem volt olyan radikális, mint amilyenekkel játékból példálóztunk, és ami lehetetlenné tette volna a közös folytatást, hiszen nem az értékközösség totális tagadását végezte el. Részint pedig azért, mert egy közösség akkor erős, ha bízik magában. Azaz ha a szurkolók, a csapat, a klubházban dolgozók nem viselték volna el többé Petryt, úgyis mennie kellett volna, ehhez nem kellenek górék előírásai. Miközben ha maradt volna, minden nap szembe jöttek volna vele azok az emberek, akiket bánthatott nyilatkozata, akik igazságtalannak érezhették mondását. Amikor kezet fogtak volna, úgyis egymás szemébe kellett volna nézniük, úgyis el kellett volna mondaniuk egymásnak, ki mit gondol. És a közösség értékei éppen úgy tudnak egyre erősebbek lenni, ha mind többen fogadják el, vagy legalábbis tolerálják azokat akkor is, ha alapvetően nem értettek volna velük egyet. Mert nem előírják őket, hanem mert elismerést, igazságot nyernek. A Hertha viszont felülről döntött, amivel normatívnak írt elő bizonyos viselkedést, ami tapasztalatom szerint soha nem az értékek megszilárdulását segíti elő, hanem azok elutasítását erősíti.

De a Hertha úgy döntött, ahogyan Orbán gondolataiból következően dönthetett. Azt hittem, Orbán őszinte rajongóit Bayertől Szijjártóig legalább érdekli, mit is gondol a miniszterelnök. Még az is lehet, hogy így van, de ezúttal ennél is fontosabb volt, hogy politikai háborút indíthassanak, véleményterrorról és jogállamiságvégről fantáziálhassanak. Akkor is, ha ennek az is az ára, hogy kabarétréfává tesznek mindent, amit a miniszterelnök valaha a futballról mondott.

Például azt, amit a kormányfő a futballinterjúk egyikében közölt:

Számunkra a futball maga az élet. Az élet, ahogy mi, magyarok éljük.

Hát, íme: az életünk, ahogyan mi, magyarok éljük.

Ajánlott videó

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.