Belföld vélemény

Karafiáth: A NER szabadsága az einstandoló szabadsága

A38 felel neki.
Korábban a témában:

„Se nem objektív, se nem független, de szabad.” Ez a Hajónapló szlogenje.

Hogy mi az a Hajónapló?

Van ugye az új magyar kultúrpápa, a Petőfi Irodalmi Múzeumot vezető Demeter Szilárd, ő alá tartozik a Petőfi Irodalmi Ügynökség, mely közpénzből műsort gyártatott: ez a Hajónapló.

  • e műsor vezetésében részt vesz Demeter barátja és zenekarának gitárosa, valamint a banda menedzsere
  • és e műsorban fellépnek még a kormányjobbon is csak kisujjeltartással vállalható arcok.

Hogy nincs ezen semmi szokatlan?

Annyi azért van, hogy a produkció az A38 ügynökség együttműködésében készült, és az egészen más színvonalú fellépésekhez szokott állóhajón vették fel.

A műsorfolyam hossza nyolc óra volt. Volt hát idő gondolkodni: ez vajon micsoda, s mit jelent?

Az én válaszom: ez itt a NER szabadsága; az einstandoló szabadsága.

A propagandisták lassan mindenhová beeszik magukat, és elhiszik, a terek, ahol amúgy semmi keresnivalójuk nem lenne, azzal, hogy ők terpeszkednek ott, rangot adnak nekik is.

Mintha egy-egy helyszín bekebelezése, uralása azt is jelentené, hogy az ott folyó addigi munka, az értékek átvándorolnak beléjük.

Na de, attól, hogy felplecsnizik magukat, rögvest nagy írók, nagy színészek és nagy zenészek lesznek?

És: attól, hogy a propagandistáik a (mostani) Magyar Nemzetnél dolgoznak, kitűnő újságírók lettek? Hogy a közmédiánál szerkesztenek, műsort vezetnek, a munkájuk értékesebb?

Izgalmas pszichológiai jelenség zajlik: már nem elég a pozíció és a pénz, és nagyon nem elég a hasonszőrűek elismerése. Az kell, hogy a letaposottak is tapsoljanak. Azok a szimbolikus terek kellenek, ahol azok működnek, akiknek a helyére vágynak. Az ő közönségük, az ő simogatásuk nélkül nem ér semmit az egész. Ők is mondják ki végre, hogy jók vagyunk, tehetségesek, amit csinálunk, bőven felér hozzájuk!

Remek példa erre a Térey-ösztöndíj összetákolt listája – itt végre egy csapatban vannak, együtt mennek majd az Írókaravánra, hiszen egyforma jók, egyformán nagyszerűek.

Immár ki vitatkozna evvel?

Kutya ugat, Írókaraván halad.

Hasonló a logika az A38 megvételével is.

A mi műsorvezetőink népszerű és minőségi helyszínen mondják a magukét, ha kell, non-stop, és a Nélküled immár itt is felcsendülhet, főműsoridőben, nagyszínpadon.

Legitimitást vesznek maguknak. A helyszínek pedig gondban vannak, hiszen tao-pénz nélkül kénytelenek belemenni ilyes kompromisszumokba. A puszta túlélésért.

A döntés szabadsága mit jelent ilyenkor?

Ahol habzó szájjal őrjöngenek, hazaárulóznak, buziznak és újságírót köpnek le a tolerancia nevében, ahol a propagandaminiszter nyíltan beszélhet bő nyolcszázmilliós takarékbetétjéről a tisztesség nevében, ott elakad a szó.

És tényleg, kinek jut eszébe ilyenkor még kevesek ügyére, a kultúrára figyelni, amit meghagytak a saját zsenijeik játszóterének?

Volt egy tüntetés az új színháztörvény ellen, miután Mácsai Pál, az Örkény Színház igazgatója arról beszélt, hogy nincs színházszakmai szolidaritás. Mire a nemzetis Vidnyánszky Attila azzal vágott vissza, hogy a Madách téri demonstráció esetében nem beszélhetünk szakmai tüntetésről. Mondván:

Három színház meg az alternatív színházak csoportja eldöntötte, hogy tüntet, miközben a színházak 90 százaléka szerint ez nem helyes… Ahol politikusok lépnek fel, az nem szakmai tüntetés.

E logika szerint: az mennyire szakmai világ, ahol kizárólag a politika dönti el, kinek lehet szava a kultúrában?

És az mennyire szakmai, hogy a Nemzeti ura a saját színházában maga rendezi a bemutatók zömét, sőt, más teátrumokra is marad ideje, mindezt annyi pénzből, amennyinek a tizede is elegendő lenne az alternatívok megmentésére?

„Valószínűleg az fáj Mácsainak, hogy csak három színház ment el, és nem huszonöt. Lehet, hogy az a huszonöt nem ért vele egyet. Nézzék meg, mit művelt a liberális sajtó Eszenyi Enikővel, amiért nem vett részt a tüntetésen” – szűri le a tanulságot az igazgató.

Pedig akár az is átvillanhatott volna Vidnyánszky agyán, hogy akik nem mentek el, tán félnek, hogy retorzióként megvonásokkal, elmozdításokkal, rágalomkampányokkal teszik majd tönkre őket.

Vidnyánszky világában Eszenyi a bátor, mert távol mert maradni, ő legyen a példa!

Azt is mondja Vidnyánszky, hogy „már nem kell egyfelé igazodni”. Ebben speciel igaza van: a másik oldalból lassan nem marad semmi sem.

Azért, akik még léteznek és alkotnak, azoknak eszükbe nem jut igazodni.

Kiemelt kép: Illyés Tibor / MTI

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.