Nem szeretném megmondani, hogy ettől, vagy attól a hetilaptól mennyire állunk majd stílusban, világnézetben, témában. Nem ebből a nézőpontból szeretném a mi lapunk identitását végiggondolni. Célunk, hogy a többi laphoz képest jobban megszólítsuk a fiatalokat, és erősebb legyen a vidéki jelenlétünk is
– mondja a politikai elemzőként megismert Lakner Zoltán, a csütörtök reggel debütáló Jelen főszerkesztője, amikor arról kérdezzük, mégis miben lesz más az új hetilap a versenytársaihoz képest.
Hiszen a politikai hetilapra vágyó olvasó jelenleg is válogathat a nem kormánypárti kiadványok közül. Ott a HVG, a Magyar Narancs, az Élet és Irodalom, a 168 óra, vagy épp a Magyar Hang. Utóbbi kivételével mindegyik több évtizedes hagyományú, a múlt pedig ebben a műfajban a jövő záloga is, lévén a biztonságot jelentő rendszeres vásárlók azért áldoznak pénzt újra és újra az adott termékre, mert az az újság egyrészt hozzánőtt az életükhöz, másrészt elégedettek a színvonalával. Lakner viszont azt mondja: „Egy jól bejáratott brandnek hátránya is lehet. Egy ponton túl például nem nagyon lehet tágítani, ez személyes tapasztalatom. Amivel most próbálkozunk, arra viszont nincs rárakódva semmi.” Tartalmi oldalon pedig a következő csapásirányt ígéri a főszerkesztői poszton a lappal együtt debütáló Lakner:
- sok riporttal,
- erős és markáns véleményekkel,
- valamint fogyasztható hosszúságú esszékkel lesz megpakolva az új hetilap.
Az új lapban egyébként nem Lakner az egyetlen, aki korábban a 168 óránál dolgozott. Olyannyira nem, hogy a szerkesztőség gerincét épp az onnan érkezők adják majd: Krajczár Gyula a főszerkesztő-helyettes, Tóth Ákos főmunkatárs, de Ónody-Molnár Dóra, Láng Zsuzsa, Szabó Brigitta vagy Angyal Gábor szintén az említett hetilap újságírói voltak korábban. Ők – akárcsak Lakner – Tóth Ákos őszi menesztése után távoztak a 168 órától különböző időpontokban. „Egyértelmű volt, hogy akikkel ott együtt dolgoztunk, szeretnénk valamit közösen csinálni. Szoros belső kohézió köti ezt a közösséget. Sok szempontból másképp gondolkodó emberekről van szó, de mégis olyanokról, akik szót értenek és inspirálják egymást. Hiszek abban, hogy létre tudjuk hozni azt a közönséget, amely ránk kíváncsi.” (A szerzőgárdából Hegyi Iván, Tamás Ervin vagy Palugyai István a Népszabadságból lehet ismerős, igaz, a korábban említettek is dolgoztak a 2016-ban bezáratott napilapnál.)
Mekkora olvasótáborra van szükség a fennmaradáshoz? – kérdezzük.
Lakner azt mondja, egyelőre egy pár ezres közönségről szólnak a terveik. Ebből persze önmagában aligha lehet fenntartani a kiadványt, ami az első lapszám alapján igen mutatósra sikerült: 66 oldal, vastag papírra nyomva, benne sok nagyobb méretű fotó, oldalanként változó tördelés – szóval a végeredmény nem lett fapados. Csakhogy ennek értelemszerűen ára is van (a lap amúgy 790 forintba kerül, és ezzel az említett társak fölött van árban), a finanszírozási modell épp ezért többlábú. A vásárlók mellett egy másik pillért jelent a most szerveződő mecénás kör: aki ide belép, extra előfizetéseket vásárolhat, ezek az újságok pedig ingyen juthatnának el akár egy vidéki településre, tágítva a meglehetősen fővárosközpontú hetilappiac fókuszát. A harmadik pénzügyi láb pedig a támogatott tartalom értékesítése lenne: hogy ez pontosan mit jelent, arra példaként szolgálhat az első lapszámban megjelent Szeged-melléklet. Ilyen oldalakat cégek, önkormányzatok vásárolhatnak, Lakner szerint azonban a stabil vásárlóközönség lehet majd a biztosítéka annak, hogy az ilyen irány felé is független tud majd maradni a lap. Azaz ne kelljen olyan kéréseket teljesíteniük anyagi kényszerből, amelyek az elveikkel szemben állnának. A lapot kiadó cégben, a Liberty Press Kft.-ben a lap három vezetője a tulajdonos: Krajczár, Lakner és Tóth, a főszerkesztő közlése szerint a kezdőlépéseket a megtakarításaikra alapozva teszik meg. A nyomtatott hetilapot online portál is kiegészíti hamarosan, ezen elsősorban a fontosabb napi hírek magyarázatát végeznék el. Ez a szolgáltatás egyébként majd fizetős lesz.
Hogyhogy most indulnak? – kérdezzük végül. A koronavírus rongálta gazdasági környezet, a kormányzat által megnyírt önkormányzati források (amelyek például a támogatói tartalom vásárlását hiúsíthatják meg) ugyanis nem a legideálisabb közeget jelentik a rajthoz. Vagy igen?
Amikor a lapot terveztük, a koronavírus még nem volt velünk. Csakhogy meg kellett teremteni a pénzügyi alapokat, és amikor elkészültünk, akkor már velünk volt a járvány. Most tartottunk ott, hogy vagy kidobjuk, amit eddig összeraktunk, vagy megpróbáljuk elindítani.
És bár a gazdasági környezet finoman szólva sem ideális, épp egy másik hetilap, a Magyar Nemzet bezárása után, bő két éve alapított Magyar Hang esete mutatja, hogy nem lehetetlen megkapaszkodni és tartósan fenntarthatóvá tenni még ma sem egy média startupot Magyarországon, akár 2020-ban sem.
