Belföld

„Nem fogom a kórházban raboskodva eltölteni az időt, inkább otthon kilábalok a koronavírusból”

Hatan laknak egy házban. A várandós H. A. apósát március 11-én műtötték a Szent Imre kórházban, valószínűleg ő vitte onnan haza a koronavírust. A férfiről 24-én derült ki, hogy fertőzött, a menyénél március 29-én állapították meg, hogy ő is elkapta a koronavírust. A kismama azt állítja, ki kellett harcolniuk maguknak a tesztet, aztán kiderült, hat családtag közül négyen pozitívak. H. A. kórházba került. Az ápolókon úszószemüveg volt, amely bepárásodott, a nővérek gyorsan és nehéz körülmények között dolgoztak, ezért több hiba is becsúszott. Április 11-én harcolta ki magának, hogy hazaengedjék, azóta nem végeztek rajta újabb tesztet, viszont az állapota lassan, de folyamatosan javul. Interjú.

Mikor és hogyan kezdődött a betegsége?

Február végén Portugáliában, Lisszabonban voltam a férjemmel. Akkor még sem ott, sem Magyarországon nem volt egyetlen ismert fertőzött sem. Március 2-án jöttünk haza, 4-én kezdtem el köhögni, 6-án már annyira zavaró volt, hogy felhívtam a háziorvosi rendelőt. De a koronavírust aligha Portugáliában kaptam el, mert sokáig a férjem és én is negatívak voltunk, csak március végén lettem igazoltan fertőzött.

Mit tanácsolt önnek a háziorvos?

Aznap helyettesítés volt, kikérdeztek telefonon, és úgy vélték, hogy a korona kizárható – mivel Lisszabon nem tartozott a veszélyzónák közé –, de behívtak megvizsgálni. Az orvos a terhességem miatt (akkor a 27. hét elején jártam) nem mert adni akkor semmit, csak vény nélkül kapható köptetőt javasolt. Mivel egész hétvégén éjjel-nappal egyre durvábban köhögtem, ezért hétfőn, március 9-én visszamentem. Akkor már a saját háziorvosom vizsgált, tőle kaptam antibiotikumot, belégző spray-t és köptetőt is.

A nőgyógyászával konzultált?

Igen, mivel a háziorvosom is megnyugtatott, hogy nincs koronavírusom, illetve enyhülni kezdtek a tüneteim, 19-én elmentem a nőgyógyászomhoz, hogy nézzen rá a magzatra. Szigorú beléptetés után maszkban jutottam be, 5–10 perc után már jöttem is ki. Megnyugtatott, hogy a köhögésem nem árt a gyereknek, meg is nézte ultrahanggal, teljesen normál értékei voltak.

Mégis valahol megfertőződött koronavírussal. Kitől és mikor kaphatta el?

Apósomtól, egyértelműen. Az apósommal egy légtérben, egy házban élünk, összesen hatan. Neki volt egy nem létfontosságú, rutin lágyéksérvműtétje március 11-én a Szent Imre kórház sebészetén, másnap haza is engedték. Március 14-én kezdődött nála a láz, a gyengeség. Felhívta a kórházat 15-én, vasárnap. A kezelőorvos azt mondta, bizonyára a műtét következménye a láz, pihenjen és szedjen lázcsillapítót. Szerdáig nem javult, ezért március 18-án beszélt a háziorvossal, de mivel nem köhögött, olyannyira nem volt gyanús, hogy a háziorvosa még be is hívta vizsgálatra. Azt tanácsolta neki, hogy szedjen Algopyrint, és ha nem javul, menjen vissza. Pénteken, március 20-án vissza is ment, a háziorvos akkor már tüdőgyulladást állapított meg. Antibiotikumot adott rá, és meghagyta neki, hogy hétfőn hívja fel, ha nem javul. Fel is hívtuk a doktort, mert apósom még mindig gyenge volt, alig evett, állandó hőemelkedése volt. Akkor kapott még egy doboz antibiotikumot. Aznap, tehát március 23-án később az anyósom felhívta a kórházat, mert az este ismét magas láza volt apósomnak, nagyon rosszul nézett ki, hányt is, aggódtunk. A sebészeti osztályt hívta telefonon, orvos vette fel. Azt tanácsolta, azonnal vigyük be az apóst. Az anyósom bevitte a férjét a Szent Imre kórházba, ahol a láz miatt egyből a COVID-19 sürgősségire került. Mintát vettek tőle, másnapra lett eredmény: pozitív. Azonnal át is szállították a Szent László kórházba, ahol megkezdték a gyógyszeres kezelését. Jó kezekbe került, odafigyeltek rá, a kapott gyógyszerektől egy-két nap után már sokkal jobban volt. Két hétig volt a Szent László kórházban, a második héten már annyira jól volt, hogy kezelésre sem szorult. Jelenleg még két hétig karanténban van, de már itthon, mert tünetmentes lett.

Fotó: Máthé Zoltán /MTI

Önt és a család többi tagját tesztelték-e koronavírusra? Hogyan zajlott ez a teszt?

Mi, öten március 24-től hatósági karantén alá kerültünk, miután apósom tesztje pozitív lett. A háziorvosi rendelőből nem kaptunk segítséget tesztügyben, mivel nem voltak tüneteink. Az ÁNTSZ-hez fordultam: terhességemre, köhögésemre hivatkozva kértem a tesztet magamnak meg a férjemnek is, akinél akkorra napok óta hőemelkedés, gyengeség volt észlelhető. Anyósom cukorbetegséggel, magas vérnyomással szintén kiharcolta magának a tesztet. Így végül ötből hármunktól vettek garat- és nyálmintát 27-én pénteken. A mentős bejött a házba védőöltözetben, úgy vett mintát. Érkezése előtt 5 órával megkért, hogy ne igyunk-együnk már semmit a teszt sikeressége érdekében. Szombaton mellkasi fájdalmaim voltak, folyamatosan erősen köhögtem, de nem lázasodtam be. Vasárnap, azaz 29-én reggel döntött úgy a család, hogy kihívja a mentőt hozzám, mert annyira durva volt a köhögésem, a mellkasfájdalmam. Annak ellenére döntöttünk így, hogy vasárnap reggel az ügyfélkapun azt láttuk a férjemmel, hogy a pénteki teszt alapján negatívok vagyunk.

Elkapta valaki a koronavírust az apósán kívül a családban?

Hatan lakunk együtt, négyen megfertőződtünk.

Elkapta anyósom 52 évesen, ez 30-án, hétfőn derült ki. A férjem végig negatív maradt. Miután nálam (én 28 éves vagyok), 29-én a kórházban kiderült, hogy mégis pozitív vagyok, az apósom pedig akkor szintén pozitívként még a Szent Lászlóban volt, az otthoniak újbóli tesztelést kértek. Április 2-án mind a négy otthon lévő családtagot letesztelték, ekkor derült ki, hogy a 31 éves, tünetmentes sógorom is pozitív. Anyósom ekkorra szerencsére már negatív lett, rajta tünet nélkül gyorsan átment a vírus. Csak az apósom és én szorultunk kórházi kezelésre.

Amíg kiderült az apósáról, hogy megfertőződött a vírussal, a családtagok sok emberrel találkoztak? Voltak vásárolni, jártak közösségben?

Abban a 11 napban, amíg az apósom otthon volt a sérvműtét után, csak a legszükségesebb tevékenységeket folytattuk, voltunk boltban és gyógyszertárban is, illetve kivittük a kutyát sétálni. Mivel homeoffice-ban dolgoztunk 8 órában hárman is, így többnyire otthon voltunk. Komolyan vettük a „maradj otthont” a terhességem és az após gyengesége miatt is. A férjemet munkaügyben kiküldték Ausztriába március 9. és 13. között, péntek délután ért haza. Mivel neki egymás után két negatív tesztje lett, így kizárnám, hogy tőle ered a koronavírus a családban. Illetve fél nap alatt nem fertőzhette meg az apóst sem, aki már 14-én lázas beteg volt. A népegészségügy és a rendőrség felé mindent lejelentettünk, hogy hol jártunk, kivel érintkeztünk. Mindenről tudtak, felkeresték az érintetteket.

A Szent Imrében milyen vizsgálatot végeztek aznap, amikor bevitték önt a mentősök?

Bár induláskor otthon még normális volt a testhőmérsékletem, mire beértünk a kórházba, a lázmérésnél már hőemelkedésem volt, így a köhögés+hőemelkedés miatt egyből a COVID-sürgősségire vittek. Ott kifaggattak, vettek tőlem vért, volt vérgázvizsgálat, EKG, félig tüdőröntgen (csak a fél tüdőmet nézték, védve a magzatot a sugártól), plusz garat- és nyáltesztet végeztek.

Miért fogták bent?

Bár mindenkinek elmondtam, hogy negatív vagyok, a köhögés és a hőemelkedés miatt bent fogtak megfigyelésre, amíg megjön a levett garatminta eredménye. A sürgősségiről délután már magas lázzal kerültem fel az izolációs osztályon lévő kórtermembe. Nagyon rosszul voltam, tűzforró lett a testem, mégis fáztam, izzadtam, és a fejem majd szétrobbant. Bár volt két nővérhívó is, egyik sem működött. Az ajtó kilincséhez nem érhettem hozzá, nem hagyhattam el a szobát. Így hát rúgni kezdtem az ajtót, dörömböltem, kiabáltam, de semmi válasz. Este 10 óra körül aztán megérkezett az orvos, addig senki nem jött, úgyhogy reggel ettem utoljára. Akkor kérhettem végre ennivalót, kaptam is. Megvizsgáltak. Hajnalban a nővérek bekötöttek egy antibiotikum infúziót, plusz tabletta formájában is kaptam antibiotikumot. Vért is vettek.

Hány koronavírustesztet végeztek a kórházban, és ezek milyen eredményeket hoztak?

A március 29-i vizsgálat pozitív eredményt mutatott, az április 9-i teszt „kétes” eredményt, majd a 10-i újra pozitív eredményt hozott ki. Mindhárom eredményt az internetről, az ügyfélkapum segítségével tudtam meg, személyesen nem közölték.

Fotó: Ivándi- Szabó Balázs /24.hu

A köhögése megszűnt a kórházban?

A köhögés nem szűnt meg, nem is javult. Minden nap megkérdezte az orvos, hogy vagyok, mindig elmondtam, hogy továbbra is egész nap köhögök, folyamatosan jön a hurut, fáj és szúr a mellkasom. Kérdeztem, hogy kaphatok-e rá valamit. Az egyik orvos megkért, hogyha tudok, szerezzek be köhögéscsillapítót, mert ők azt nem tudnak adni, de konzultáltak a helyi nőgyógyásszal, aki azt mondta, hogy azt lehet szedni. Be is szereztem, azt szedtem éjszakákra, hatott is, így tudtam éjjelente aludni.

A családja juttatott be gyógyszert?

A családom hatósági karanténban volt. Meg kellett kérniük barátokat, hogy hozzanak be nekem csomagokat. Ezeket csak egy másik portán tehették le, mindet meg is kaptam, kábé fél nappal később. Mivel alig tudtam enni ott bent, így ennivalót és vizet kértem elsősorban, illetve gyógyszereket. Köhögéscsillapítót, inkontinencia betétet és orrspray-t (sebes, véres volt az orrom belül, és el is volt dugulva, ezért sokkal többet köhögtem).

Egy nap hányszor látta önt orvos vagy nővér?

Egy nap egyszer látott – többnyire mindig más – orvos, mindig más időpontban, mindig kevés ideig. A nővért naponta háromszor-négyszer láttam: fél tízkor dobta be a reggelit, 13 órakor az ebédet meg a vacsorát egyszerre, 21:30-kor pedig bekötötte az infúziót, és azután – attól függ, hogy mikor értem el telefonon – éjjel bejött kikötni.

Az orvosoknak, ápolóknak volt védőfelszerelésük?

Teljes felszerelésük volt, olyannyira be voltak fedve és olyannyira egyformán, hogy ezért nem is tudom pontosan, hogy kik vizsgáltak.

Egyforma úszószemüveg, teljes testet fedő fóliás „szkafander” ruházat, sebész zsák a cipőn, 3 gumikesztyű. Ennek azonban voltak hátulütői. A gumikesztyűk, a teljes szkafander és a párásodó úszószemüvegek miatt – erről aligha a nővérek tehetnek – több hiba is volt, sajnos nagyon nehezen dolgoztak és nagyon gyorsan.

Nem volt olyan branülöm, ami rendesen működött volna, a 14 nap alatt 5 helyre tették. Az utolsó branül betételénél már én világítottam zseblámpával, és adogattam a dolgokat, szurkolva az alig látó nővérnek, hogy talán így majd sikerül.

Milyen kezelést kapott?

Antibiotikumot minden este kaptam vénásan. Egy másik fajta antibiotikumot kaptam tabletta formában, heti kétszer. Illetve emellett 3 alkalommal véralvadásgátló injekciót a fekvés miatt. Egy alkalommal kaptam Algopyrin injekciót is, mert felment a lázam éjjelre. Ezután többszöri kérésre kaptam egy szemet pluszban, ha esetleg nem tudna épp nővér jönni.

Milyen tünetek jöttek elő?

Tüdőgyulladás szerencsére nem alakult ki. Magas, 38–39 fok közötti lázam három alkalommal volt, kétszer csillapították is. Gyengeség, levertség volt. A szaglásomat is elveszítettem, most kezd lassan visszatérni. Étvágytalanság a tablettás antibiotikumok után volt, amikor az kiürült, tudtam enni. Ezen kívül folyamatos hasmenésem volt.

Szüksége volt lélegeztetőgépre?

Csak oxigénre. Egyik nap délután nagyon felment a lázam, az orrom feladta a szolgálatot, és olyan köhögőrohamot kaptam, hogy fulladni kezdtem. Ekkor már működött az ajtó melletti nővérhívó, megnyomtam, jött a nővér, zihálva tudtam mondani, hogy fulladok. Azt mondta a nővér, hogy jön, hoz oxigént. Másfél óra múlva vissza is tért, akkor már nagyon rosszul voltam. Az oxigén segített. Mellettem hagyták a palackot, másnap megkérdeztem, hogyan tudom ismét működésbe hozni, mert jólesne. Akkor elmagyarázták, így még pár alkalommal használtam, de olyan fulladásom onnantól fogva szerencsére már nem volt.

Fotó: Kovács Tamás /MTI

Facebook-posztjában panaszkodott, hogy úgy érzi, nem kapott érdemi segítséget a kórházban. Hogyan képzeljük el ezt?

A reggelimet sokszor nem tudtam megenni, mert bár a legelején jeleztem, hogy súlyos laktózérzékeny vagyok, mégis szinte mindig tejtermékeket kaptam üres kenyérrel. Ha akkor ott kérdeztem, hogy mikor kapok gyógyszert, kérnék lázmérőt vagy maszkot, mindig azt mondták, hogy nemsokára, majd elfelejtettek. Egyik éjjel kivette az ápoló a branülömet, mert nem jól tették be, és nem folyt át az infúzió, majd otthagyott, ment a következő beteghez. A hangos sírásomra jött vissza, mert addigra már mindenem csupa vér volt, mert nem szorította le az eremet. Ez volt az első nagy sokk, féltem, hogy esetleg rosszabbul leszek, és magamra maradok. Másnap beszéltem a betegjogi képviselővel telefonon a nővérhívók miatt, aki még aznap panaszt tett a kórháznál. Érdekes módon következő nap jöttek a szerelők, és legalább az ajtó mellettit megjavították. Minden éjjel nehezen folyt le az infúzió, így rendszerint fél tízkor bekötötték azzal, hogy ne mozduljak, amíg le nem folyik, majd otthagytak. Egyik este pár óra múlva jöttek vissza, addigra bepisiltem az ágyban, mert nem tudtam kimenni vécére, és az erős köhögés, illetve a terhesség miatt nem tudtam visszatartani. Hívtam a nővérpultot telefonon (rendes kórházi szám, mellékkel), azt mindig felvették, és  jöttek is. Ezután már rendszeresen kértem éjjelre pelenkát, hogy az infúzió miatt ne kerüljek ilyen helyzetbe.

Nőgyógyászati vizsgálatot végeztek a kórházban?

Nem, pedig minden nap kérdeztem, kértem. A 30–32. hét között lett volna egy kötelező genetikai szűrésem, ami egy alapos ultrahangvizsgálatot jelent. Pont a 30–32. hét között voltam a kórházban. Az első pár napban azt a választ kaptam, hogy hamarosan, ne aggódjak, dolgoznak rajta. Aztán egyszer csak jött a válasz, hogy nőgyógyász nem fog jönni negatív teszteredményig, de átküld egy szonográfust, aki ezt a vizsgálatot ugyanúgy el tudja majd végezni. Ezzel is kibékültem, nagyon vártam. Ezután már csak húzták az időt azzal, hogy „majd a jövő héten jön valaki megvizsgálni, ne aggódjak”. Végül április 9-én bejött hozzám egy nővér, hogy az ő végzettsége egyébként szülész, és hozott nekem egy lapot, hogy minden reggel 9-kor számoljam meg a baba mozgását, és a 10. mozgást jegyezzem ott fel. Kaptam tőle egy dopplerkészüléket is, hogy hallgassam meg a baba szívét rendszeresen, és írogassam azt, amit az a készülék kijelez. Nem gondoltam, hogy ez jelenti a „vizsgálatot”, ám még aznap láttam az ügyfélkapuban, hogy egy nőgyógyász kiállított egy leletet is erről. Úgy állította ki, mintha beszéltünk volna, mintha látott volna. És „elmondásom alapján” megállapította, nincs szükségem vizsgálatra, végezzek önvizsgálatot a lappal és a dopplerrel, és jelezzem, ha furcsaságot tapasztalok. Tehát rám hárították a felelősséget. Bár a saját nőgyógyászommal beszéltem telefonon, és megnyugtatott, hogy valóban nem lehet semmi baja a picinek, mégis azt gondolom, hogy illett volna ránézni.

Hogyan került ki a kórházból?

Mindezek következtében április 10-re virradóan elszakadt a cérna. Kilencedikén éjjel történt meg másodjára, hogy mindenfelé folyt a vérem, mert a vénámban szétesett branül nem akart megjavulni. Miután sikerült elállítani a vérzést, és jól bekötni a branült, megint telefonálnom kellett, hogy valaki jöjjön kiszedni az infúziót. Aki jött, úgy vette ki, hogy a vértől ázott ragasztó lefittyent a kezemről, és szabadon volt a vénám a branüllel. Így újból telefonálnom kellett, hogy jöjjön ismét egy nővér, mert nem merek így elaludni, kértem, ragasszák le rendesen. Másnap az ügyfélkapuból értesültem arról, hogy a 9-én reggel levett mintám eredménye „kétes” lett. 10-én egy rezidens bejött, és újabb tesztet csinált. Rákérdeztem nála a neten látott vérlaborom egyik értékére, mert aggasztott, hogy nagyon magas volt. Annyit mondott, hogy nem tudja a választ. Ekkor szakadt el a cérna, és írtam ki magamból a dühömet. 10-én este jött egy újabb orvos, ő elmondta, hogy nem tudnak kezelni, viszont szerinte itt vagyok a legjobb helyen ahhoz, hogy kilábaljak ebből. Mondtam, hogy én otthon nagyobb biztonságban érzem magam, de közölte, hogy csak 2 negatív teszt után engedhetnek ki, ami még pár hét lehet, amíg leküzdöm a vírust. 11-én reggel egy újabb orvos jött, akit már kész tények elé állítottam: nem fogom itt raboskodva, kiszolgáltatva eltölteni azt az időt, amíg magamtól leküzdöm a vírust. Mivel otthon megoldható az izoláció, és mivel otthon vannak már pozitív COVID-osok is, így nekik nem probléma, sőt, kérik ők is, hadd mehessek haza, nyugodt környezetbe. Itthon legalább teát ihatok, rendesen kapok enni, és szólhatok bárkinek, ha baj van, illetve tudom, hogy az infúziós antibiotikum hatóanyaga tabletta formájában is kapható, tehát itthon is folytathatom a kezelést. Amikor ezt így elmondtam, az orvos belátta, valóban nincs értelme bent maradnom. Pár óra múlva visszatért, hogy lehet értem jönni.

Kapott zárójelentést?

Kaptam zárójelentést, de azt is úgy, hogy az orvos már nem jött be, csak kinyitotta résnyire az ajtót, és két példányt átnyújtott, majd mondta, hogy lehet menni, és eltűnt. A zárójelentés kozmetikázásra került, úgy van megfogalmazva, mintha látott vagy beszélt volna velem nőgyógyász. Nem is írtam alá egy példányt sem.

Még koronavírusos?

Április 10. óta nem voltam még tesztelve. Bár lázam már több mint egy hete nincs, és a szaglásom gyengén, de kezd visszatérni, így bizakodom. A hatósági karantén alatt, úgy tudom, jön majd többször is mentő mintát venni tőlem. Ez eddig nem történt meg, a kéthetes karantén április 25-én szombaton lejár. A köhögésem sokat javult, mióta itthon vagyok, tudok teát inni, normális meleg ételt enni, és a stresszmentes környezet is javított rajtam.

Otthon hogyan tudják megoldani, hogy családtagjaitól elkülönítve gyógyuljon?

Van egy külön szoba, ott vagyok bent jelenleg. Ha ki kell jönnöm, van maszkom és kesztyűm. Ételt is itt kapok az ajtó elé letéve. Két vécénk van, az egyiket most csak én használom. A fürdést úgy oldjuk meg, hogy utolsóként megyek én, illetve a másik pozitív rokonom, majd utánunk alapos fertőtlenítés folyik. Maszkban és kesztyűben ki tudok menni teraszra, levegőre, napra.

Hogyan oldják meg a bevásárlást, ha most karantént kell tartani?

Barát, ismerős vásárol be, és felakasztja a kerítésre.

Mit mondtak, a szülést befolyásolja az, ami önnel történt?

A Szent Imrében csak annyit mondtak a szülésről, hogy ha beindul, levezetik, ne aggódjak. A nőgyógyászom megnyugtatott, hogy június közepére vagyok kiírva, addigra túl leszek az egészen, de természetesen még beszélünk, találkozunk. Ha már negatív leszek.

Válasz nélkül

A terhes nő által elmondottakkal kapcsolatban megkerestük a Szent Imre kórházat, amelytől azt a választ kaptuk, hogy az intézménynek nincs nyilatkozattételi jogosultsága, forduljunk az operatív törzshöz. Ezt megtettük, ám a törzstől sem kaptunk válaszokat az esettel kapcsolatos kérdéseinkre.

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.